Habár kisméretű „firkáiról”, expresszív hangvételű testrajzairól ismerjük leginkább Kovács Pétert, legalább olyan jelentősek meseillusztrációi is

Kovács Péter figuratív, expresszionista alkotó. A mostani tárlatot megnyitó Feledy Balázs művészeti író szerint „az utolsó negyven-ötven év magyar kortárs festészetének egyik legdrámaibb festői világát alakította ki úgy, amiben nagyon erős a rajzolói hajlam.” Emberi testet megjelenítő, konstruktív szerkezetű művei fájdalomról, feszültségről, a lélek szorongásáról vallanak. Egyszóval nem olyan témájúak, melyektől mosolyra húzódik a szánk. Épp ellenkezőleg, a vonalgombolyagokból, kesze-kusza vonalakból kibontakozó, csontsoványra aszott figurák drámai erővel vallanak az alkotó borúlátásáról.

A Pál utcai fiúk és a többiek ezért is kuriózum, mert teljes egészében a gyermekirodalom könyvillusztrációira helyezi a hangsúlyt. Pet’R (mert hogy művésznevén így hívták Kovács Pétert) munkásságának legfontosabb alappillérei mindig is a túlontúl érzékeny grafikái maradnak. Azonban nem árt, ha tudjuk: illusztrálásban is éppúgy jeleskedett, csaknem harminc, gyermekeknek szánt és számos, felnőtteknek szóló kiadványhoz készített rajzokat. Vidám illusztrációi szöges ellentétben állnak a később keletkezett alkotásokkal, jókedv és derű hatja át őket. A pályája első évtizedéből származó rajzok a harmincas éveiben járó Kovács optimista szemléletéről vallanak, későbbi világlátásából a vidámság már elmaradt.

De hogyan is indult illusztrátori munkássága? 1964 és 1970 között festészeti tanulmányokat folytatott a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Fónyi Gézától sajátíthatta el a mesterségbeli „fogásokat”. 1971-1974-ig Derkovits-ösztöndíjas volt, amire felhőtelen időszakként emlékezett vissza. Az ösztöndíj „lejárta” után kezdett el mesékhez rajzolni. Feledy Balázs elmondása szerint két kisfia rosszallotta más kiadványok ábráit. – Papa, miért nem rajzolsz te is? –unszolták. Kovács Péter engedett fiai kívánságának, papírt és ceruzát ragadott, és 1975-ben bekopogott a Móra Könyvkiadóhoz. Bejött a szerkesztőség szobájába Lengyel Balázs műkritikus, író, aki elmondta, „hogy neki régi mániája az A part alatt címen ismert népköltemény és hogy ez nincs feldolgozva a kiadónál” – idézte fel a kezdeteket az Egy firkáló című portréfimben. Ezzel a megbízással indult illusztrátori munkája.

A kiállításon fellelhető meseillusztrációk közül néhány: az említett A part alatt, Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó, Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk ifjúsági regényének kínai borítója, Irina Korschunow: Töftöf és a kék óriás és Wilhelm Hauff minden meséje. Közkedvelt történetek tussal, ceruzával, színgazdag aqualinnel megjelenített szereplői. A figurák, állatok, fák, növények és házak festői képei megmosolyogtatóak, humánumukkal, földerítik még a „letargikusokat” is. Jelzik a Kossuth-díjas alkotó remek technika felkészültségét. A méltatlanul folyosói lépcsőfeljáróra, semmint kiállítótérbe került eredeti művek mellett maguk a könyvek is láthatók.

Feledy szerint a hetvenes évek közepén a magyar gyermekillusztrációs tevékenység kimagasló alkotói működtek: Gyulai Líviusz, Kass János, Reich Károly vagy Szántó Piroska. Ebben a színes közegben Kovács „megtalálta a saját helyét”. Hosszú évek után - mely idő alatt özvegye őrizte a képeket – most bemutatásra kerültek a mesés rajzok.