Esterházy itthon volt, és most is itthon van - amit egy Takaró Mihály mond, az nem számít

Egy irodalomhoz értő ember érti az iróniát. A rosszindulaton túl a humorérzék hiányával is magyarázható Takaró Mihály kijelentése Esterházy Péterről.

„Esterházy Péter valóban a nemzet nagy írója volt, és ha egy-két rettenetes állapotban lévő köztisztviselő ezt nem látja, az a jelenben felháborító, de hosszútávon tökéletesen lényegtelen. A magyar irodalom kánonját, Esterházy, Ady Endre, József Attila, és mások döntik el, nem Takaró Mihály. Bár amit mond, nagyon bántó, sértő és rosszindulatú, de nem számít” – válaszolta lapunk kérdésére György Péter, esztéta, amikor a Takaró Mihály nemrégiben tett kijelentéseiről kérdeztük. Mint arról az Új Szó hírt adott, az irodalomtörténész a 28. Jókai Mór Nyári Egyetemen Komáromban tartott előadása keretében többek közt arról beszélt, hogy „Esterházy kultúraromboló, tehát nem kell tanítani”. E kijelentését az Így gondozd a magyarodat című szövegből kiragadott részletekkel kívánta alátámasztani, amely már nem először szolgált támadási alapul. Torgyán József 1996-ban szintén ebből az írásból kiemelt szöveghelyekkel kérdőjelezte meg az írónak átadott Kossuth-díjat.

A kettő között azonban alapvető különbség van, jegyezte meg György Péter. „Míg Torgyán József választott képviselő volt, és nem tartozott elszámolással másoknak, mint akik megválasztották, s ha úgy tetszik, a Jóistennek, valamint védte egy magyar politikus szólásszabadsághoz való joga, addig Takaró Mihály az adófizetőknek, a magyar politikai életnek, és a teljes társadalomnak tartozik elszámolással egyszerre” – mutatott rá. „Amikor Esterházy Péter meghalt, úgy emlékszem, Takaró Mihály nem volt ott a temetésén – és jól is tette –, ahol a pannonhalmi főapát a nemzet nagy halottjaként búcsúztatta a szerzőt: búcsúzik egy nemzet, egy nép, sorsával azonosuló írójától és gondolkodójától. Akkor ő ezt pontosan tudta, hogy miért mondja. Szemben Takaró Mihállyal, aki csak egy álláspontot képvisel” – hangsúlyozta az esztéta. Majd hozzáfűzte: nagyon sajnálja, hogy Takaró Mihály ezzel tölti az idejét, és rontja el a saját életét. Ám Esterházy Péter emlékezetét nem rontja el, jövője fényesen fog ragyogni.

„Nem szeretem a megmondóembereket, akik megmondják, hogy mit nem szabad tanítani, és akik meg tudják állapítani, hogy mi romboló. Különösen nem szeretem, ha az ilyen emberek pozíciót kapnak, tudniillik, hogyha a Nemzeti alaptanterv egészének nemzetivé, hazafiasabbá tételével éppen ők vannak megbízva” – mondta lapunknak Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke. Úgy véli, a konkrét kijelentés azért elképesztő, mert aki ilyesmit mond, nem tud olvasni, nem érti az iróniát. „Abban az ironikus publicisztikában – amit kifigurázott és amelyből önkényesen szakított ki szövegeket – a mondatok, mint általában az irónia esetében, nem szó szerint értendők, jelentésük összetettebb. Egy irodalomhoz értő ember ilyesmit nem csinál: nem szakít ki mondatokat a szövegből, és észreveszi, ha valami ironikus.”

„Esterházy nagyon nagy író, és azért nem tudnak vele mit kezdeni, mert azzal az otthonossággal beszélt vagy írt arról, hogy mi baja van Magyarországgal, azzal a magától értetődő iróniával, ahogy az ember arról beszél, ami az övé” – hangsúlyozta György Péter. „Azért engedhetett meg magának bármit, mert azt gondolta, ő itthon van. Itthon is volt, és most is itthon van” – tette hozzá. Hasonlóan vélekedik Arató László is: szerinte Esterházy nem csupán az ezredforduló egyik legjelentősebb magyar írója, hanem a nemzet lelkiismerete és mindannak a képviselője, ami a magyarságban a legjobb. „Bizonyos szempontból Illyés Gyula szerepét vette át, a költőét, aki iránytűként próbált utat mutatni, ezért is haragszanak rá többek közt az álnemzeti és álkeresztény közéleti emberek. Mert nagyon kínos, hogy egy Esterházy liberális nézeteket vall, hogy van valódi liberális, konzervatív és katolikus az ellenzéki oldalon” – hangsúlyozta a magyartanár.

„Hatalmas jelentősége van, hogy van egy a kurzussal szemben álló – korábban a Kádár-rendszerben is szemben álló – író, aki történetesen az egyik legnagyobb történeti család nevét viseli, annak megfelelően is viselkedik, és egy magát keresztény nemzeti kurzusnak nevező izével szemben a legnagyobb autoritással tud fellépni, merthogy sem a kereszténysége nem kérdőjelezhető meg, sem a nemzethez való odatartozása, sem a konzervativizmusa.” Ez a konzervativizmus azonban azt jelenti, hogy miközben újító író, hagyományőrző is. Takaróval ellentétben ő valóban képviseli a nemzeti hagyományt – emelte ki. „Vannak, akik a hagyománnyal hivalkodnak, és úgy gondolják, csak csodálni lehet. Ezzel szemben Esterházy úgy nyilatkozott, a hagyomány nem más, mint a hagyományon való munka: mindenkinek dolgoznia kell rajta, például annak állandó értelmezésével.” Neki annyira erős köze van a nemzethez, és olyan sajátos helyzetben van az Esterházy név miatt, hogy egy aparegényben, a Harmonia caelestis című nagy opuszában, személyes történelemként tudja megélni a nemzeti történelmet – hangsúlyozta a magyartanár.

Vitathatatlanul korszakos művei mellett azonban az írónak vannak olyan írásai is, amelyek nem biztos, hogy kiállják az idő próbáját; a posztmodern írásmódnak nem minden mozzanata maradandó – tette hozzá Arató László. Tapasztalatai szerint vannak szövegek, amelyek ironikusak, viszont a gyerekek veszik őket, és vannak, amelyek, nem ironikusak, és azokat is veszik; ilyenek a Fuharosok, vagy a Harmonia caelestis egyes részei. „Természetesen minden ironikus vagy szatirikus hangvételű publicisztikát nem tudnak ők sem jól olvasni, de nem is azt kell tanítani. Szinte minden írónak lehetnek olyan szövegei, amelyek nem olyan könnyen érthetőek” – hangsúlyozta a magyartanár. Úgy véli, a Függő című kisregény, A szív segédigéi, vagy a Kis Magyar Pornográfia már kevésbé működnek olyan jól, mint saját korukban, viszont az Egyszerű történet vessző száz oldal: a Márk változat szintén a tanítható könyvek közé tartozik.

Esterházy Péter furmányos szépíró, odafigyelés, nyelvtudás, alázat kell ahhoz, hogy valaki megértse a szövegeit – foglalta össze Arató László. „Szabadszájú, szellemes és ironikus, aki nem érti, az természetesen félreérti. Azért ilyen az ő nyelve és gondolkodása, mert az értékeket csak iróniával lehet tovább éltetni. Olyan ez, mint a szalicil a befőttben. Iróniába tartósítva mondhatók el a legfontosabb emberi dolgok – a nemzet, Isten vagy a család. Azzal a kenetteljes régimódisággal, ahogyan azt elvárják egyesek, ezeket az értékeket nem nagyon lehet képviselni.”