Nagy fehér éjszaka

A jó, öreg Heltai Jenő sorai zengenek belül a fülekben: „Az élet szép. Tenéked magyarázzam?”

Olykor tényleg együtt van minden. Mint a Real Madrid liverpooli vendégjátéka alatt. Az maga volt a varázslat, két órára eltűnt a baj e macerás bolygóról.

Csak a zene szólt. A futball legszebb muzsikája. Amiért a labdarúgás bolondjai lettünk több milliárdnyian.

A királyi gárda az első negyedórában kapott két gólt; a második olyan volt, amely a világ legtöbb csapatát nyomban összetörné. A nagy fehérek nemhogy nem készültek ki, de rúgtak-fejeltek egy ötöst.

Ennyi gólt hazai pályán még sosem kapott a Liverpool nemzetközi mérkőzésen. Angol bajnokin sem hetente fordul ez elő, a brit lapok 1953. szeptember 5-ét, a Preston North End elleni 1:5-öt emlegették. Azt nem tették hozzá, hogy hét évtizede a Liverpool a huszonkettedik, vagyis az utolsó helyen zárta az első osztály küzdelmeit.

Karim Benzema a jövőbe látott. A szünetben azt mondta társainak: „Szerzünk még kettőt-hármat.” Három lett belőle. Antonio Rüdiger sugárzó arccal említette a fényes 5-2 után: „Soha nem éltem át ilyen gyönyörű estét.”

Ehhez a Real Madridhoz kellett mennie.

A főszereplő nem ő volt. Hanem – egybecsengő vélemények szerint – Vinícius Júnior. A spanyol lapok közül a Marca azt írta: „Vinicius immár a mai Real Madrid legnagyobb sztárja.” Az ABC meg azt:„ Vinicius az Anfielden doktorált.” Az AS szerint „Vinicius volt a defibrillátor”. Carlo Ancelotti, a királyi gárda szakvezetője pedig leszögezte: „Vinicius a világ jelenlegi legmeghatározóbb játékosa.”

Jürgen Klopp, a Liverpool edzője csak annyit jelentett ki: „Vinicius a földkerekség legjobbjainak egyike. Rodrygo is kiemelkedő. És Benzema sem rossz...” Majd hozzátette: „Hála Istennek, hogy nem kell minden héten a Real Madrid ellen játszanunk.”

Minden héten amúgy sincs történelmi bemutató. Efféle gálaműsort szökőévenként, de inkább csak dekádonként látni. Másfél ezer madridi drukker révülten olézott a kapu mögött, a világ különböző helyein meg néztek, mint a moziban. Színes, szélesvásznú, kétrészes szuper film pergett, ragyogó alakításokkal, korhatár nélkül.

A második félidőben akadtak periódusok, amikor azt hitte az ember, a királyi gárda a Scotland Yarddal találkozik, olyan brit nyomozás folyt a labda után. Virgil van Dijk nem csodálkozott: „Hogy mi történt? – tette fel magának is a kérdést. – Annyi, hogy a Real Madrid ellen játszottunk.”

A brit orgánumok nem voltak ennyire megértők. Íme, néhány megállapítás a szigetországi sajtóból: „A döbbent vörösöket széttépték a címvédők az Anfielden” (Daily Mail); „A Real Madrid megalázta a Liverpoolt” (Daily Mirror); „Totális kapituláció” (The Times); „Királyi varieté az Anfield birodalmának romjai között (The Sun).

Nem érdemes dühöngeni, futballcsapat így csak kegyelmi pillanatokban játszik, ilyen mértékű tobzódásban Di Stefanónak, Puskásnak, Gentónak, Butragueñónak, Raúlnak, Roberto Carlosnak, Zidane-nak, a fenomén Ronaldónak és a Real Madrid összes nagy alakjának ritkán volt része. Külön díjat érdemelt Benzema reakciója: „Ezt a győzelmet a meccs napján elhunyt Amaro Amanciónak ajánljuk.”

A Maxifoot hírportál 10-esre osztályozta a mérkőzést. Pedig Alissonnak és Gomeznek egyaránt 1-es, Fabinhónak 3-ast, Alexander-Arnoldnak, Robertsonnak és Bajčetićnek 3 és felest adott. Az újabb legendát teremtő Madridból Courtois-t is 3-assal kínálta meg, de Éder Militão produkcióját 7-essel, Modrićét 7 és felessel, Benzemáét 8-assal, Vinícius Júniorét 9-essel díjazta.

A hatalmas különbséghez kellett az alighanem sérülten játszó David Alaba lecserélése, mert amint Nacho bement, leállt a forgalom a Liverpool jobb oldalán, mint a vasúton vágányzár esetén.

Aztán Vinicius Jr. becsengetett, és kezdődött az oktatás.

Majd azok a liverpooli szurkolók, akik „fucking UEFÁ-t” kiáltoztak, és „hazug UEFA” szövegű transzparenst feszítettek ki, állva tapsolták a nagy ellenfelet. Ha valahol, a Beatles városában tudják, mi a művészi zsenialitás.

S kedd este felcsendült innen a Help!, onnan a Magical Mystery Tour. Vagy helyesebb talán a Fehér albumot idehozni a Good Nighttal.