Németország;utazás;szurkolók;futball-Eb 2024;

Köln felé félúton – Hajrá magyarok!

Németországba érve jó pár dolog változik: a rendőrautók színe, a sávok száma a sztrádán, nem mellesleg az autó fogyasztása is megugrik egy picit. 

Magyar szóból ellenben nem hallani kevesebbet, mint a Hegyeshalom előtti utolsó benzinkúton. Nürnberg után járunk, egy autópálya mellett hét magyar rendszámú kocsit tankolnak egyszerre, és a shop mellett is álldogál még kettő-három.

A többiek beszaladtak, van bennük egy üveg barack, és a sörre is rábontottak már. Miattuk kell megállni nagyjából minden 150 kilométer után 

- panaszolja a mellettem lévő autó sofőrje.

Ahogy kigurul az egyik magyar rendszámos autó, már érkezik a helyére a következő, fizetéskor is szinte csak magyarok állnak sorba.

Ismerős ez a hely, tuti, hogy nem először tankolok itt - elmélkedik a sorban előttem álló fiatalabb srác - jártam már Kölnben kézilabda Final Fouron, biztosan akkor is erre jöttünk. A mögöttem lévők elsőbálozók: - Mi azt hittük, hogy amint átérünk a határon, itt mindenki eszeveszetten száguldozni fog, de nem is olyan vészes a helyzet - utal arra, hogy a pálya egyes részein sebességkorlátozás nélkül lehet autózni.

Éppen fényképet készítek az egyik bandáról, mikor mögöttük egy kamion indul el. Dudál pár rövidet, én pedig ugranék bosszankodva, hogy beljebb hajtsam a kocsi ajtaját, ám mikor elhúz mellettünk, a sofőr hatalmas mosollyal kiabálja: HAJRÁ MAGYAROK!

Az általam megszólítottak mindegyikének van belépője és szállása is. Ez utóbbit sokan nem a városban, hanem a környező településeken foglalták a kedvezőbb árak miatt. Jó a vonatközlekedés - mondják, sőt van, akit az ismerősök fognak bevinni a stadionhoz. Az egyik lakóautó utasai elmesélik, hogy ők másodkézből jutottak jegyhez, jóval drágábban, mint az eredeti ára. Az eredetileg 200 eurós tiketekért ők nagyjából 180 000 forintot fizettek fejenként. - Drága volt, de nem bánjuk. És talán ez volt a szerencsénk, ha az eladó olcsóbban tette volna fel, akkor gyorsabban elkapkodták volna.

Az utazók nagy része hajlani három és öt között indult, voltak akik ketten vágtak neki az útnak, mások öten zsúfolódtak bele egy kisebb autóba. A legtöbben beneveznek egy kávéra, cigire, nyújtózkodnak kicsit, majd folytatják útjukat. Irány Köln, itt az ideje letudni a maradék 400 kilométert. Most épp fogyatkoznak a hazai rendszámok, de még pont hallani, ahogy a most beguruló autóból szintén magyar szavak szűrődnek ki.