Szerintem

Hajléktalanok

Amikor először láttam az utcán alvó embert – ez 2000 körül történt –, elmeséltem a munkahelyemen, ahol Fidesz-hívő kolléganőm nem akarta elhinni, hogy ilyen létezhet Orbán kormánya idején. Másnap fotót is készítettem, hogy meggyőzzem. Azóta, gondolom, ő is belátta, hogy ez a NER valósága, bár lehet, hogy továbbra sem veszi tudomásul. Kormányunk viszont tudja, hogy ez mennyire rontja az országimázst, így igyekszik „keresztényi módon", jogszabállyal eltakarítani az utcán lakókat szem elől. Jó szokásuk szerint ezúttal is a látszatra figyelnek, a lényegre nem – nem a lakhatási gondokat akarják megoldani, hanem a kirakatot rendezni. A problémáról amúgy ők tehetnek, hiszen a szociális rendszer alól törvényeikkel maguk húzták ki a szőnyeget, és ma is folyamatosan nehezítik azon civil szervezetek működését, amelyek az állam (elhanyagolt) feladatait próbálják magukra vállalni. Nekem e nyomasztó jelenség láttán mindig Gyóni Géza verse jut az eszembe: „csak egy éjszakára" jönne le Orbán Viktor az aluljárókba, talán nemcsak szónoklataiban jelenne meg a keresztényi hevület, hanem mondjuk tenne valamit, hogy a sok ezer üres budapesti lakáshoz hozzá lehessen jutni, hogy a segítő szervezeteket ne tekintsék nemzetbiztonsági kockázatnak, hogy értő emberek foglalkozzanak az utcán élők visszaszoktatásával a normalitásba, hogy hosszú távú terv készüljön a lakhatási válság megoldására. De ezt ne reméljük, az ő elsődleges célja a haverok-családtagok kitömése és önnön nagyszerű emlékének vasbetonba öntése.

Fábri Ferenc

Beszélnek egymással?

Orbán Viktor a nagy nyilvánosság előtt bejelentette, hogy megállapodást akar kötni a magyar nőkkel, hogy több gyerek szülessen. Az első reagálások, amik eljuthattak volna hozzá, a politika kiszámíthatóságát, a hosszútávú tervezés lehetőségét emelték ki mint szükséges, de nem elégséges feltételt, mert még sok minden más is kell a szülési kedv feléledéséhez. Erre jön Varga Mihály pénzügyminiszter a 2019-es költségvetéssel, ahol olyan cafatéria módosításokat javasol, melyek helyből 10 százalékkal visszavetik a családok jövedelmét, megdrágítják a pályakezdők diákhitel visszafizetési költségét. Már csak hab a tortán, hogy a lakásvásárlások kedvezményes áfáját is eltörlik. Aki ezt látja, komolyan elgondolkozhat, vajon hogy lehet itt akár 3 évre is tervezni, pedig gyermekvállalás esetén ennél sokkal hosszabb távon kellene biztosan ismerni a jövendő gazdasági körülményeket. Úgy látszik, a miniszterelnök nem beszél a kormányával, vagy a kormánya nem beszél a miniszterelnökkel, de ami a jövő évi költségvetés tervezetéből látszik, aszerint nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Olyanoknak, akik csak az igen/nem, a barát/ellenség árnyalatokat ismerik, igen nehéz lehet egy cizellált, a gyermekvállalási korban lévő réteget hatékonyan támogató jogszabály és adótörvény csomagot elkészíteni.

Ábrahám Zoltán