Nem igazán értem, mi ez az egész vircsaft. Pontosabban biznisz. Illetve biznyesz. A Népszava nem átallja a sztálini hozsannával felvezetett új magyar-orosz gázszerződés 2021 végi megkötése óta az állami statisztikák alapján megbecsülni a hozzánk érkező orosz gáz havi átlagárát. Botrány! Hogy jövünk mi ehhez?!
Van ugye részint a nyílt „kritika”: becsléseinket Szijjártó Péter tavaly az ATV kérdésére nonszensznek és „munkahelyteremtési kérdésnek” nevezte, némely „szakértők” szerint rosszul számolunk, az orosz nagykövetség „derűs” közleményekben igyekszik kutatásainkat hitelteleníteni, a 24.hu Della podcastjében pedig Lantos Csaba energiaügyi miniszter nevezte „butaságnak”, hogy orosz gázárunk meghaladná az irányadó, nyugati tőzsde szintjét. Az ilyen felvetésekre kulturált válasz aligha létezik, hasonszőrűvel pedig nem élnénk.
Az, hogy az Eurostat/KSH adatai alapján orosz gázunk szinte mindig drágább az irányadó tőzsde árainál, nem butaság, nem okosság, nem hülyeség és nem nonszensz, hanem TÉNY.
Természetesen a minisztériumokat, a nagykövetséget és a szakértőket is többször kerestük, ugyan fejtenék már ki, hol a hiba. De hát így szemtől szemben már senki se legénykedik: a „szakértők” például, meglepő egyön-tetűséggel, magvas gondolataik ismertetésétől a „hangnem” miatt zárkóztak el. Emellett persze érzékeljük a halk, amolyan magyaros „elismerést” is: cáfolataink megjelenése óta kikopott a kormánypropagandából, hogy az új, a korábbinál nagyságrendekkel jobb szerződés tőzsdefüggetlen rezsit biztosítana, vagy hogy Orbánnak hála a piaci szint töredékén kapnánk az orosz gázt. A másik oldalról pedig, eredményeink, hivatkozás nélkül bár, de egyre több szakmunkában köszönnek vissza. Szívesen.
Most már, esküszöm, másra sem vágyok, mint egy tisztességes, szakszerű bírálatra, amivel tényleg pontosíthatom a becsléseimet. Elvégre évi több ezermilliárdnyi közpénzt érintő, stratégiai alapkérdést boncolgatunk.
Ezért megdöbbentő, hogy pont azok, akik a pénzt számolgatják, állnak ennyire nyeglén az ügyhöz.