“Oroszország komolyabb előkészületeket tesz egy nagy léptékű eszkalációra, mint az elmúlt hat évben bármikor” - jellemezte lapunknak az ukrán határ mentén zajló haderő összevonást Rácz András történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének (NKE-SVKK) poszt-szovjet térséggel foglalkozó tudományos főmunkatársa. Felidézte, hogy a kelet-ukrajnai háború utolsó jelentősebb ütközete a 2015 január-februári debalcevei csata volt, azóta a konfliktus alacsony intenzitásúnak mondható, csak időnként szokott kisebb mértékben fellángolni. A magyar közvélemény ezért sem veszi észre, hogy a szomszédos országban háború dúl, ez viszont egy csapásra megváltozhat, ha az oroszok támadásba lendülnek.
Sőt, hazánk akár már a harci cselekmények bekövetkezte előtt érzékelheti a válságot. “Ha reális veszéllyé válik egy orosz offenzíva, akkor feltehetően hasonló történne, mint 2014 és 16 között, amikor több hullámban sorozták az ukrán lakosságot, ami elől sok tízezer férfi ment külföldre, a kárpátaljai magyarok elsősorban Magyarországra” - emlékeztetett Rácz András.
A térség szakértője szerint az orosz hadsereg megindulása egyébként is súlyosan érintené hazánkat: “Vélhetően az ukrajnai gáz- vagy olajvezetékek sem maradnának érintetlenek, ami energiaellátási gondokat okozna, amelyek a tározók készletei révén még kezelhetők - ha a harcok nem tartanak túl sokáig.” Az eszkaláció azonban az áruforgalomban is fennakadásokat okozhatna.
Az orosz agresszió igazán az ukrajnai magyarokra nézve járna drámai következményekkel. “Oroszországnak tüzérségi alapú a hadserege, az esetleges hadműveletek precíziós támadásokkal kezdődnének, ami rettenetes veszteségeket okozhatna az ukrán erőknek, különösen a legelső napokban és hetekben. Az áldozatok között nyilván magyar nemzetiségű katonák is lennének. Minden bizonnyal a keleti frontra vezényelnék az ukrán hadsereg egyik legelitebb egységét, a 128. munkácsi hegyi dandárt, amelynek soraiban sok magyar nemzetiségű szerződéses katona szolgál” - vázolta fel a kutató a lehetséges forgatókönyvet.
Sok múlna azon, hogy az orosz offenzíva mennyire mélyen hatolna be Ukrajnába. “Az ukránok azzal is számolnak, hogy az oroszok legrosszabb esetben egészen a Dnyeper vonaláig lerohannák az országot. Ezzel több mint 10 millió ukrán lakos kerülne megszállás alá” - jegyezte meg Rácz András, aki viszont nem tartotta reálisnak, hogy Oroszország ilyen komoly területszerzésre irányuló hadműveleteket indítson. “Egy ilyen hatalmas területen kellene ellenőrizni közigazgatást, s közben valamit kezdeni kéne a hátramaradó és harcoló ukrán alakulatokkal is. Mindez nem csak a támadás során, hanem utána is nagyon súlyos orosz veszteségekkel járna. Inkább az tűnik valószínűbbnek, hogy a határ közelében maradnának, ott próbálnák rommá verni az ukrán hadsereget” - tette hozzá.
Arra nem kell számítani, hogy a NATO vagy azon belül Magyarország közvetlen szerepet vállalna a konfliktusban. A történész úgy véli, hogy az észak-atlanti szövetség nem fog háborúba menni Ukrajnáért, hiszen arra nem vonatkozik az alapító okirat ötödik cikkelye által garantált kollektív védelem. A Nyugat viszont biztosan fokozná az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást. “Több fegyvert és felszerelést küldene, de harcolni továbbra is az ukrán katonáknak kellene” - emelte ki Rácz András. Az Egyesült Államok és az EU fájdalmas gazdasági szankciókat szabna ki, akár a nemzetközi átutalásokhoz szükséges Swift rendszerből is kizárhatná Oroszországot, ami bedöntené az orosz bankrendszert, “pénzügyi Armageddont” jelentene.
Az esetleges uniós szankciókhoz hazánk hozzájárulása is szükséges, és habár az Orbán-kormány oroszbarát külpolitikát folytat, a szakértő szerint nem valószínű, hogy elgáncsolná a büntetőintézkedéseket. “A magyar kormány erősen kritikus az Oroszországgal szembeni szankciókkal szemben, de soha nem lógott ki a sorból, mindig megszavazta azok meghosszabbítását vagy szigorítását. Nem gondolom, hogy ez változna” - vélekedett az NKE-SVKK tudományos főmunkatársa.
Egyelőre nem tudni, hogy Moszkvának szándékában áll-e eszkalálni a helyzetet. Rácz András azt feltételezi, hogy még maga Vlagyimir Putyin orosz elnök sem hozta meg a döntést. A jelek mindazonáltal nem túl bíztatók. “Azt látjuk, hogy Oroszország építi fel a nagy léptékű támadáshoz szükséges képességeket, legyen szó akár az összevont katonák számáról vagy a logisztikai, egészségügyi háttérről. Az idén tavaszi csapatösszevonásokhoz képest is új elem, hogy az orosz közvéleményt elkezdték durva ukránellenességre hangolni. Ilyen intenzív propaganda legutoljára 2013 végén, 2014 elején, a Krím-félsziget elfoglalása előtt ment” - fogalmazott a történész.
A Krím bekebelezésénél nyilvánvaló volt, hogy Putyin saját népszerűségét kívánta növelni. Ezúttal azonban nincs különösebb belpolitikai ösztönzés a támadásra, hiszen a 2024-es elnökválasztásig nem igazán számít, hogy mekkora a rezsim támogatottsága. A mostani eszkaláció Oroszország vélt stratégiai érdekeiről szól, arról, mit vár el a NATO-tól, hogy garantálva érezze a saját biztonságát. Biztosítékot akar például, hogy az észak-atlanti szervezet nem veszi fel tagjai közé Ukrajnát, vagyis lényegében visszavonja a kelet-európai országnak a 2008-as bukaresti NATO-csúcson tett ígéretet, továbbá azt is elvárná, hogy a szövetség ne telepítsen offenzív fegyvereket Oroszország közvetlen szomszédságába. (Teljes lista oroszul itt.)
A szakértő úgy látja, aggodalomra ad okot, hogy az orosz haderőösszevonás üteme a múlt keddi amerikai-orosz virtuális csúcstalálkozó óta sem lassult le, pedig a Joe Biden elnökkel folytatott videókonferencia a diplomáciai logika alapján lehetőséget adott volna Putyinnak a feszültség csökkentésére. Utóbbi a csapatmozgások legalább ideiglenes szüneteltetésével demonstrálhatta volna jó szándékát, de ezt azután sem tette meg, hogy az orosz külügy múlt pénteken közzétette a Nyugat felé megfogalmazott követeléseit. Ezeket szerdán hivatalosan is átadták a Moszkvába látogató Karen Donfriednek, az európai és eurázsiai ügyekért felelős amerikai külügyi államtitkár-helyettesnek.
A krízis megoldására egyelőre még van idő. Rácz András kiemelte, hogy a felsorokozott orosz csapatoknál egyelőre hiányoznak bizonyos, egy nagy léptékű támadáshoz szükséges kapacitások. A szakértői konszenzus szerint egyelőre természetföldrajzi okokból sem indulhatnak meg a páncélosok. “Oroszország déli részén és Ukrajnában nagyjából október közepétől kezdődik egy olyan időszak amikor rengeteg eső esik és ilyenkor a szilárd burkolat nélküli utak és a mezők sártengerré válnak, ahol teljesen lehetetlen közlekedni. Ez annyira jellemző hogy ennek még külön neve is van, oroszul raszputyicának (úttalanságnak) hívják. Az orosz hadtörténelemben ilyen időszakban senki nem volt képes sikeres offenzívára, ezért támadásra csak azután kerülhet sor, hogy megjönnek a téli fagyok. Ez nagyjából január közepére várható” - mondta el a Népszavának a szakértő.
Mindez azt jelenti, hogy legalább egy hónap még maradt a diplomáciára, a Nyugat és Oroszország közti rendkívül kiélezett feszültség csökkentésére. Az Egyesült Államok és az Európai Unió vélhetően meg fogja ragadni a lehetőséget, Biden még az év vége előtt újra egyeztethet Putyinnal. Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő szerdán az Interfaxnak úgy nyilatkozott, hogy tervben van egy ilyen beszélgetés.
