Magyar Ásványolaj Szövetség: Nem drágább a benzinünk

Mi a véleménye arról, hogy a nemzetgazdasági tárca a magyar üzemanyagárakat az egy héttel korábbi szomszédos átlaghoz viszonyítva mutat ki a valóságosnál nagyobb különbségeket?

Nézze, a minisztériummal elindult egy érdemi párbeszéd, de az adatközlésnek még vannak gyengeségei. Szerintünk a különböző napok árainak összevetése pontatlan, mert a jegyzésár- és árfolyammozgások nyomán ennyi idő alatt is jelentősen változhatnak a tarifák. A mostani közzétételt ráadásul egy további, mondhatni, szerencsétlen körülmény is beárnyékolta. Július 1-vel ugyanis Horvátországban és Romániában is jelentősen nőtt az üzemanyagok jövedéki adója. Keleti szomszédunknál így például literenként mintegy 40 forinttal emelkedtek az árak. Az állami adatszolgáltatások csúszása miatt viszont ezek a KSH által 5-én közzétett, 1-i árnyilvántartásban még nem jelentek meg. Meggyőződésem: ha a környékbeli adóemelések a statisztikákban is érvényesülnek, nyilvánvalóvá válik, hogy a hazai üzemanyagárak átlaga valójában most sem magasabb a szomszédos államokénál. Az üzemanyagárakat döntően külső körülmények – a kereslet-kínálat, a háborús feszültségek és az árfolyamok – mozgatják. További összevetési gondot okoz viszont, hogy míg egyes környező államok tarifáiban e hatások érvényesítése hetekig is eltarthat, addig nálunk az utóbbi hetekben bevezetett, többszöri ármegállapítás nyomán, rugalmasabban kezelhetjük a helyzetet. Így érdemesebbnek tartottunk egy hosszabb időtávú összevetést, amire a szaktárca nyitottnak mutatkozott.

Létezik a kormányfő és miniszterei által visszatérően emlegetett megállapodás, amelyben a MÁSZ tavaly úgymond azt ígérte, hogy a hazai tarifaárátlagok nem nőnek a térségi átlag fölé és amit így az ágazat esetenként megsért?

Inkább úgy fogalmaznék: közös értés alakult ki a tekintetben, hogy az ország és a kereskedők egyaránt a térségi szinten versenyképes hazai üzemanyagárakban érdekeltek. Olyan ígéretet, avagy megállapodást, hogy a hazai tarifák átlaga, minden egyéb körülménytől függetlenül, mostantól nem nő a környező államok szintje fölé, se szóban, se írásban nem tettünk. Már csak azért sem, mert ez a jelen helyzetben komoly versenyjogi kérdéseket vetne fel. Mindazonáltal leszögezném: a köztünk zajló tárgyalások kormányzati értelmezéseivel sincs semmi gondom.

Az újabb minisztériumi felhívás nyomán lát-e az ágazat most gyors cselekvési lehetőséget?

Cselekedni akkor kell, ha versenyhátrány alakul ki, ami szerintem ma nem áll fenn. Szerintem ezeket a kérdéseket az Eurostat-nyilvántartás frissítése már a héten kisimítja.

A MÁSZ szerint a kormány minden egyes kút, vagy a láncok átlaga tekintetében követeli meg a környező államok középértéke alatti árszintet?

Szerintem az az észszerű, ha az ország egészét vizsgáljuk. Nálunk nincsenek szabályozott üzemanyagárak. A piac a nagy láncoktól a legkisebb, családi kútüzemeltetőig, több ezer szereplős. Ezen belül tarifáit mindenki saját üzleti céljai szerint szabja meg. Működnek nagyobb cégek, amelyeket adott esetben követhetnek a többiek, illetve kiemelt pontok – például autópályák mentén -, ahol a díjak, a bevett, kereskedelmi gyakorlat szerint, a drágább üzemeltetés miatt is, meghaladhatják az átlagot. De a verseny kordában tartja az árakat.

Lehet, hogy mondjuk a Molt követik a többiek?

A Mol a hazai nagykereskedelmi piac 70 százalékát képviseli. Így lépései sok kút számára meghatározók. A kiskereskedelemben a maga 30 százalékával a cég szintén a legnagyobb hazai szereplő. Értelemszerű tehát, ha a Mol árpolitikáját sok üzemeltető irányadónak tekinti.

A MÁSZ miként értékeli, hogy megfigyelők szerint a Mol gyakran módosítja az üzemanyagok árrését?

A szövetség elnökeként nem tisztem véleményezni a tagvállalatok szabad piaci döntéseit.

A tárgyalások során a miniszter pontosította, hogy ha az ágazat nem lép az általuk elvárt irányba, milyen „szabályozói beavatkozást” terveznek?

Ilyenről nem esett szó. Aggályaikat fejezték ki az árak kapcsán, majd kölcsönösen ismertettük meglátásainkat.

Végül is mi a MÁSZ véleménye a kialakult helyzetről?

A hazai üzemanyagpiac jól működik, egészséges, önszabályozó. Az ellátás biztonságos, a termékek elérhetők. Fontos ugyanakkor látni, hogy Magyarország nem sziget, hanem a közép-európai piac része. Így, a térség kereslet-kínálati egyensúlyának megőrzésére az ellátási zavar elkerülése végett is törekedni kell. Ha a kormány mérsékelni szeretné a hazai tarifákat, mi a – környező államokhoz képest sok esetben kiugró – adóterhelések szintjén látunk beavatkozási lehetőségeket. De meggyőződésem: ha az adatnyilvántartások letisztázódnak, világossá válik, hogy a hazai üzemanyagárak átlaga illeszkedik a szomszédokéhoz.