A vízszint szempontjából jól indul a főszezon a Velencei-tónál: jelenleg 144 centimétert mutat az agárdi vízmérce, közel egy méterrel többet a 2022-es, negatív rekordot jelentő 55 centiméternél. Arról azonban szó sincs, hogy a tó vízháztartásának súlyos problémái megoldódtak volna: csupán annyi történt, hogy az átlagosnál csapadékosabb tél és tavasz átmenetileg biztosította a vízutánpótlást, elfedve a továbbra is meglévő gondokat.
A jelenlegi vízszint szinte pontosan a számtani közepe az utóbbi időkben eddig mért legmagasabb (226 centiméter, 1966. március) és legalacsonyabb (53 centiméter, 2022. szeptember) értéknek. Ez azonban még mindig inkább kevés, mint sok: a vízkormányzási előírásokban szereplő nyári szabályozási szint 140 centiméter, ami azt jelenti, hogy ez alatt már elvileg vízpótlásra lenne szükség.
A 144 centiméteres vízmagasság ugyanakkor az ökológiai minimumfeltételeket már kielégíti: a fertő, vagyis a tómedence nyugati, sekélyebb és vízinövényekkel benőtt területe víz alatt áll, biztosított a halak ívásához és a vízimadarak költéséhez szükséges vízmennyiség,
halpusztulásról az idén nem érkezett hír, egyelőre nem adottak a gyors algásodás feltételei, sőt a kánikulai napok esetenként napi 2-3 centiméteres párolgásához is van tartalék.
A szabályozási optimum, vagyis az ideális vízszint ebben az időszakban egyébként 160 centiméter lenne (beavatkozásra, azaz a dinnyési zsilipen keresztül történő vízleeresztésre pedig csak akkor lenne szükség, ha a víz a 170 centiméteres szintet is túllépné).
2023 decembere és 2024 áprilisa között az Országos Vízjelző Szolgálat adatai szerint 16 centiméternyi csapadék hullott a Velencei-tóra és vízgyűjtőjére. Ezen túlmenően 2023. december 19-től összesen 6,7 millió köbméter vizet vezettek a Velencei-tóba. Vagyis a mostani, viszonylagosan kedvező helyzet kialakulásához nagyban hozzájárult az is, hogy téltől tavaszig – vagyis akkor, amikor elvileg a legtöbb víznek kellene lennie a Velencei-tóban – leengedték a vizet a Császár-víz nevű patakon keresztül a tavat tápláló Pátkai- és Zámolyi-víztározóból.
A két létesítményt évtizedekkel ezelőtt kifejezetten záportározói és vízpótlási céllal hozták létre, időközben azonban rekreációs (horgászati) funkciót is kaptak, amelyet azonban jelenleg nem tudnak kiszolgálni. A pátkai tározó medre a helyi horgászegyesület Facebook-oldalán közzétett fotók szerit gyakorlatilag üres, és hasonló a helyzet a zámolyi tározónál is (a vízügy honlapja – a Velencei-tóval ellentétben – jelenleg egyik víztestről sem közöl aktuális vízállást). Mindez a nyár további részére nézve nem sok jóval kecsegtet, hiszen – hacsak valami szokatlan fordulat nem történik az utóbbi években mindig száraz és forró nyár időjárásában – a két tározó akkor sem fog tudni részt venni a vízpótlásban, ha erre szükség lenne.
Más forrásból pedig a Velencei-tó jelenleg nem tud jelentős mennyiségű vízhez jutni: a saját vízgyűjtőjén nincsenek további kapacitások, a más vízgyűjtőről, például a Duna felől történő vízpótlásnak viszont kormányzati becslések szerint nagyságrendileg 40 milliárd forint lenne a költsége, és nincs rá fedezet (arról nem is beszélve, hogy természetvédelmi aggályokat is felvetne a szikes, magas ásványianyag-tartalmú velencei-tavi víz felhígítása).
Bízni tehát most középtávon csak az időjárásban lehet, valamint abban, hogy a kormány a prioritási listán előrébb sorolja a vízpótlást, és a természeti szempontokkal összhangban lévő megoldást is talál rá. Ehhez mindenképpen szükség lenne a meglévő tározók – illetve helyenként a Császár-víz – kikotrására, új tározók építésére, továbbá a tó felé futó, a vízgyűjtőről a csapadékot a mederbe vezető árkok, valamint csatornák kitisztítására.
Utóbbi, illetve a vízkormányzás szempontjainak összehangolása mindenképpen a tóparton és a vízgyűjtőn lévő települések együttműködését igényelné, ahogyan arra Eötvös Pál, Gárdony frissen megválasztott, októbertől hivatalba lépő új polgármestere is felhívta lapunk figyelmét.
Emlékezetes: amikor decemberben megindult a vízleeresztés a Pátkai- és a Zámolyi-víztározóból, komoly feszültség keletkezett az érintett települések között, illetve a horgásztársadalmon belül, amelynek a feloldására, a látványosan eltérő érdekek egyeztetésére sem akkor, sem azóta nem történt érdemi kísérlet a kormány részéről.
A szezonnak most mindenesetre az elmúlt négy év legkedvezőbb vízállási adataival fut neki a tó és a helyi idegenforgalom, ami rá is fér mindkettőre az elmúlt szűk esztendők után.