Bonta Miklós;
infláció;
2022-04-12 09:00:00
Népszerűtlen dolog, ha olyan szakértők véleményét kérdőjelezzük meg, akiknek helyzetértékelését hosszú éveken keresztül fenntartások nélkül elfogadtuk. A KSH márciusi inflációs adatainak makroelemzései mégis erre kényszerítenek.
A mindennapi vásárlási tapasztalataink eleve kétségeket támasztanak az iránt, hogy vajon megfelelő módszerrel mérték-e fel statisztikusaink a 12 hónapra visszatekintő éves drágulási ütemet, amikor azt állítják, hogy ez átlagosan "mindössze" 8,5 százalékos volt. Lámpással kell keresni olyan terméket vagy szolgáltatást - az átmenetileg bevezetett és a fogyasztói árszínvonalat érdemben nem befolyásoló árstoptól eltekintve -, ahol "csak" ennyivel kellett volna többet fizetni. Akadnak olyan vélemények is, hogy a hatósági intézkedések - vagyis a rezsicsökkentés - nélkül ez a 8,5 százalék 12 százalék lenne. Azonban az ilyen feltételezésekkel illik óvatosan bánni, mert teljesen kiszámíthatatlan, hogy az egyébként világszerte elszabadult árak időszakában a háztartások kényszerűségből miképpen rendezik át a fogyasztói szokásaikat.
A makrogazdasági elemzők - rájuk elsősorban a bankok szoktak hallgatni -, mindezek ismeretében szinte egybehangzóan azt vallják, hogy a várakozásaikhoz képest alacsonyabb lett az éves inflációs mutató, amit jó hírnek tekintenek, mivel álláspontjuk szerint ez annak a csalhatatlan jele, hogy a drágulás üteme lelassult.
Ez az álláspont minden bizonnyal téves. Ha elfogadjuk azt az egyébként ugyancsak nem alátámasztott kormányzati álláspontot, hogy az elenyésző számú alapvető élelmiszer és egyes üzemanyagok árának befagyasztása 0,3-0,4 százalékkal mérsékelte az árszínvonalat, akkor ezt az állítást nyugodtan feltételes módba tehetjük. Az élelmiszer kiskereskedelem ugyanis pillanatok alatt átterelte a nem befagyasztott árú termékekre az egyébként elvesző hasznát, s ha már hozzányúlt az árakhoz, akkor 10-15 százalékos drágításnál nem adta alább, de gyakran nem érték be ennyivel. A benzinkutak ezt nem tehették meg, ezért úgy igyekeznek mérsékelni veszteségeiket, hogy a kormányzati intelmekkel dacolva „technikai okokra” hivatkoznak, és szüneteltetik egyes termékeik forgalmazását.
S a közeljövő korántsem biztató. Alig telt egy negyedév 2022-ből, de szinte már bizonyos, hogy ez az esztendő a száguldó infláció jegyében telik el. A márciusi adatok még alig-alig tükrözik az orosz-ukrán háború elkerülhetetlen árfelhajtó hatását. S minderre rárakódik - még a pandémia következményeiből eredeztethetően - az egész világot sújtó alapanyag-, nyersanyag- és alkatrészhiány. S az Oroszország ellen alkalmazott szankciókat is egy olyan időszakban érvényesítik, amikor amúgy is a globális energiaválság következményeivel küszködnek az egyes országok, hogy a minden bizonnyal bekövetkező gabonaár-raliról ne is beszéljünk.
Nagy kérdés, hogy az egyre szűkülő munkaerőpiac az inflációval karöltve mekkora béremelést kényszerít majd rá a munkáltatókra. Akármi lesz is a válasz, a valóságot elfogadó helyzetértékelést ez sem pótolja.