A negyedik hullámverés

Fotóriporterünk 800 kilométert utazott, hogy bemutathassa, miként gyógyít magyar orvos magyar beteget. Csíkszeredán nemcsak a Covid-kórházban járt, de szabadon fotózhatott oltóközpontban is, a helyi mentősöket is elkísérhette. Arrafelé a sajtót partnernek tekinti az állam, talán mert tudja, hogy csak tájékozott emberek hozhatnak reális döntéseket – és takargatnivalója sincs. A védekezés hősei pedig örülnek, ha kibeszélhetik a fájdalmaikat.

„Nagyon nehéz… A negyedik hullámban rengeteg beteget elveszítettünk. Ennyi halálesettel eddig soha nem találkoztunk. Szinte naponta fordult elő elhalálozás az osztályon”. Dimény Ottiliát, a csíkszeredai fertőző betegségek osztályvezető orvosát megviselték az elmúlt hónapok. Az esetszámok csökkenésével ugyan a lakosság – mint mindenütt – itt is kezd fellélegezni, de a kórházakra még hosszú ideig elképesztő terhet ró az éppen lecsengő járványhullám is. „A mennyiség csökkenése sajnos még nem minden, ilyenkor sokszor nagyon durva az eseteink minősége. És nincs lazítás. Ha nincs 43 betegünk, akkor van 17, de borzasztó súlyos állapotban. A személyzettel pedig mindig hadilábon állunk. Általában jön segítség, van, aki önként ajánlkozik magát más osztályokról, mást küldenek hozzánk. Rendkívül hálásak vagyunk minden pluszemberért, akik vállvetve velünk együtt dolgoznak” – mondja Dimény doktornő.

Sütemény a doktornőnek

A Hargita Megyei Sürgősségi Kórház kihelyezett részlegén, a csíksomlyói kegytemplom mellett található Covid-kórházban egy hete készíthettem riportot. Nem kellett Bukarestben kérvényezni, hogy odamehessek, sőt, még a megyei járványstábnál sem, a kórház saját hatáskörben dönthetett. A koronavírus negyedik hullámának csúcspontján, november első felében a leterheltség miatt még nem tudtak fogadni, de múlt héten eljött a pillanat: a kötelező védőruházatban, két helyi riporterrel, egy fotóssal és egy operatőrrel együtt a doktornő végigvezetett az osztályon, mesélt a „Covid-mindennapokról” és válaszolt a kérdéseimre is.

Hogy képesek csaknem két éve elviselni a nyomást? Hogy tudnak nap nap után szembesülni a halállal?

„A kórház teljes személyzetét megviselte a járvány. Olyan terhet rótt ránk, amit segítség nélkül nem is nagyon lehet viselni. De szerencsére a pszichológusunk segít a feldolgozásban. Összekovácsolt csapat vagyunk, beöltözve is látjuk a másik szeme sarkából, ha valakinek segítség kell” – fogalmaz Dimény doktornő.

Még ebben a Covid-pokolban is vannak azonban sikerélmények, ha elenyésző számban is. Főképp a Romániában, Székelyföldön épp lecsengő negyedik hullámban, amely kétségtelenül a pandémia eddigi legkegyetlenebb fejezete volt. „Vannak olyan egykori betegeink, akiket az utcán látva valóságos csodaként, óriási sikerélményként élünk meg. Néhányan a mai napig visszatérnek, beköszönnek, és ugyan a folyosóra sem jöhetnek be, de az ablakon keresztül integetnek, hogy »jól vagyok, doktornő, hoztam süteményt!«.”

A vezető szakorvos kiemelte, kórházukban egyáltalán nincs kritikus állapotú oltott beteg.

A gyerekek sem kivételek

November harmadik hetében csökkent le látványosan a kórházban kezeltek száma: ottjártunkkor 78 koronavírusos beteg volt a különböző osztályokon. Korábban 180-190 között mozgott a beteglétszám. A kórház sajtóreferense, Kiss Edit elmondása szerint a fertőző betegségek osztályán 18-an voltak, közülük négyen kritikus, tízen súlyos állapotban. A tüdőgyógyászati osztály 23 betege közül három kritikus és 17 súlyos állapotút kezeltek.

A társbetegséggel élő covidosokat is alapbetegségük szerint osztják szét. A belgyógyászaton és a neurológián is kezelnek betegeket, a kritikus állapotúakat természetesen az intenzíven. Megdöbbentő, hogy a gyerek- és az újszülöttosztályon is fekszenek koronavírussal fertőzöttek. Ma már tudjuk, hogy a Covid nem csak az öregek és gyengék betegsége, de a negyedik hullám ezt látványosan bizonyította is.

A romániai napi koronavírus-tájékoztatókban feltüntetik a fertőzött gyerekek számát is: december elsején a kórházban kezelt fertőzöttek között 118 kiskorú volt, közülük nyolcat ápoltak a román intenzív osztályokon. A csíkszeredai Covid-kórházban ápoltak 84 százaléka oltatlan.

Részletes adatokat nem csak a kórháztól kaphatunk: Csíkszereda honlapján naponta frissítik az új Covid–19-fertőzések számát. Érkezésem napján öt új fertőzöttet diagnosztizáltak, három hete még ennek hatszorosát. A megyei járványtörzs vagy a prefektúrák az összesített megyei és települési adatokat is naponta közzéteszik.

Dacol a székelység

Romániában a negyedik hullám szeptember második felében kezdett elhatalmasodni, és november elejére érte el a csúcspontját. A tragédiák, az emberek közvetlen környezetében előforduló súlyos fertőzések és halálesetek némiképp megdobták az oltási hajlandóságot, a szeptemberi 28 százalékról 37,6-ra. Az esetszámok csökkenésével azonban egyenes arányban esett az oltakozási kedv is. Országosan nagyok a különbségek: a nagyvárosok, mint Bukarest, Kolozsvár és Temesvár, 60 százalékos átoltottsággal rendelkeznek, míg egyes települések a 10 százalékot is alig érik el.

A Csíkszereda-központú Hargita megyében, de a teljes Székelyföldön is alacsony az átoltottság, a 35 százalékot még e két hónapos felívelés után sem éri el. Pedig az oltóközpontok folyamatosan üzemelnek. Csíkszeredában három vakcinázási pont van – Magyarországon a közmédia kivételével senki sem forgathat-fotózhat ilyen helyszínen. Örömmel fogadtak.

A központi, Kossuth Lajos utcai oltóközpont vezetője, Bokor Márton gyerekgyógyász szakorvos, családorvos vezetett körbe az egykori bölcsődeépületben. Tőle tudom, Székelyföld az egyik legrosszabb helyzetben lévő régió az átoltottság szempontjából Romániában. „Nem nagyon mozgatta meg a székelységet a különleges oltási kampány. Ahogy nőtt az esetszám, az elhalálozások száma, ahogy a médiában megjelentek a túlterhelt, telítődött kórházak és intenzív terápiás részlegek képei, úgy mozdult meg egy picit a lakosság is. Már faluról is kérték, hogy szálljunk ki hozzájuk. Örültünk és mentünk. A falvakban a legrosszabb a helyzet. Nálunk a háziorvosoknak beoltást vállalniuk, ezt önkéntesen megtehetik. De mint minden csoda, ez az érdeklődés is alig két hétig tartott. Volt olyan nap, amikor napi 300 személyt is beoltottunk, most jó esetben százat kell.”

Az orvos szerint az álhírek, a félretájékoztatás, az összeesküvés-elméletek Székelyföldön, így Csíkszeredában is megtették hatásukat, de azt, hogy az országos átoltottsági rangsor végén kullog a régió, nagymértékben a „székely dacnak”, a „csak azért sem!”-mentalitásnak köszönhető.

Amíg beszélgettünk, lassan beindult az élet az oltóközpontban. Tömeg ugyan nem alakult ki, de így is egymásnak adták a kilincset az oltásra érkezők. Többségük a második vagy harmadik dózisra érkezett.