A 180 pontos versenyképességi javaslat-csomagjából, közel két tucat ajánlást rendelt az egészségügynek a MNB. Közöttük néhány ma is része a kormányzat törekvéseinek, akadnak olyan régi szakmai kívánságok is, amelyek valóban felforgathatnák az egészségügy mai rendszerét.
Az indítványok többségének hatása azonban megítélhetetlen, mert az eredményük csak a végrehajtó eltökéltségétől függ, vagy mert a javaslattevő sem fejtette ki, hogy pontosan milyen változást szorgalmaz. A Matolcsy György által létrehozott műhely pontjai közül négy nem mond semmi újat. Azok az elmúlt nyolc évben is a kormányzati célok közt szerepeltek: ilyen a szakmai, a pénzügyi ellenőrzés, valamint a háziorvosi rendszer erősítése, az egynapos ellátások bővítése, illetve a hosszú távú ápolás, rehabilitáció kapacitásainak növelése.
Eddig egyikben sem ért el túl sok sikert a kormányzat, sőt gyakran a meghirdetett célokkal ellentétes lépéseket tett: például megszüntette önállóságát és a szakminisztérium főosztályává „züllesztette” a finanszírozást végző Országos Egészségbiztosítási Pénztárt. Fölszámolta az ellátások minőségét garantáló intézményrendszert, benne az ÁNTSZ-t, a tisztiorvosi hivatalt is. Több éve képtelenek jogszabályban rögzíteni, mi az a minimális feltételrendszer, amit az ellátás során biztosítani kell a betegeknek. Az orvosok pedig nem tudják fölidézni, mikor járt náluk utoljára az ellátások minőségét ellenőrző szakfőorvos.
A háziorvosi rendszer finanszírozását is hiába növelték praxisonként és havonta 520 ezerrel forinttal, a betegek ettől még nem kapnak jobb, színvonalasabb ellátást. Mérhető egészségnyerseséggel csak az úgynevezett svájci modellkísérlet keretében működő csoportpraxisok dicsekedhettek. Ezekben az orvosok együtt dolgoztak a gyógytornásszal, a dietetikusokkal, alkalmaztak prevencióval, egészségneveléssel foglalkozó szakembert. Ám miután a program svájci finanszírozása véget ért, a jövője is elbizonytalanodott. További hét pont – amelyek zöme adókedvezményekkel ösztönözne egészségmegőrzésre, és az eddig zsebből finanszírozott egészségügyi kiadásokat a kiegészítő biztosítások felé terelné – sikere azon múlhat, hogy az állam azokra mekkora kedvezményt biztosít. Ám erről nincs szó az anyagban.
Az is nehezen érthető, hogy miközben e pontok egyike éppen erősítené a vállalatok által finanszírozott magánbiztosításokat, a jövő évi költségvetési tervben a cafeteriát csonkoló csomaggal, ennek éppen ellenkezője történik. A magánszolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségeinek növelése – éppen hozhatna forradalmi változásokat is az egészségügyben, hiszen ezzel rá lehetne látni arra, hogy mi történik a magánorvosi rendelőkben a beteggel. De ennél a pontnál sincsenek részletek, így nem tudni, hogy e a javaslat nyomán csak a nőgyógyászati szűrések eredményeit kellene rögzíteni, vagy minden ellátás részletét. Hozhatnának forradalmi változást a finanszírozással kapcsolatos javaslatok.
Ezek közül kettőhöz, a valós költségeket megfizető állami rendszer-, valamint a gyógyítás eredményességéhez kötött finanszírozás kialakítását sürgetőhöz további forrás kellene. A miniszterelnök viszont éppen néhány hete hirdette meg az eddiginél takarékosabb költségvetést, s ez az egészségügyben teljesül is. A másik két pont – amely a szakmai protokollok bevezetését és érvényesítését, valamint az intézmények teljesítményének, a betegek elégedettségének mérését javasolja – régi követelés, de az intézményekben erős ellenállást válthat ki. Korábban valahányszor belefogott a kormány az orvosok ellenállást kiváltó intézkedésbe, a végén rendre megfutamodott.
- A jövő évi költségvetés legnagyobb vesztese az oktatás, 2019-ben mindössze 15 milliárd forinttal növekednek az oktatásra fordított állami kiadások, ami még az inflációt sem tudja majd fedezni. Az MNB-javaslatok megvalósításának megkezdéséhez legalább tízszer ekkora összegre lenne szükség – vélekedett a PSZ alelnöke. Totyik szerint kérdés, mennyire lehet komolyan venni az MNB javaslatait. Az anyag megemlíti a képességfejlesztésre és a gyakorlati tudnivalókra koncentráló új Nemzeti alaptanterv (Nat) szükségességét is, miközben az oktatásért is felelős emberi erőforrás miniszter, Kásler Miklós nemrég úgy nyilatkozott: a jelenlegi Nat is kiváló.
Ugyanez a helyzet az MNB felsőoktatással kapcsolatos javaslataival. A célkitűzésekkel – a diplomások arányának növelése, a források növelése, magyar egyetemek nemzetközi elismertségének növekedése – itt is egyet lehet érteni, ám részletek hiányában elképzelhetetlen, hogyan valósítanák meg azokat. A javaslatok egy része ebben az esetben is szembemegy az oktatáspolitika eddigi irányával. Az egyik pontban például arról ír az MNB, szélesíteni kell a felsőoktatás beiskolázási bázisát, miközben a kormány több intézkedésével évek óta szűkíti a férőhelyeket, és a felvételiken 2020-tól kötelezővé váló középfokú nyelvvizsga is minden bizonnyal ebbe az irányba hat majd. J. D.
