– Alig 22 fillért fizetnek literenként a fővárosiak az ásványvizeket megszégyenítő minőségű ivóvízért. Ráadásul nem csak a lakosságnak, hanem a gyógyszergyáraknak, a szállodáknak és az autómosóknak is ehhez hasonlatosan nyomott áron kell adnunk a vizet – háborgott Karácsony Gergely főpolgármester, aki a „kormányzati idiotizmus minősített esetének”, „hazaárulást súroló felelőtlenségnek” nevezte, hogy az Orbán-kabinet tíz éve profit orientált cégeket támogat a befagyasztott vízdíjakkal.
A fővárosban bruttó 218 forintba kerül egy köbméter – azaz ezer liter – víz a lakosságnak. A közületi fogyasztóknak nettó 200 forintot, bruttó 254 forintot kell fizetni ezért. Csakhogy ez az összeg messze nem fedezi a kitermelés, az infrastruktúra amortizáció és az indokolt fejlesztések költségét. Még a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) - amelynek egyik feladata a közműves ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés szolgáltatási díjára való javaslattétel - által elismert amortizációs és inflációval korrigált értéken is ennél 300 forinttal több, nettó 509 forint lenne a reális közületi vízdíj. Ez azonban még nem teremt fedezetet a hálózat rekonstrukciójára és a hatékonyabb működést biztosító fejlesztésekre.
Ezekkel együtt ugyanis a vízdíj nettó 900 forint fölé kúszna köbméterenként – magyarázza Tüttő Kata városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes.
– Csak a legtöbbet fogyasztó 30 állami cégnek, illetve intézménynek nyújtott szolgáltatáson 1,8 milliárd forintot bukott tavaly a Fővárosi Vízművek – mondja Tüttő Kata. A nyomott áron vizet vásárló állami cégek toplistáját a stadionokat üzemeltető Nemzeti Sportközpontok és a MÁV vezeti, de szerepel rajta több kórház, egyetem, büntetési végrehajtási intézet, a rendőrség, illetve a minisztériumokat, az Orbán Viktor hivatalaként használt Karmelita kolostort és az államfői székhelyként működő Sándor Palotát is üzemeltető Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság, valamint a részben külföldi tulajdonban lévő MAHART -Passnave kft. is.
Évente legkevesebb 1,5 milliárdot meghaladó vesztesége származik a fővárosnak a toplistás magántársaságoknak – köztük nyereséget termelő erőműveknek, benzinkutaknak, gyógyszergyáraknak, ingatlanfejlesztőknek és szállodáknak – kényszerből mélyen piaci ár alatt adott vízen is. Ezenfelül alaphangon 1 milliárdot buknak az agglomerációs településeket kiszolgáló állami DMRV Duna Menti Regionális Vízmű Zrt.-nek olcsón átadott víz miatt is, mivel a cégnek felszámított kedvezményes díj és a szolgáltatás tényleges költsége közötti különbözetet senki nem téríti meg a Fővárosi Vízműveknek.
Az állami és magánkézben lévő gazdasági társaságok évente 33-35 millió köbméter vizet használnak fel Budapesten. Ha ezt az akut vészhelyzet kezelésére szolgáló 509 forintos nettó köbméter áron vennék meg, akkor évi 10 milliárd forinttal több bevétele lenne a Fővárosi Vízműveknek. (Ezzel már el is tűnne az idei veszteség.) Ha pedig a valódi előállítási ár, illetve az uniós alapelvek és a hazai törvények által előírt költségmegtérülés elvén számított vízdíjat (a nettó 900 forint) fizetnék, akkor a jelenlegi bevételnél évi 23-24,5 milliárd forinttal magasabb összeget kasszírozhatna a fővárosi cég. De mivel a gazdasági társaságok tíz éve a kormány által befagyasztott árat fizetik, évente csak emiatt 10-24 milliárdos hiányt kell eltüntetni a cégnél.
Erre a veszteségre jön rá az idén már 3,1 milliárdos vezetékadó, az áramszolgáltatónak fizetendő 2,2 milliárdra emelt rendszerhasználati díj, valamint az elszálló áramárakból származó cirka 5,5 milliárd forintos többletkiadás” - összegez a várospolitikus, aki meglehetősen borúsan látja a következő hónapokat: ha minden a jelenlegi tendencia szerint halad tovább, akkor novemberre komoly likviditási problémákkal kell szembenézni a vízműveknél.
„ A fővárosi önkormányzatnak jelen számítások szerint közel 5 milliárd forinttal kell kisegítenie a céget novemberben. De honnan vegyük el ezt a pénzt? Az idősotthonoktól, a közösségi közlekedéstől?” - teszi fel a költői kérdést a főpolgármester-helyettes, aki szerint a politikailag, szakmailag is elfogadható megoldást az jelentené, ha a lakossági díjhoz első körben nem nyúlna a kormány, viszont az állami és magánkézben lévő gazdasági társaságok, intézmények számára a szolgáltatás reális alapköltségét tükröző – a fentebb említett köbméterenkénti nettó 509 forinthoz közelítő - árat szabna, méghozzá minél előbb. Ebből kezelhető lenne a cég akut likviditási gondja.
A Népszava több helyről megerősített információja szerint az Energiaügyi Minisztériumban idén tavasszal felállított vízi közművekkel és ivóvízellátással foglalkozó államtitkárságon már dolgoznak az új, egységes vízdíjrendszer kialakításán, amelyről akár már ősszel dönthetnek a Parlamentben.
Kilométerenként egy milliárd
Nem véletlenül kongatja ilyen hevesen a vészharangot a városvezetés. Budapesten 5400 kilométernyi hálózatot kell karbantartani, amelyből 2000 kilométer elért műszaki élethosszának végéhez. A csövek között akad 120 éves is, de a lakótelepek alatt futó 30-40 évre hitelesített vízvezetékek is jócskán túl vannak a szavatossági időn. A csere nem olcsó mulatság: Budapesten 1 kilométer cső cseréje az előírt többi vezetékkiváltással és teljes úthelyreállítással 1 milliárd forintba kerül. A Fővárosi Vízművek idei üzleti tervébe nem is fért bele egyetlen méter csőcsere sem. A második nekifutásra elfogadott üzleti tervben így is 10 milliárdos veszteséggel számoltak. (Az elsőben még 18 milliárd volt a hiány.) A fővárost kiszolgáló ivóvízellátó rendszer műszaki színvonalának fenntartásához 2023. évi áron számolva 259 milliárd forintra lenne szükség. A jelenlegi javítási-pótlási ütem mellett a szolgáltatási színvonal jelentősen romlani fog, a meghibásodások száma exponenciálisan nő, miközben a fenntartási költségek jelentősen emelkednek – válaszolta a Népszava kérdésére a Fővárosi Vízművek.