Macskafogó, Vili, a veréb és Fehérlófia – csak néhány klasszikus a magyar animáció történetéből, melyek generációknak szereztek örömöt, és amelyek külföldön is sikert arattak. A rendszerváltás előtt a hazai rajzfilmgyártás világhírű volt, gondoljunk csak Rofusz Ferenc A légy című rövidfilmjére, mely első magyar alkotásként Oscar-díjat nyert, vagy az 1982-es Az idő urai című francia–magyar sci-fi rajzfilmre, melynek gyártásában a Pannónia Filmstúdió és a Hungarofilm is részt vett. A régi műveket másrészt izgalmas újranézni, és nemcsak a nosztalgia miatt, hanem mert tényleg minőségi az animációjuk, és izgalmas a történetük. Idén ezt ingyenesen is megtehetjük a Filmio.hu online filmtár oldalán, melyen nemcsak gyerekeknek, de felnőtteknek szóló egész estés rajzfilmeket is találunk, illetve rövidfilmeket is.
Szintén a magyar animációt ünnepelték múlt héten a budapesti Auróra közösségi térben, ahol a vendégek papírkivágásos és homokanimációt készíthettek, krokit rajzolhattak modell után, illetve megnézhettek harminckilenc animációs rövidfilmet, melyet többek között a Corvin Rajziskola, a Kisképző, a Budapesti Metropolitan Egyetem és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjai és hallgatói küldtek be. A filmeket látva a közönség meglepődve tapasztalhatta, hogy egy-kettő olyan profin sikerült, mintha azt egy sokat tapasztalt stúdió készítette volna. Szintén feltűnő volt, milyen sokfélék az etűdök, hisz volt köztük realista, karikaturisztikus és absztrakt alkotás is, illetve egyesek az amerikai rajzfilmeket, mások az animék, vagyis a japán animációk rajzstílusát idézték, ami kellően jelezte, hogy a Z-generációra (is) hatással vannak azok.
Rajzfilmes találkozások
Utóbbira remek példa volt az Aloha című kisfilm, melyben egy rákkal diagnosztizált férfinak már csak egy hete van hátra, ezért leküldik hozzá az ördögöt – hawaii ingben –, aki felajánlja neki, hogy meghosszabbítja az életét, ha cserébe eltüntethet valamit a világból. Végül a csokoládéra esik a választás, ezt viszont a pokoli látogató igencsak megkedveli, mert amikor megkóstolja, hirtelen akkora és olyan ragyogó pupillát növeszt, mint az animék szereplői, ha valaminek nagyon örülnek. Nem ez az egyetlen filmes utalás, a férfi lakásának falán látható az Akira című kultikus anime posztere vagy a Slam Dunk nevű kosárlabdás manga, azaz japán képregény is. A film szerzőhármasa, Gadó Lili Mercédesz, Nagy Alex és Zheng Yao másrészt a történet írásakor Genki Kawamura japán író Ha a macskák eltűnnének a világból című regényének egy részlete alapján inspirálódott.
A Steve, a felfedező című rajzfilm stílusában az amerikai rajzfilmeket idézi, míg a témája Steve Irwin természettudós, vagyis a „Krokodilvadász” és Coyote Peterson youtuber dokumentumsorozatait idézi meg, melyekben a műsorvezetők veszélyes állatok közelébe merészkedtek. Ezt teszi Herold Fanni és Takács Márk filmjének hőse is, Steve, aki azonban nem a dzsungelben előforduló állatokkal találkozik, hanem még félelmetesebb mutánsokkal, mint a puffadt bögyű vaklármával, a gembáli gömbölővel vagy a limus venomus maximusszal, melynek a bőrén termelődő nyálka rendkívül mérgező.
A Füge és Szamár című kisfilm is a természetben játszódik: ebben egy remete lány megmenti egy vérző fejű szamár életét, majd összebarátkoznak, később pedig egy hatalmas árvíz elől próbálnak menekülni. Noha az alkotás csak bő háromperces, humorral és érzékletesen mutatja be a barátság és a pozitív életszemlélet erejét. Stílusában pedig amerikai hatást mutat: az alkotó, Rábaközi Jácinta egyik kedvence a Kalandra fel! (Adventure Time) című fantasztikus animációs sorozat, melyben szintén két karakter – egy Finn nevű fiú és antropomorf kutyája, Jake – keverednek szürreális élményekbe.
A vetítés utolsó filmje Ivády Tamás animációs tervező Örökrész című munkája volt, mely már inkább az idősebb korosztályhoz szól. Ebben egy harmincas nőnek meghal a nagymamája, akinek lakásán a főhős felidézi a hozzá fűződő emlékeit. A film a történet és a vizualitás szintjén is bemutatja azt a különös, melengető érzést, amit akkor érzünk, ha egy általunk szeretett ember közelében vagyunk. A film profizmusát mutatja, hogy számos nemzetközi fesztiválon nyert díjat, 2023-ban például a szolnoki ATAFF-en (Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál) az Egyetemisták filmjeinek versenyszekciójában lett első helyezett. Ivády Tamást pedig az eddigi munkásságáért ugyanebben az évben a Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon Dargay Attila-díjjal jutalmazták – az eseményen a zsűri elnöke Henrik Irén operatőr, Dargay Attila özvegye és alkotótársa volt.
Animációs körkép
Az Aurórában a vetítés után kerekasztal-beszélgetést tartottak, melyen a magyar animáció helyzetéről kérdezte Szentesi Imre Balázs animációs rendező Ivády Tamást és Balázs Janka Sára animátort, aki a hollandiai Willem De Kooning Academy Rotterdam hallgatója. Első körben az inspirációs forrásokról esett szó: Janka elmondta, hogy rá Buda Flóra Anna 27 című rövidfilmje hatott, mely a tavalyi Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Pálmát nyert. Ebben egy huszonhét éves lány egy erotikus álmában egy rendőr férfival és nővel kerül édes hármasba, majd kiderül, hogy a valóságban még otthon él az anyjával és az öccsével, az egyetlen személyes tere pedig a saját szobája. Tamást a klasszikus és kortárs rendezők egyaránt inspirálják, előbbiek közül Dargay Attila (Lúdas Matyi, Pom Pom meséi, Vuk, Szaffi), Nepp József (Mézga család, Kérem, a következőt! – Dr. Bubó), Jankovics Marcell (János vitéz, Fehérlófia, Az ember tragédiája), Foky Ottó (Mirr-Murr, a kandúr kalandjai, Misi mókus kalandjai) és Kovásznai György (Habfürdő, Riportré) alkotásai tettek rá hatást. De hozzátette, szerencsére manapság is sok az inspiráló alkotó, neki a kedvencei Hegyi Olivér (A szív kertje) és Kreif Zsuzsanna (Candide), illetve az egyetemi szaktársai is hatnak rá.
Kérdés viszont, hogy milyen helyzetben van a kortárs magyar animáció. Tamás szerint manapság a magyar szerzői rövidfilmek a legnépszerűbbek nemzetközi szcénában, de fontos lenne, ha az egész estés alkotások is kellő figyelmet kapnának bel- és külföldön. Az animátor szerint itthon a legfiatalabb korosztálynak szóló rajzfilmsorozatok a legnépszerűbbek, mint a Bogyó és Babóca meg a Kuflik, persze sokan kíváncsiak lennének idősebbeknek szóló animációkra is, csak biztosítani kellene a gyártáshoz a költséget, és a marketinggel el kellene érni a közönséget, miközben fel kellene venni a versenyt a külföldről érkező alkotásokkal is. Az eseményen az egyik hallgató azt nehezményezte, hogy a mai magyar animáció azért nem világhíres, mert a filmekben alig van történet, helyette az alkotók a művészi megvalósításra törekszenek, így azonban a kész műveket nehéz lesz eladni itthon és külföldön is. Tamás erre válaszul Dargay Attilát idézte, aki szerint az alkotónak már a munka elején meg kell határoznia, hogy kinek csinál filmet: „…a kezdet kezdetén önmagadban el kell döntened, hogy most kinek dolgozol. A zsebednek: pénzre, a szakma dicsőségére, a kritikusoknak, zsűritagoknak, fesztiválnak – vagy esetleg a közönségnek. Ha ezt eldöntötted, akkor meg kell nyomni azt a gombot, és akkor megy. Mert más kell az egyiknek, más kell a másiknak.”