NATO;Trump;

- Butaságunk története

Egyszerű ember ez a Trump. Az a fontos neki, hogy minden róla szóljon. És róla is szól. Ahogy korábban Amerika, most már Európa is lenyűgözve figyeli, ahogyan egy műveletlen és a legfinomabb megfogalmazásban is modortalan akarnok maga alá gyűri a világról szinte mindent tudó eddigi elitet. Civilizált országban 1932 óta nem történt ilyen, amivel nem a politikát, csupán a személyiségjegyeket - és a "hagyományos" politikusok teszetoszaságát - illetően vonunk párhuzamot. 

Trumpból szerencsére hiányzik a messianisztikus küldetéstudat és az ideológia. Utóbbiról valószínűleg azt sem tudja, hogy micsoda. Ez nagy szerencse, de azért nem teszi teljesen veszélytelenné. Hiszen blöffölt, amikor a brüsszeli csúcstalálkozó előtt eljátszott a NATO-ból való kilépés lehetőségével. Akkor is, amikor a tagállamok védelmi kiadásainak a GDP négy százalékára növeléséről beszélt. Azt akarta, hogy a szalagcímekben ott legyen a neve, meg azt, hogy a többiek vegyék végre komolyan a korábban elhatározott két százalékot. Az utóbbit tizenhat éven át hiába próbálta elérni előbb George W. Bush, aztán pedig Barack Obama. Neki másfél év alatt sikerült. Akkor most ki a hülye?

Vagy Trump csak mázlista? Merthogy a NATO tagok friss készségességéhez nemcsak rá, de Vlagyimir Putyinra is szükség volt. Oroszország olyannyira valós fenyegetést jelent a keleti határokon, hogy azt már a magyar miniszterelnök is észrevette. A következtetéseket ugyan még nem vonta le, nem ugrik ki a Paks 2 megállapodásból. Hiába, a kiugrás már a példaképének sem volt az erőssége. Az oroszok  mindenesetre kis híján halálra rémisztik Európát, ami nagyban segít az amerikaiaknak. Amíg Trumpnak ilyen ellenségei vannak, semmi szüksége barátokra.

Az ő logikája alapján az európai szövetségeseknek most nem nagyon van más választásuk, mint amerikai fegyvereket vásárolni. Egyrészt amúgy is ezek a legmodernebbek, másrészt így lehet lojalitást mutatni a hegemón felé. Hát csuklóztatta Trump az éppen most több mint másfél milliárd eurót F-16-osokra költő Szlovákiát? Na ugye... Merkel és Macron logikája (és hazáik hadiipara) persze egy kicsit más, de valamelyest ők is meg fogják nyitni a bugyellárist. Trumpnak van igaza, Amerika az első.

Amerika persze előtte is az első volt, meg valószínűleg utána is az lesz, az ilyesmi rövid távon semmiképpen sem függ egyetlen embertől. Hanem arra kéne valamilyen stratégia, hogy Európa, benne velünk, hogyan ússza meg végromlás nélkül a Trumpból még jó esetben hátralévő két és fél évet. Mert igaz, hogy mindig pózol és örökké blöfföl, de közben úthengerként döcög előre, és nagyon nehéz lelassítani. A NATO és az Európai Unió túlélése érdekében abba kell hagyni a buta csodálkozást és az elvtelen megalkuvást. A hízelkedés maradhat, de egy-két jól kiválasztott kérdésben merni kell kitartani az érdekeink mellett, és megvárni, amíg hajlandó a komoly beszédre.

Jó példa a vámháború, amelyben az EU - lévén szó vezető hatalmai életbevágó gazdasági érdekéről - eddig meglepően tökösnek bizonyult. Butaság lenne megijednie önnön bátorságától.