Első fejezet, amelyben az oroszok megunják a nagymama lekvárját, és hónaljig nyúlnak a Külügy fedett szervereibe
2021 dereka,
valahol a magyar tajgán/ugaron
– Szar van a palacsintában, fiúk, ezek megint szabadon flangálnak Peti miniszter titkosított hálózatain! – temeti a kezébe az arcát az elhárítás Szipirtyó fedőnevű századosa.¹
A képernyőn egy vörös Szpaszíbááá, lúzerek! felirat és nagy Z betű kergeti egymást, miközben fel-felvillant Leonyid Brezsnyev pártfőtitkár fürdőruhás fotója.
– Ne koitáljunk már kerékpáron, ha szabad kérnem… – vekengett a Leporelló Vecellio² néven ismert törzszászlós, és látta maga előtt Peti miniszter szőnyegének szélét, ahogy lehajlott fejjel kapják a fejmosást. Általában százhárom rojtot szokott összeszámolni.
Nem telt bele tizenkét másodperc, és már a miniszter lobbijában álltak egyik lábukról a másikra. Nincs olyan apró zabszem, ami elfért volna a tompordomborulataik közt.
– Emberek, ezerszer megkérdeztem már, de most megkérdezem ezeregyedszer is – emelte fel a hangját Peti miniszter –, mi a harmatos lófarok kell ahhoz, hogy távol tartsuk a rendszereinktől Szerjózsáékat? Már megint a GRU APT 28-as vagy az FSB vagy SVR APT 29-es csoportjai voltak?
– Igazából – feszengett Szipirtyó – eddig az APT 1-78-as egységeit számolták össze a fiúk, de még nem végeztek.
– Kérdezném, hogy mit vittek el, de talán helyesebb volna, ha azt kérdezném, mit hagytak itt?
– Semmit – felelte alig hallhatóan Leporelló. – De feltöltöttek egy nagyon helyes négynegyedes szibériai népdalt kataton torokénekléssel.
– És egy Vjacseszlav Mihajlovics Kutuzov nevű novoszibirszki pékmester pirogjának a receptjét – tette hozzá Szipirtyó.
Második fejezet, amelyben Peti miniszter mégsem mond le, viszont akkora kitüntetést kap, mint a néhai Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko pártfőtitkár, aki sormintában vette át a Szocialista Munka Hőse és a Lenin-rend plecsniket
2021. év vége,
valahol messze, Kotorban
Peti miniszter a hetvenhetedik változatban körmölte a lemondási beszédét az öbölben.
„Igaz ugyan, hogy Orbán Viktor szóvivőjeként egykor pofátlan végkielégítésekről beszéltem, amit komolyan is gondoltam, aztán nem tudom, mi lett velem, hogy mentek el mellettem a dolgok annyira, hogy már csak a Viktor kutyája és a hátizsákja nem került be a 100 leggazdagabb magyar közé, de ilyen a nagy számok törvénye, vagy ilyen a boksz...”
„Igaz ugyan, hogy a fürkészek és portyázók által 300 milliárdért összevásárolt tizenhétezer lélegeztetőgép bizniszét kegyetlenül elkXrtuk, és már 2022 végéig 390 milliót emésztett fel csak a tárolásuk, de még építhetünk belőlük toronyházat, vagy még eladhatjuk őket légkondicionálónak Peruba...”
„Igaz ugyan, hogy az oroszok feltörték a Külügy szupertitkos hálózatait, és én szemrebbenés nélkül kampányhazugságnak neveztem ezt a 2022-es kampányban, de nem az én ötletem volt, hanem Orbán Balázsé, ő füllentett először…”
„Igaz ugyan, hogy minden tanító nénim és gombfociedzőm igazmondásra nevelt, én mégis elhittem Finkelsteinéknek, hogy amit sokszor ismétlünk, az nagyon igaz lesz, de én tényleg hittem benne, hogy minden menekült illegális migránsnak álcázott muszlim terrorista, aki elveszi a munkámat, pedig én nagyon szeretek repkedni a világban összevissza…”
Régóta kézzel írt, abból nem lehet baj, mondogatta, a digitális berendezésektől halálosan irtózott. Odakinn decemberi szél ringatta a Lady MRD utódját, ami decemberben nem volt meglepő. Kopogtak.
– Petikám – mondta a fura arcú férfi meglepően bátoran –, Moszkvából kaptál egy nagy, hosszú faxot. Szergej Lavrov vár az év végén.
– Micsoda fazon! Nem elég, hogy nem hívathattam be az összes európai orosz nagykövetet egy alapos elbeszélgetésre az Első Nagy Orosz Hekkertámadás tízéves évfordulóján, még nekem kell gazsulálnom Moszkvában – nyunnyogta maga elé, de ez nem volt életszerű. Nem tudta nem elfelejteni, pedig intenzíven próbálja azóta is jógával, tájcsival, reikivel, hogy 2007-ben minden fideszes pártvezetőről minden kompromittáló anyagot lenyúltak Szerjózsáék. Másnapra megváltozott a kormányzati hangnem, amely addig azzal csuklóztatta a Gyurcsány-kormányt, hogy nem azért mutattak ajtót az oroszoknak, hogy visszamásszanak az ablakon, vagy valami ilyesmi.
„Átvettem Szergej Lavrov barátomtól, kollégámtól a »Barátságért« kitüntetést – időzítette a Facebook-bejegyzést Peti miniszter december 30-ra –, amit a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése terén elért eredmények okán ítélt oda Oroszország elnöke. Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt évek rendkívül kedvezőtlen globális és regionális folyamatai ellenére – szövetségesi kötelezettségeink tiszteletben tartásával párhuzamosan – fenn tudtuk tartani a nemzeti érdekeinknek megfelelő, kölcsönös bizalmon alapuló együttműködésünket Moszkvával.”
– Petikám – a jacht üvegplafonja vagy mi recseg-ropog, de Andi szerint mindent is kibír!
Harmadik fejezet, amiben a magyar kormányfő tíz percig sétál, amíg elér egy bazi hosszú asztal végére, és úgy érzi, nagyon bután fog festeni az MTI-fotókon
2022. február ötödike,
Moszkva, Kreml
Orbán Viktor Moszkvában tárgyal a békéről, miután az orosz csapatok hetek óta gyakorlatoznak a kelet-ukrajnai határ mentén a kiváló demokratával, Lukasenko belarusz elnökkel. „A mostani moszkvai látogatás békemisszió is, mert »elmondhattam, hogy az Európai Unió egységes, és nincs olyan európai vezető, aki konfliktust akarna Oroszországgal« – mondta Orbán Viktor miniszterelnök kedden Moszkvában a kormány honlapjának tájékoztatása szerint. Egymástól független forrásaink szerint a „Te, Vologya, ugye nem lesztek olyan baromarcúak, hogy megtámadjátok Ukrajnát”, és a „Vova, lesztek szívesek visszaótvarkodni a tankokkal a határtól messzire” mondatok állítólag nem hangzottak el a tárgyalás során, és azt sem tette hozzá a miniszterelnök az el nem hangzott mondatokhoz, hogy ha mégis, akkor „mi nagyon nehezen tudjuk fenntartani a varázslatos rezsicsökkentésünket, és a beépülésünket az EU összes termeibe és tetemes bizottságaiba.3