filmfesztivál;Zürich;Jessica Chastain;Eddie Redmayne;

2022-09-30 20:31:00

A szuperhős és a gyilkos

A torontói világpremier után Zürichben mutatták be a Netflix eddigi legjobb idei filmjét, a The Good Nurse-t. A filmet az Oscar-díjas Eddie Redmayne kísérte el, aki a fesztivál Golden Eye életműdíját is átvette.

Különösen kedvelem azokat a thrillereket, amikor a néző okosabb a vásznon látható karakternél. Tobias Lindholm dán rendező legújabb, The Good Nurse (A jó nővér) című műve – amelynek európai premierje az épp zajló 18. Zürichi Nemzetközi Filmfesztiválon volt – is így nyűgözi le a mozgókép szerelmeseit. Persze, ennek a filmtípusnak a nagymestere Alfred Hitchcock, aki a Vertigo (Szédülés) című klasszikusában játssza el ezt a trükköt – a James Stewart alkotta karakter nem tudja azt, hogy a szerelme, akit halottnak hisz, nem az.

A The Good Nurse valós eseményeken alapul: Charles Cullen (Eddie Redmayne) sorozatgyilkosra fókuszál, aki kórházi ápolóként 1988 és 2003 között bevallása szerint huszonkilenc embert tett el láb alól különböző gyógyszerek (például inzulin) túladagolásával. (Cullen a hatóságok becslései szerint valójában több mint négyszáz lélek idő előtti távozásáért felelős.) Lindholm a film történetét a lebukás évére koncentrálja, amikor a gyilkos egy somerville-i kórházban, a Somerset Medical Centerben dolgozott. A rendező még egy karaktert megtesz protagonistának: Amy Loughren nővért (Jessica Chastain), aki intim barátságba került Cullennel, de végül ő lesz az, aki leleplezi a gyilkosságokat.

Tobias Lindholm képes elérni, hogy mind a hőshöz, mind a bűnöshöz empátiával viszonyuljon a néző, ennyire hús-vér karaktereket csak kevesen tudnak a vásznon hitelesen megteremteni. Jessica Chastain és Eddie Redmayne játékát is ki kell emelni – csodálkoznánk, ha nem lennének ott a jövő évi Oscar-jelöltek között.

„Hihetetlen, hogy nem tudtam erről a sorozatgyilkosról és a legjobb barátjáról, aki a szenvedély erejével képes őt meggyőzni, hogy ne gyilkoljon tovább és vallja be a tetteit” – mondta az újságíróknak Eddie Redmayne Zürichben. Ahogy fogalmazott: Amy az érzelmek erejével leplezi le a sorozatgyilkost, ez pedig olyan szupererő, amivel a képregényhősök sem rendelkeznek. Hangsúlyozva: itt nem a történet a legfontosabb – hiszen az ismert –, hanem az érzelmi kaland, és ahogy azt Tobias Lindholm elmeséli. Redmayne Zürichben másodjára látva művet még inkább azt gondolja, a film alkotóként s nézőként is komplett utazás volt neki. De persze ez nem lepte meg: nagy híve a rendezőnek, akit az első, R című filmjétől kezdve rajongással követ. Arra a kérdésre, mi vonzotta ahhoz, hogy egy veszélyes és elborult karaktert alakítson, azt válaszolta: már nagyon szeretett volna egy olyan szerepet, ahol mind a karakter, mind a rendező „túlhajtja” őt a komfortzónáján. „Amikor átszellemültem Charles Cullenné, és emiatt elkezdett egy bizarr görcs kialakulni a gyomromban, éreztem, sikerült szintet lépnem” – mondta.

Azért tegyük hozzá: A dán lányban alakított transzneműségre vágyakozó férfi, vagy A mindenség elméletében a beszédében és mozgásában korlátozott Stephen Hawking Oscart érő megformálása sem lehetett egyszerű rutinfeladat Redmayne-nek.