„Ha rajtam állna, akkor a magyar irodalom nyolcvan százalékát valószínűleg kukáznám, tehát azt mondanám, hogy sajnos nem jó” – mondta Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatója, miniszteri biztos, több milliárdos költségvetésű kulturális program vezetője a Telexnek. Az interjú komoly vihart kavart, reagált a Népszava megkeresésére Závada Pál író (szavai az első oldalon), Lovasi András zenész, a Szépírók Társasága, a Magyar Teátrumi Társaság, és válaszolt lapunk kérdéseire a lavinát elindító főigazgató is.
Reakciókényszerben
„A magyarországi irodalmi és kulturális élet szereplői most már évek óta kényszerülnek arra, hogy rendszeresen reagáljanak Demeter Szilárd feltehetően provokatívnak szánt, de valójában botrányos nyilatkozataira. Ha tehetném, én például sokkal szívesebben járnék ehelyett színházba, néznék magyar filmeket, hallgatnék rádiót, és olvasnám a magyar irodalomnak valószínűleg azt a nyolcvan százalékát, amit Demeter kukázna. A politikai motiváció, a kétségbeesett megfelelni vágyás világos, jól látható, mindössze azt nem értem, hogy főigazgató úr, ezek szerint igen szigorú ízlése a saját nyilatkozatainak színvonalára miért nem vonatkozik” – válaszolt lapunknak Czinki Ferenc, a Szépírók Társasága elnöke, amikor arról kérdeztük, mi a véleménye a nyilatkozatról.
A provokatív mondatokról Závada Pál író így vélekedett lapunknak: „A vonatkozó kijelentések ezúttal is minősíthetetlenek, azokat fölidézni még annyiban sem szeretném, hogy megütközésemet megindokoljam. Akit pedig ez a nyilatkozó a mosdatlan szájára vett – Parti Nagy Lajos – szakmánk legkiválóbbjainak egyike, ráadásul jó barátom – részletezzem ezek után, mi a véleményem? Jóérzésű ember undorral fordul el az ilyen viselkedéstől. De minderre rá is legyinthetnénk – bolond likból bolond szél fúj –, ha nem az volna a képtelen, méltatlan és a magyar kultúrát megalázóan provokáló helyzet, hogy ez az illető mekkora hatalommal bír, és hogy milyen híven képezi le a regnáló kormányzat értékrendjét és stílusát is.”
Demeter Szilárd, akihez korábban a PIM főigazgatójaként az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet is tartozott, azt is kifejtette, hogy személyes okok miatt gyűlöli a színházat. Erre lapunk megkeresésére Szabó László, a Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság titkára úgy reagált: „ Magyarországon mindenki szabadon szeretheti, vagy gyűlölheti a színházat. A Magyar Teátrumi Társaság és sokan mások azért dolgoznak, hogy minél többen szeressék a színházat, mostantól azon is dolgozni fogunk, hogy Demeter Szilárd is szeresse a színházat. Egyébként túl azon, hogy ő személyesen nem szereti a színházat eddig nem tapasztaltam, hogy azon dolgozott volna, hogy mások se szeressék.”
Keszég László, a Magyar Színházi Társaság elnöke annyit jegyzett meg, elkeserítő, hogy egy a magyar kultúrára nagy befolyással rendelkező személy így vélekedik, hozzátette, nem is tudja minősíteni. Kerestük a Független Előadó-művészeti Szövetség képviselőit is, de nem értük el.
Magánügyből közbotrány
„Nem a színházzal van bajom, tiszteletreméltó művészeti ág, csak nekem személy szerint nem működik (volt egy traumatikus élményem, de ez magánügy). Mások az operettet, vagy a balettet nem szeretik, mégsem feszítik keresztre őket” – válaszolta Demeter Szilárd a Népszavának arra a kérdésére, hogy a magyar kulturális élet befolyásos döntéshozójaként nem tartja-e posztjával összeférhetetlennek a Telexnek adott interjúban mondottakat, miszerint gyűlöli a színházat. Majd hozzátette: „A személyes problémáim nem gátolnak a helyes döntések meghozatalában. Egy üdítőgyárosnak nem kell szeretnie a termékét ahhoz, hogy eladja. Főigazgatóként intézményeket, miniszteri biztosként kultúrát menedzselek, meg lehet kérdezni a kollégáimtól, hogy milyen munkát végzek. Nyugodt lélekkel állíthatom, hogy a PIM és tagintézményei számára a főigazgatói tevékenységem eddig legalábbis több, mint kielégítő. Általában jó munkát szeretek végezni, ha már fizetést kapok érte.”
Arra a kérdésre pedig, hogy a magyar kulturális élet befolyásos döntéshozójaként mennyiben lehetnek elfogulatlanok a döntései, ha nyilvánosan „szarnak” nevez alkotásokat csak azért, mert azok nem tetszenek neki, azt válaszolta: éppen ezért nem hoz tartalmi döntéseket. Sem ösztöndíjasokról, sem könyvtámogatásról nem dönt, pláne nem egy személyben, mert akkor elég kevesen kapnának. Inkább rábízza ezt olyan kollégiumokra, amelyek a döntéseiket meg is tudják védeni. Másfelől akkor is zárójelbe kellene tennie a személyes ízlését, ha sokkal megengedőbb lenne – tette hozzá. Magyarázatul megjegyezte: neki a „teljes magyar kultúra horizontján kb. százéves időtávlatban kell gondolkodnia ahhoz, hogy nagyjából helyes döntéseket hozhasson. Ebből viszont az következik, hogy inkább rendszerlogikai döntései vannak, amelyekkel lehetőségeket biztosít a különböző szereplők számára akik aztán ezekkel vagy tudnak élni, vagy nem”.
Zenészek, mint alattvalók
„Bár eddigi kevés számú megnyilvánulásában, amiben a nevemet említette Demeter általában elmondta, hogy nem nagyon kedveli "ezt a fajta zenét", örülök, hogy ennek ellenére, vagy e mellett úgy gondolja, hogy "nagyon speciálisan magyar vagy közép-európai", jelentsen ez bármit is, én úgy értékelem, hogy ebben az esetben pozitívan vélekedett a tevékenységemről. És, hiszen hiú ember vagyok, örülök, ha valaki értékeli a munkámat, bármelyik politikai oldal lelkes dolgozója is – válaszolta Lovasi András lapunk kérdésére, miszerint mit gondol Demeter Szilárd őt érintő kijelentéséről.
Arra, hogy mit szól ahhoz, hogy propaganda célra használja fel a nevét, így regált: „Mivel a Telex videóanyaga láthatóan eléggé szigorúan vágott, nem tudom mennyire manipulatív, de tételezzük fel, hogy a lényeget próbálták kiemelni Demeter mondandójából. Azt gondolom, hogy azzal, hogy nem a szokásos NER kedvenceket emelte ki példaként a mondandóját illusztrálandó, a NER -en kívüli médiafogyasztókhoz próbált "emberarcúan" szólni. Hogy propagandacélra használná a nevem? Ezt így nem gondolom. Nem hiszem, hogy megtilthatnám bárkinek is, hogy kimondja a nevemet, bármilyen általam jónak vagy rossznak gondolt célra használja is” - zárta válaszát.
Lovasi András arra is felelt, hogy mit gondol arról, hogy egy kulturális intézmény vezetője nyíltan véleményt formál magyar előadókról. „A nyíltsággal, szókimondással szerintem semmi baj nincs, Demeter mondandójával annál több, hiszen hogyha kendőzetlenül ennyire lesajnáló véleménye van azokról a művészeti területekről is , aminek ő az első számú politikai megmondója/marsallja, akkor nem tudom miért kell esztelenül, mindenféle távlati koncepció nélkül eddig soha nem látott milliárdokat önteni ezekre a területekre (raktárkoncert, hacacáré, a tervezett Petőfi jubileum, stb). A látható eredmények eddig: Rengeteg nyugdíjaskorú rocker/popper, akik mind Orbán -rajongók lettek bizonyos érkező vagy várhatóan érkező összegek/elismerések hatására, és a még piaci alapon működő, amúgy is Covid sújtotta piac további tönkretétele, ezzel a zenészek szoktatása a gazda kezéhez. Miközben ennyi pénzzel és egy hosszútávú koncepcióval pár év alatt exportképessé lehetne tenni a magyar popzenét, ami lehetne egy cél például, persze akkor ha a cél a bezárkózás , önmaguk kritikátlan ünnepeltetése, a szépségesen belterjes és középszerű művészetcsinálásnak a fenntartása, akkor Demeter úrnak sajna 10 év múlva is ilyen rossz vagy várhatóan még rosszabb véleménye lesz az akkori alattvalóinak a teljesítményéről. Ja, az irodalomhoz nem értek, de Kemény István én is nagyra tartom:)
