Az európai ketrec

Most, hogy Görögország halad kifelé a válságból, lassan lelohadnak mindazok, akik néhány éve még Alekszisz Cipraszban és a Szirizában látták az Uniónak ellenálló, az „európai ketrecből” való kiszabadulás újbaloldali hősét. Aztán Görögország – hatalmas áldozatokkal bár, de - megcsinálta, amit az uniós pénzügyi körök megköveteltek tőle, ami ellen Ciprasz kardot rántott, és az ország túlélte a válságot. Nyugat-Európa – főként Németország – hatalmasat keresett mindezen, az újbaloldali álmok pedig szertefoszlottak.
Most Európa túlsó felén, Nagy-Britanniában bizonyosodik be, hogy az „európai ketrecből” nincs szabadulás. Ha már a britek – James Cameron – voltak olyan őrültek, hogy öngyilkos politikai számításból, egy becsapott közvéleménnyel két éve nekimentek az uniós tagságról rendezett népszavazásnak, most beláthatják: több, mint tévedtek, amikor úgy gondolták, a XXI. század elején is működhet a sziget kontinenst megvető, külön utas politikája. 
A brit kormány krízisbe került. Két keményvonalas Brexit-párti politikus is úgy vélte, hogy a kabinet túl nagy engedményeket tesz az Európai Uniónak az EU-s kilépés után. Boris Johnson külügyminiszter azzal indokolta távozását, hogy „fél-Brexitre” van kilátás, amelyben a brit gazdaság jelentős részeit továbbra is hozzáláncolják az uniós rendszerhez, de úgy, hogy e rendszer felett Londonnak nem lesz ellenőrzése. Hiszen a brit kabinet legutóbbi javaslata közös szabadkereskedelmi térség létrehozását javasolja az EU-nak a fizikai áruk forgalmának szabályozására, biztosítva a „súrlódásmentes” kereskedelmet a Brexit után is. A „kombinált vámtérség” volna az a „fehér zászló”, amelyet Johnson szerint a brit kormány lobogtat, miközben csatába indul Brüsszel ellen. A külügyminiszter távoztában önmagával is viaskodik, mert a javaslatot ő is megszavazta. May kormányfő szerint pedig a javaslatok lehetővé teszik, hogy Nagy-Britannia visszaszerezze ellenőrzését határai, törvényei és pénze felett.
Kétségtelen: mind May megjegyzését, mind a realitásokat fel lehet úgy fogni, ahogy Boris Johnson, hogy Nagy-Britannia „a gyarmattá válás felé tart”. De ez nem más, mint nemzetállami nyafogás, amely egyszerre védené meg a kontinenstől London függetlenségét és maradna fél lábbal az Unióban. Ám Európa már van olyan erős és megkerülhetetlen gazdasági integráció, hogy politikusai és népei józan ésszel belássák: e kötelékből semmilyen politikai irányzatnak nincs szabadulása. Sem a geopolitikai viszonyokat, sem a világgazdasági változásokat szemlélve nem vezet járható út kifelé az Európai Unióból.
Meglehet, sok nemzet ma „gyarmatnak” érzi magát e közösségben, mert a mélyebb integrációért le kell, le kellene mondania virtuális nemzetállami önállósága még több részéről. De az európai országok immár egymás „gyarmatai”, még ha Brüsszel alapos reformra szorulna is; már oly mértékben egymásra épültek, hogy nem hogy Görögország, de még Nagy-Britannia sem életképes egyedül, kívüle. Ha az Unió megreccsen vagy széthullik, úgy nemzetállamai – meglehet, büszkén –, de eltűnnek a Peking-Moszkva-Washington Bermuda-háromszögben.
2018.07.12 00:00
Frissítve: 2018.07.12 08:23

Elfogadták a keményvonalas Brexit-tábor indítványait

Publikálás dátuma
2018.07.16 19:09

Fotó: AFP/ EMMANUEL DUNAND
A Downing Street szerint ez nem változtat a nemrégiben kidolgozott javaslatcsomag lényegén.
Elfogadta a brit kormány hétfőn azokat a módosításokat, amelyeket a kormányzó Konzervatív Párt keményvonalas Brexit-tábora terjesztett elő a brit EU-tagság megszűnése utáni brit kereskedelmi politika vámszabályozási fejezetéről szóló törvényjavaslathoz – írja az MTI. A Downing Street hétfő esti indoklása szerint a módosítások elfogadása nem változtat az EU-val fenntartandó majdani kereskedelmi kapcsolatokról nemrégiben kidolgozott, a minap 104 oldalas fehér könyv formájában részletesen is közzétett javaslatcsomag lényegén. E javaslatok jóval szorosabb jövőbeni kapcsolattartást indítványoznak az EU-val, mint amilyet az alsóházi tory frakció keményvonalas Brexit-csoportja látni szeretett volna. Boris Johnson, ennek az erőteljesen EU-szkeptikus konzervatív pártcsoportnak a frontembere a múlt héten le is mondott külügyminiszteri tisztségéről, és távozott a Brexit-ügyi tárca addigi vezetője, David Davis is. Mindketten a Brexit-folyamat irányával kapcsolatos súlyos fenntartásaikkal indokolták döntésüket. A javaslatcsomag szerint a majdani új kereskedelmi kapcsolatrendszert az Európai Unióval úgy kell megtervezni, hogy biztosítható legyen a „súrlódásmentes” további kétoldalú áruforgalom, és ennek érdekében London közös szabadkereskedelmi térséget indítványoz az EU-nak. London és az EU közös szabálygyűjteményt tartana fenn minden áruféleség kétoldalú forgalmára. Emellett fokozatosan kialakítanának egy olyan vámszabályozási rendszert is, amelyben szükségtelen lenne a vámellenőrzés a kétoldalú kereskedelemben, olyan módon, mintha Nagy-Britannia és az Európai Unió „kombinált vámtérséget” alkotna. A European Research Group (Európai Kutatási Csoport, ERG) nevű, a Konzervatív Párt alsóházi frakcióján belül létrejött erőteljesen EU-szkeptikus kampánycsoport tagjai azonban a Brexit utáni brit kereskedelempolitika vámszabályozási fejezetének törvényjavaslatához több módosítást nyújtottak be. Ezek közül az egyik legsarkalatosabb törvényben rögzítené, hogy Észak-Írország nem válhat az Egyesült Királyság többi részétől különálló vámszabályozási térséggé. Ennek jelentőségét az a mindmáig megválaszolatlan kérdés adja, hogy miként lehet elkerülni a fizikai határellenőrzés visszaállítását az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország és az EU-ban maradó Ír Köztársaság 499 kilométeres, jelenleg teljesen nyitott határán, amely a Brexit után az Európai Unió és az Egyesült Királyság egyetlen szárazföldi vámhatára lesz. Az Európai Bizottság javaslata értelmében az ír sziget egésze „közös szabályozási térséggé” alakulna át, ha nem születik egyéb megoldás, London azonban ezt eddig is többször és határozottan elvetette. A brit értelmezés szerint ugyanis ez kikezdené az Egyesült Királyság területi és belső kereskedelmi integritását, mivel gyakorlatilag Észak-Írország és a többi országrész közé, az Ír-tengerre helyezné át a vámhatárt. A keményvonalas tory Brexit-frakciócsoport hétfőn elfogadott indítványai között szerepel annak törvénybe iktatása is, hogy az EU-val fenntartandó bármilyen jövőbeni vámpartneri kapcsolatrendszer kialakításához a brit parlamentnek külön törvényt kell alkotnia. Az ERG-pártcsoport vezetői az elmúlt időszakokban alig burkolt fenyegetéseket fogalmaztak meg Theresa May miniszterelnök politikai jövőjével kapcsolatban arra az esetre, ha kormány nem hajtja végre a fehér könyvben foglalt indítványcsomaghoz általuk előterjesztett módosításokat.  
2018.07.16 19:09
Frissítve: 2018.07.16 19:52

Ne fogjunk semmit a butaságra

A rutinos ex-politikus, Horn Gábor A butaság hatalma című utolsó írásában, mindenféle helyes dologról beszél, amikor régi-új ellenzéki politikákat sürget. De alapvetően, egzisztenciálisan és stratégiailag téved, amikor “butának” nevezi a társadalmi többséget. “A butaság hatalma ül most tört az országon” – írja, és ez a szó szoros értelmében kártékony. Nem egyszerűen lekezeli a közvéleményt, amikor azt sugallja, hogy nem hallották meg a mi okosságainkat, esetleg nem engedték nekik, hogy meghalljanak bennünket. Hanem – véletlenül vagy szándékosan, de - felmenti az ellenzéket. 
Amivel rosszabbat nem is tehetne neki. Mi jól mondtuk, amit mondtunk, de hát ezeknek, ugye? Nem hallották meg, esetleg igen, de nem értették, amit nekik mondtunk. 
A Horn Gyula kormányzása és a bukás közötti években a szoclib koalíció értékvilága, üzenetei a középosztályhoz szóltak. Annak nyelvét használták, annak értékvilágát jelenítették meg. Azt hitték, így szolgálják igazán a modernizációt, amely egyébként is a nagyvárosokban jelenik elsősorban meg. A többiek meg érjék be azzal, amit belőlünk megértenek. Sokan a szocialista politikusok között, az utolsó években maga Gyurcsány is, hittek az ilyesmiben, vagy legalábbis felmondták ezt a leckét. Ami persze meghatározó mértékben a szabad demokratáktól jött, s aminek elfogadtatásában annak idején Horn Gábor személyesen is, koordinációs államtitkárként is nagy szerepet vállalt. 
Mindegy, történt, ahogy történt, de most nem kellene megint elővenni a “hozzánk képest buták” szöveget. Közhely, hogy a Fidesz bázisa talán több mint egy évtizede a kisvárosok “nem-diplomásai” közül kerül ki. De ez még nem jelenti, hogy ebben a világban csak bunkók élnének. Aki csak egy kicsit utazik a leghétköznapibb menetrendszerű buszokkal az országban (az utolsó egy-két hónapban én ezt megtettem Kecskemét környékén, meg Hódmezővásárhely és Szeged között), ötpercenként megtapasztalhatja, hogy e térségek is modernizálódnak. Megnézheti, milyen trikókat hordanak, milyen fagylaltot nyalnak, milyen sporttáskákkal járnak azok, akik péntek délután hazafele tartanak és az egyes megállóknál kiszállnak. 
Az ő világukat a pesti okosok nem tudták megszólítani, vagy inkább nem akarták. De ez nyelvi probléma volt, és nem azt jelentette, hogy ezek az emberek, térségek meghatározó módon kimaradtak volna a magyar modernitásból. Amiben persze vannak helyi értelmezések és értelmezhetetlenségek, de azoknak a “politikai butasághoz” semmi közük nincs. 
Az ország a gazdasági fejlettségi szintjéhez képest szinte mindenütt jobban globalizált (egyébként a nemzetközi mérések szerint nemcsak Európa, hanem az ipari világ egyik leginkább globalizált térsége). Például az egyik nagyszabású ilyen tárgyú összehasonlításban mintegy nyolcvan országból a 10. Magyarország. A 9. Finnország, a 11. Kanada. (MT Globalisierungsreport 2018. 9. old.) Mindez éppen nem a népi butaságról tanúskodik, hanem inkább csak a kreativitáshiányról a progresszív politikában. 
Vagyis arról, hogy először is nem tudjuk a globalizáció és a modernizáció közötti megélt különbséget felmutatni és értelmezni azok számára, akiknek ez valódi tapasztalat - és nemcsak az alföldi tanyaközpontokban, falvakban, hanem egyébként az ország nagyvárosaiban is. A kormányoldal nagyon sok újat nem mond, de azt legalább begyakorolta, a közönség egy része meg elvan ezzel. A progresszív oldal pedig nem mond olyasmit, ami a körúton vagy a Szent István parkon kívül hasonlítana a megélt tapasztalatokra. És ez nem butaság kérdése. 
Amit mond, azt egyébként a pesti egykori munkás elővárosokban sem értik, de ott még egyelőre a baloldali pártoknak van valamilyen hitelességük, akárkik mondják is fel a sokszor ott is értelmezhetetlen szövegeket. De hát ez a kegyelmi időszak sem tart túl sokáig.
2018.07.16 12:17
Frissítve: 2018.07.16 15:11