Novemberben várják az első állami kompenzációt a távhőszolgáltatók az októberben induló gázév első hónapja után. Már ez az első kompenzációs-számla is igen borsos lesz: a távhő cégek várhatóan 80-100 milliárd forintos igényt jelentenek be, miközben a távhőkasszában júliusban alig 11 milliárd volt. (Azt, hogy most mennyi van a kasszában, nem árulta el lapunknak a kormányzat.) A cégek évek óta kompenzációt kapnak a valódi költségeik és a rezsicsökkentett ár közötti különbség fedezésére, csakhogy az elszabaduló energiaárak miatt a kiadásaik és a bevétel közötti differencia most minden eddiginél gyorsabban nő.
„Ha a szolgáltatók nem kapják meg a költségeik és a bevétel közötti különbözetet és nem tudják kifizetni a gázkereskedőt, akkor elindulhat egy folyamat, amelynek a végén a kereskedő szélsőséges esetben elzárhatja a gázcsapokat. Ennek természetesen van egy technikai átfutási ideje, amit befolyásol a kereskedő és a távhőcég közötti szerződés. De ha a kikapcsolás megtörténne, akkor a szolgáltató gáz híján nem tudna miből hőt előállítani, így az általa ellátott területen megszűnne a távfűtés és a melegvíz-szolgáltatás. Ilyen még nem volt Magyarországon, de most megtörténhet, ha a távhőkasszában nem lesz ott a megfelelő összeg” – válaszolta a Népszava kérdésére Bali Gábor, energetikai szakértő, aki korábban a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének konferenciáján elemezte a távhőpiac helyzetét.
A távhőszolgáltatók az önkormányzatokkal ellentétben nem idén, az elszálló energiaárak láttán fordultak a kormányhoz energiakompenzációt kérve, ezt számukra évek óta jogszabályok biztosítják. A fogyasztói árat ugyanis a rezsivédelmi program keretében a kormány 2014-ben befagyasztotta, azóta a cégek bevétele változatlanul 115 milliárd forint évente, ami egyre kisebb mértékben fedezi a szolgáltatás költségét. A sorozatos csődök elkerülése érdekében a távhőszolgáltatók az elismert költségek és az árbevételeik különbözetére támogatást kapnak az állami távhőkasszából.
Ez a korábbi években 20-50 milliárd forint körüli összeg volt, de idén már októberig 90 milliárdra emelkedett. A helyzet azóta tovább élesedett.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) – a jobb árban bízva – az utolsó pillanatig kivárva, augusztus végén rekord magasan több mint 300 euró/MWh-s áron rögzítette a földgáz referencia költségét, amely áron a távhő cégek beszerezhetik a szükséges földgázt 2022 végéig.
A szolgáltatók energiaköltsége így éves szinten elérheti az 1100 milliárd forintot, vagyis az államnak csaknem 1000 milliárdot kellene beletennie a távhőkasszába jövő októberig ahhoz, hogy a távhőszolgáltatás folyamatos legyen.
Mivel az energiahivatal ezt a magas árat nem egész évre, csak 3 hónapra rögzítette, így ez jóval kevesebb is lehet, ha például a 2023 első negyedéves árat jókor, jobb áron rögzítik. Mint Bali Gábor hangsúlyozza: „a távhőkassza feltöltése az állam feladata a jelenlegi távhő piaci modell szerint. A szolgáltatók körében erős az aggodalom a jövőt illetően, de miután más lehetőségük nincs, bíznak abban, hogy a kormány megoldja ezt a kényes helyzetet”.
A földgázzal működő távhőszolgáltatók szinte kivétel nélkül megkötötték már a szerződéseket a szükséges energiamennyiségre a kereskedőikkel. A Technológiai és Ipari Minisztérium energetikáért felelős államtitkára, Steiner Attila egy múlt heti konferencián azonban arról beszélt, hogy idén télen a lakossági felhasználóknak átadott hőmennyiség csökkentését tervezik a távhő rendszerekben.
„Az ellátáshoz szükséges hőmennyiség csökkentése csak akkor valósulhat meg, ha ezt központi úton, jogszabályi alapon rendeli el a döntéshozó” – figyelmeztet az energetikai szakértő. Az átadott hőmennyiséget, a lakásokban biztosítandó hőmérsékletet, illetve a meleg víz hőfokát a fogyasztóval – jellemzően társasházakkal, intézményekkel – kötött egyedi szerződésekben rögzítik a szolgáltatók. Nem egy esetben ezeket a paramétereket önkormányzati rendelet is szabályozza. A távhőszolgáltatók ettől egyoldalúan nem fognak eltérni, nem is tehetik meg, hiszen az szerződésszegésnek minősülne. Az önkormányzatok vélhetőleg szintén nem adnak erre felhatalmazást. A hőmennyiség csökkentése tehát csak egy miniszteri rendelet, vagy éppen egy törvénymódosítás révén, központi intézkedésként rendelhető el. A hőkassza hiányát azonban ez érdemben nem befolyásolná.
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter két hete tagadta, hogy áremelésre készülne a kormány, ám Palkovics László ipari miniszter az ATV-nak adott interjúban már korántsem volt ilyen kategorikus. (A Népszava nem kapott választ a kérdéseire a Technológiai és Ipari Minisztériumtól.) Arra a kérdésre, hogy a távfűtésnél is bevezetik-e az áramnál és a gáznál már alkalmazott piaci árat bizonyos fogyasztás felett, mindössze annyit válaszolt Palkovics: „Ezt még nem tudjuk”. Majd hozzátette: a hőmennyiség 10 százalékos csökkentése mínusz 2 fokot jelentene. Az állami intézményekben 25 százalékos energiamegtakarítást írt elő a kormány, ez a távfűtött lakások esetében cirka 5 fok mínuszt eredményezne, azaz 20 C körül átlaghőmérsékletet. Palkovics hangsúlyozta: a jövő téli szezonra minden lakásban meg kell teremteni a hőmennyiségmérés feltételeit. Ám erre aligha lesz elég az 5 milliárdos kerettel indított kormányprogram, főként akkor, ha a távhőcégek zöld energiára való átállítását is ebből fedeznék. Ráadásul mindez nem ad választ a legsürgetőbb kérdésre: ki fizeti be a távhőkasszába a hiányzó százmilliárdokat?
Tarifák és támogatások
A Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének májusi konferenciáján elhangzottak szerint az átlaglakás átlagszámlája 2014 óta változatlanul évi 156 ezer forint. A fogyasztók állami támogatása településenként eltér. A legtöbb távfűtéses lakást felvonultató Budapest képezi az átlagot, ahol 140 ezer forint az egy távfűtéses fogyasztóra eső támogatás. Ha az állami támogatást részben vagy teljesen elvonnák, akkor ez fogyasztástól függően több százezer forintos pluszt jelentene. Jó esetben, lévén ezek a tavalyi – békésebb energiaárak uralta időből származó – állami kompenzációs összegek. Ez az emelés a zömében panelházakban lévő távfűtéses lakásokban élők számára megfizethetetlen lenne.