Nemesnek, becsületesnek vagy épp korrektnek nem nevezhetjük, ezért tekintsük legalább abszurditás-történeti mérföldkőnek a tegnap lezajlott józsefvárosi időközi polgármester-választás kampányát. Mert mi másnak mondható, ha a polgárok adójából a közjó érdekében fenntartott önkormányzat minden lehetséges eszközzel elősegíteni igyekszik a kormánypárti jelölt győzelmét, miközben két kézzel nyomja a víz alá az ellenzéki aspiránst? Persze hívhatjuk ezt csalásnak, minthogy az is - de azért vegyük benne észre a megörökítésre érdemes abszurdot.
Egy jobb korban majd nagyon jót fogunk röhögni azon, hogy a közpénzből fenntartott kerületi újság szerkesztője széttárja a karját, úgy sajnálkozik, hogy "nem adhat teret politikai hirdetésnek", miközben lapja nyolc oldalán huszonkétszer szerepel az egyik jelölt fotója. A másikkal meg értelemszerűen esze ágában sincs interjút készíteni. Visszatekintve ugyanilyen röhejes lesz, hogy a közpénzből finanszírozott plakáterdővel versengő kormánypárti jelölt csapatának még arra is telik az idejéből, hogy tönkretegye az ellenfél hirdetéseit. És talán még azon is tudunk majd mosolyogni, hogy miközben az ellenzéki induló arról beszél, nem hajlandó korrupciót kiáltani ott, ahol erre nincs bizonyíték, vetélytársa hálából épp csak azt nem lengeti be a választóknak, hogy ha a másik hatalomra kerül, tutibiztos, hogy minden kerületi kisgyerek elől eleszi a Túró Rudit.
Mondom, egyszer majd fordulópontként tudunk visszatekinteni erre a kampányra. Világosan látni fogjuk: a NER azzal, hogy érelmeszesedett makacssággal igyekezett maga alá gyűrni a legkisebb koncot is, minden korábbinál jobban leleplezte, hogy csak a totális hatalom elég neki. De most - most van. És egyelőre felettébb ijesztő, hogy olyan országban élünk, ahol egy ilyen választást simán végig lehet vinni.