Trumpra vár Európa, és attól fél, hogy magára hagyják

Publikálás dátuma
2018.07.10 16:30
Donald Trump a Dallas Love Field repülőtéren nyilatkozik, újságírók gyűrűjében
Fotó: AFP/ Nicholas Kamm
Mélypontra értek az Egyesült Államok és az EU diplomáciai kapcsolatai, Trump pedig még jobban feszíti a húrt. Az unió vezetői egyformán tartanak az amerikai elnök kiszámíthatatlan lépéseitől és Oroszország manipulációitól, és egyre nyilvánvalóbb, a kontinensnek újra fel kell fegyvereznie magát.
Európai látogatásokra készül Donald Trump amerikai elnök: ellátogat Nagy-Britanniába, majd július 16-án Helsinkiben találkozik Vlagyimir Putyin orosz államfővel. Útja akár nyitásnak tekinthető, de az EU vezetői  egyáltalán nem nyugodtak az elnök mozgása miatt. Az Egyesült Államok és az EU kapcsolatai történelmi mélypontra értek, alapvetően kérdőjeleződik meg a NATO szerepe, ráadásul épp akkor, amikor Oroszország folyamatos politikai machinációja, Kína gazdaságpolitikai térhódítása egyre komolyabb kihívást jelent Európában.
Politico európai kiadásának név nélkül nyilatkozó uniós tisztségviselők a helyzet további romlásától tartanak: az sem segít, hogy Trump az elmúlt közel két évben számos meghatározó pozícióba nem nevezett ki amerikai küldötteket (például az ENSZ-ben és az EBESZ-ben); nincs megfelelő amerikai képviselet Írországban – pedig ez kulcsfontosságú lenne a Brexit-tárgyalások szempontjából – ahogy a Brüsszellel állandó jogi harcban álló Lengyelországban sem.  Azokkal is csak a baj van, akiket Trump eddig küldött Európába: Richard Grennel, az USA németországi nagykövete például komoly politikai vihart kavart a Breibartnak adott interjújával, amiben kifejtette: szeretné erősebb pozícióba hozni Európa konzervatív vezetőit. 

Európa nem tudja megvédeni magát

Trump az utóbbi napokban kifejezetten ellenséges hangvételű Twitter-bejegyzéseket tett közzé, amelyekben a NATO szövetségesek katonai költségvetését kritizálta a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt. Az elnök azt kifogásolja, hogy az európai szövetségesek a töredékét költik védelemre, mint az Egyesült Államok, a NATO-n keresztül élvezik az amerikaiak által nyújtott biztonságot, közben pedig az EU-nak jelentős kereskedelmi többlete van az EU-val szemben. Erre vágott vissza Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke úgy, hogy Amerikának értékelnie kellene a szövetségeseit, hiszen nincs túl sok belőlük.
Bár az amerikai elnök a számokkal kissé túloz, annyiban igaza van, hogy míg az Egyesült Államok a nemzeti össztermék (GDP) 3,1 százalékát fordította védelemre tavaly, Nagy-Britannia csak 1,8-at, Németország pedig 1,2-t (Magyarország még ennél is kevesebbet, 1 százalékot). Már Trump elődje, Barack Obama is sürgette a szövetségeseket, hogy növeljék katonai költéseiket. Németországnak például – írja a Handelsblatt – 2014-hez képest 80 százalékkal kellene emelnie védelmi kiadásait, sőt, ha az inflációt is figyelembe vesszük, lényegében meg kellene dupláznia azokat. 
A kiadások növelését amúgy sem lehet megúszni, Trump kiszámíthatatlan politikája csak erősíti ezt az érzetet. A Bild által a napokban megszerzett titkos dokumentum szerint a német hadsereg, a Bundeswehr a teljesítőképessége határára érkezett, egyszerűen nem képes több feladatot ellátni a jelenlegi források mellett, mert nincs elegendő hadianyaga és embere. Egy darab tengeralattjáró van hadra fogható állapotban, de jelentős mennyiségben lenne szükség tankokra és repülőgépekre is. Ez persze nem német sajátosság. Orbán Viktor magyar miniszterelnök is elismerte nemrég, hogy Magyarország „csak korlátozottan” tudna elhárítani egy fegyveres támadást, hiszen hiányzik hozzá a megfelelő haderő. Jelenleg nincs például érdemi páncélos haderőnk vagy harci helikoptereink  – igaz, utóbbi beszerzésére legalább már a szerződést aláírták.

Mi lesz velünk NATO nélkül?

A Norvégia fiktív orosz megszállásáról szóló, Okkupert című, 2015-ös norvég sorozat elején egy mondat erejéig már elhangzik, hogy az amerikaiak kivonultak a NATO-ból, ezért nincs remény ellenállni. Bár ilyen nyílt szakításra talán nem kell számítani, az akár reális veszély is lehet, hogy az Egyesült Államok csökkenti az Európában állomásozó erőit (egyes hírek szerint teljesen ki is vonulhat például Németországból), illetve a NATO-szövetségesek feje felett külön alkut köt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, amivel rendkívül kényes biztonsági helyzetbe hozza Európát.
Nem véletlen, hogy szombaton Angela Merkel német kancellár egy videóüzenetben arról beszélt: a NATO-nak a szövetség keleti szárnyára – vagyis Közép-Európára és a Baltikumra – kell összpontosítania, és képesnek kell lennie, hogy elhárítson egy esetleges orosz agressziót. „A NATO kihívásai drasztikusan megváltoztak az elmúlt években” – mondta Merkel, aki külön is említette a Krím-félsziget elcsatolását és a kelet-ukrajnai konfliktust, vagyis egyértelműen az orosz fenyegetésről beszélt. A kancellár szerint a katonai szövetségnek jobban kellene összpontosítania a saját védelmére. „Ehhez meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, például a közép- és kelet-európai országokban való jelenléttel” - mondta Merkel, aki szerint a NATO-nak elszántságot kell mutatnia. Hozzátette persze, hogy természetesen jó kapcsolatokat akarnak Oroszországgal, „ezért folytatjuk a tárgyalásokat a NATO-Oroszország Tanácsban” – ezzel is arra célzott, hogy az amerikaiak nem kerülhetik meg az európai szövetségeseket. Bár a feszültség nő, a fenyegetést nem úgy kell elképzelni, hogy Oroszország páncélos hadosztályokkal lerohanja Lengyelországot, majd bevonul Berlinbe. Ennek nem lenne értelme, 2008-ban például a katonailag tönkrevert Grúziát sem szállták meg az oroszok. Egy olyan Európa azonban, amely nem képes önmagát megvédeni – vagy nem védi meg az Egyesült Államok –, ki van szolgáltatva a Krím megszállásához hasonló akcióknak: mire észrevennék, hogy megtámadták őket, már véget is ért a háború. Egy katonailag gyenge ország vagy szövetség más tekintetben is nehéz helyzetbe kerülhet: a katonai fenyegetés árnyékában nehéz kellő eréllyel kiállni például titkosszolgálati vagy gazdasági jellegű fenyegetésekkel szemben. 
2018.07.10 16:30
Frissítve: 2018.07.10 20:48

Ma lenne 100 éves Nelson Mandela

A Dél-afrikai Köztársaság első fekete bőrű elnöke az apartheid-rendszer tárgyalásos felszámolásáért Nobel-békedíjat kapott, majd a faji megkülönböztetés elleni harc, a szabadság és az egyenlőség jelképévé vált.

Szerző

Megosztás
2018.07.18 15:23
Frissítve: 2018.07.18 15:23
A fiatal MandelaWikipedia/
1961-ig már több évet töltött börtönben az Afrikai Nemzeti Kongresszus tagjaként, később vezetőjekéntAFP/
1964-ben-ben szabotázs- és terrorcselekményben való részvétel vádjával életfogytiglanra ítéltékAFP/
Második felesége, Winnie Madikizela az apartheid-ellenes mozgalom meghatározó alakja lett, míg Mandela börtönben ültAFP/
70. születésnapján 1988-ban Desmond Tutu érsek egy londoni tüntetésen követelte a szabadon engedésétAFP/
1990-ben szabadon bocsátottákAFP/
Beszédet mondott a sowetói zavargások áldozatainak temetésén/
A londoni Madame Tussauds panoptikumban viaszfigurát kapott/
Jichák Rabin, Mandela, Frederik W. de Klerk és Jasszer Arafat a Time címlapjánAFP/
Az apartheid-rendszer tárgyalásos felszámolásáért Frederik de Klerkkel megosztva Nobel-békedíjat kapott 1993-banAFP/
1994-ben elindult az elnökválasztásonAFP/
1994 május 9-én letett esküjét Dél-Afrika első fekete elnökeAFP/
A líbiai vezetővel, Moammer KadhafivalAFP/
Hosni Mubarak egyiptomi elnökkelAFP/
Jasszer Arafat palesztin vezetővelAFP/
Fidel Castro iránti rajongását sokan kritizáltákAFP/
1995-ben a Robben-szigeti börtönben, ahol húsz évet raboskodottAFP/
II. János Pál pápával 1995-benAFP/
A hírességek imádtak vele fotózkodni, a képen Steve WonderrelAFP/
II. Erzsébet királynővel 1996-os Londoni látogatásánAFP/
2002-ben egy AIDS ellenes konferencián. Második fia, Makgatho AIDS-ben halt megAFP/
A 2004-es sorroláson, amikor Dél-Afrika nyerte a 2010-es foci vb rendezési jogátAFP/
A Tsotsi című Oscar-díjas film szereplőivel. Több film is készült az életérőlAFP/
2013-ban hunyt el, temetését az egész világ nyomon követteAFP/

Nem ilyen világról álmodott

Publikálás dátuma
2018.07.18 14:51

Fotó: AFP/ GIANLUIGI GUERCIA
Mindig lesznek, akik attól akarják magukat erősebbnek érezni, hogy másokat taposnak, mondta Barack Obama volt amerikai elnök, azon a Dél-afrikai Köztársaságban rendezett Nelson Mandela emlékünnepségen. A köztársaság első színes bőrű elnökének, az apartheidellenes harc legismertebb személyisége születésének 100. évfordulóján Dél-Afrika-szerte megemlékezések sorát tartották.
"Hihetetlen, hogy ennyi évvel azután, hogy Madiba ( Mandela beceneve ) kijött a börtönből még mindig jelentős időt kell szentelnem egy beszédben arra, hogy kiemeljem, hogy színesbőrűek, melegek, ázsiaiak, afrikaiak, arabok, indiánok, feketék, hogy mindnyájan egyenlőek vagyunk. Azt gondoltam, mostanra ez már egyértelmű lesz. De rájöttem, ahogyan alakulnak a világ dolgai, hogy ez a harc örök. Hogy mindig lesznek, akik attól akarják magukat erősebbnek érezni, hogy másokat taposnak". Ezek a mondatok Barack Obama volt amerikai elnök ünnepi beszédének részei, aki visszavonulása óta először, most szerdán, Nelson Mandela születésének 100. évfordulóján tartott nyilvános beszédet tizenötezres tömeg előtt. Az amerikai ex-elnök üzenete egyértelműen szólt utódának, Donald Trumpnak és az európai fejai alapon történő bezárkózást hirdető radikális politikusoknak is.  Obama hangsúlyozta, hogy az utóbbi idők fejleményei aggodalomra adnak okot. "Megjelent a félelem és harag alapú politizálás, és terjed, olyan gyorsasággal, ami pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt(...)Nem vagyok vészmadár, ezek a tények. Nézzenek körbe: az erőből politizálok felfelé ívelnek, míg a szabad választások és a demokrácia látszata keretet ad nekik" fogalmazott a volt amerikai elnök.
Nelson Mandela már életében legendává vált. A faji megkülönböztetés ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetője 27 évet töltött börtönben, és ott szerzett tüdőbaja rengeteget kínozta utolsó éveiben. A dél-afrikai nemzeti kiegyezésben játszott szerepéért Frederik Willem Willem de Klerk elnökkel megosztva Nobel-békedíjat kapott. 
Száz éve született, de nagy kérdés, hogy a mai Dél-Afrika olyan-e, amilyennek egykor elképzelte. Az ország ismét sötét éveket él át. Súlyos gazdasági válság és nagymértékű infláció sújtja. A korrupció mintha nem ismerne határt. Az úgynevezett Economic Freedom Fighters nevű baloldali párt ki is vált az ANC-ből. A politikai erő annak köszönheti népszerűségét, hogy sok feketebőrű mindmáig kirekesztettnek érzi magát a társadalomban, s úgy vélik, hogy a feketék továbbra is túl nagy fölterületeket mondhatnak magukénak. Igen ám, de a zimbabwei példa nem éppen pozitív. A szomszédos országban a 2000-es évek elején erőszakkal sajátították ki a fehérek földjeit, ennek nyomán azonban összeomlott a mezőgazdaság, hiszen olyanokra bízták a föld művelését, akik korábban sosem foglalkoztak ilyennel.
Azért erőteljes túlság lenni a mai dél-afrikai egyenlőtlenségekért a fehéreket hibáztatni. A világ kevés országában olyan mély a szakadék a szegények és a gazdagok között, mint itt. A fehérek egyébként szintén elégedetlenek saját helyzetükkel, úgy vélik, hogy a hátrányok sora éri őket a gazdaságban. Mindez azt jelzi, az ország nem nevezhető az elégedettek társadalmának. Az apartheid vége óta a feketéknek csak egy kis hányada nevezeti magát a szabad világ igazi nyertesének. Általános vélemény: Dél-Afrikának, egyebek mellett a jelentős nyersanyagkincseknek köszönhetően, óriási lehetőségei lennének, ezeket azonban nem használják ki. 
A dél-afrikai rendkívül fiatal társadalom, a lakosság majdnem a fele fiatalabb 25 évnél. Ők már egy szabad országban nőhettek fel, ahol nem létezett apartheid. Mandela korát csak az idősek elbeszéléseiből ismerhetik. Az ő szemükben Mandela, azaz Madiba már nem olyan hős, mint amilyennek szüleik tartották. Ugyanakkor ők is egy megosztott társadalomban nőttek fel. Sok fekete fiatal csak az egyetemen találkozik fehér emberrel. 
Nelsom Mandela afrikai királyi családban született, a xhosza nép thembu törzsének egyik vezetője volt az apja. Születési neve – Rolihlahla – isixhosza nyelven valami olyasmit jelent: bajkeverő, aki bajba sodorja magát. 1944-ben lépett be a feketék jogaiért harcoló szervezetbe, az Afrikai Nemzeti Kongresszusba, és hamarosan az ANC egyik vezetője lett. Dél-Afrikában 1948-ban került hatalomra a faji elkülönítés megszigorításának programját hirdető Nemzeti Párt, ezt követően az ANC egyre radikalizálódott. Mandela nyitotta meg az első fekete ügyvédi irodát Dél-Afrikában 1952-ben. Bár Mandela kezdetben az erőszakmentes tiltakozás pártján állt, később megalapította az Umkhonto we Sizwe (MK) katonai szervezetet, amely bombatámadásokat hajtott végre kormányzati célpontok ellen. 1962-ben letartóztatták, kormányellenes összeesküvés és szabotázsvádjával életfogytiglanra ítélték. A Rivonia-perben a bíróság előtt mondott híres beszédében Mandela hangsúlyozta: "Hiszünk abban, hogy Dél-Afrika mindenkié, aki az országban él, és nem egy csoporté, legyen az fekete vagy fehér. Nem akartunk faji háborút, és az utolsó pillanatig megpróbáltuk elkerülni a vérontást." 
Életéből 27 évet áldozott a dél-afrikai szabadságért. 1964-től 18 évet a hírhedt börtöntáborban, a Robben-szigeten kellett lehúznia, egy 2,4x2,1 méteres nedves cellában raboskodott, és egy kőfejtőben dolgoztatták.  Nemzetközi közbenjárás nyomán 1990-ben szabadult. Az apartheid-rezsim fenntartásához ragaszkodó Pieter Willem Botha elnök utóda, de Klerk a berlini fal leomlását követően engedélyezte az ANC legalizálását. Mandelát a politikai foglyok közül utolsóként engedték ki a börtönből. Világszerte élőben közvetítették, ahogy Mandela - második felesége, Winnie kezét fogva – elhagyta a Victor Verster börtönt. 1991-ben megkezdődtek a tárgyalások a fehér kisebbség és a fekete többség képviselői között. A dél-afrikai demokratizálás, az apartheid-rendszer lebontása érdekében végzett munkájáért de Klerk elnökkel megosztva 1993-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki. 1994-ben tartották az első szabad választásokat, az Afrikai Nemzeti Kongresszus a voksok 62 százalékát szerezte meg.
Nelson Mandelát, a Dél-afrikai Köztársaság első fekete elnökét 1994. május 10-én iktatták be hazája elnökének. Madiba sem tudott csodát tenni, noha jelentősen növelte a jóléti kiadásokat. Hivatali ideje alatt földreformot hajtottak végre, támogatták a szakképzést, törvényt hoztak a munkafeltételek javításáról. Országa sok gondját azonban nem tudta orvosolni. Utólag is bírálják, hogy túl enyhe feltételeket alkudott ki az átmeneti tárgyalásokon, hogy nem fékezte meg a bűnözést, hogy elnéző volt a korrupcióval szemben, és különösképp, hogy nem tett eleget az AIDS-elleni küzdelemben. Eleve csak egy hivatali időre vállalta az államfői posztot. Afrika egyik legtekintélyesebb államférfijaként, Dél-Afrika atyjaként leköszönése után is világszerte ünnepelték, és ő is élvezte a világhírességek társaságát. 
Utolsó éveiben egyre inkább visszavonult a nyilvánosságtól. 2010-ben nagy álma teljesült, amikor hazájában tartották a futball-világbajnokságot. Hatalmas ovációval fogadták a VB záróünnepségén, de beszédet már nem mondott. 2011 óta többször is kórházba került tüdőfertőzéssel, légúti betegségekkel. 2013. december 5-én halt meg.

Kitüntetései

1990: Nemzetközi Lenin-békedíj 1993: Nobel-békedíj 2000: Metodista békedíj  

Családja

Feleségei Evelyn Ntoko Winnie Madikizela-Mandela Graça Machel Gyermekei  Makgatho Mandela Makaziwe Mandela Zenani Mandela-Dlamini Thembekile Mandela Zindzi Mandela  

Szerző
Témák
Mandela
2018.07.18 14:51
Frissítve: 2018.07.18 15:29