Talány: a magyar kormány piactorzító lépéseinek van-e gazdasági logikája? Felmérik-e, hogy az üzleti életbe történő szankcióval is fenyegető, beavatkozás - nem a saját politikai logikájuk szerint - mennyire lehetett eredményes? Aligha. Az üzletláncok számára előírt, s a jövő héten megszüntetésre ítélt kötelező akciózás maga volt a teljes kudarc.
A fogyasztás visszaesett, hogy 2024 eleje óta ismét lassú növekedésnek induljon. A kötelező akciózásnak az infláció alakulására semmilyen érdemi befolyása nem volt. Az áremelkedés mértéke mindenütt csökken. A vásárlók az akciózásból legfeljebb csak annyit érzékeltek, hogy a korábban kilenc terméknél alkalmazott ársapka vándorútra kelt, hol az egyik, hol a másik árunál landolt. Akciók mindig voltak, s lesznek is! Az amúgy is különadókkal sújtott üzletláncok árképzésében viszont zavart okozott mindez, s inkább korábbi rutinjuknak volt köszönhető, hogy alkalmazkodtak a számukra kedvezőtlen körülményekhez. Az akciós termékekből kevesebbet "terítettek", s így a zárás előtt gyakran már órákkal korábban kiürültek a polcaik. A vevők meg időnként elcsodálkoztak azon, hogy egyes, magasabb beltartalmú termékek miért kerültek kevesebbe, mint a kevésbé értékes társaik. Az üzletláncok, miként korábban is, akciózni pedig fognak, s ehhez nem a kormánytól várnak tanácsot. Az árfigyelő is megmarad, bár a vásárlókon ez aligha segít. A magyarországi települések többségében ugyanis nincs lehetőség a különböző boltok között cikázni. Naiv érv, mintha ennek az intézménynek versenyélénkítő szerepe lenne. "Lehet tapasztalni különbséget a hazai és a külföldi piacokon elérhető élelmiszerek árai között, (... ) ez a jelenség mindig ideiglenes és egy-egy konkrét terméknél alakul ki. Az élelmiszer nagyipari előállítására specializálódott országokban időnként túltermelés alakul ki, és ilyenkor dömpingáron elárasztják a termékkel az árakra érzékenyebb piacokat." Egy elemző ebben látja a szomszédos országok alacsonyabb árainak okát. Ne higgyük el!