Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Perek szárnyán Hágában

Népszava|2004. márc 20. 00:00
[A+ A-]
Nagyjából felénél tart a Szlobodan Milosevics ellen bő két éve elkezdődött per. A bírósági eljárás végét egyelőre senki sem látja. Nem kizárt, hogy legalább 2006-ig húzódik még. Pedig a szerbiai demokratikus erőknek az lenne az érdeke, hogy a pernek minél hamarabb vége legyen, hiszen a közvélemény egyre inkább mártírt lát a hágai bírák előtt egyedül védekező volt jugoszláv elnökben.

A bírósági eljárás tehát csiga lassúsággal halad. Szinte mindig közbejön valami. Milosevics egészségi állapota nem éppen a legjobb, több alkalommal kellett elhalasztani a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt zajló bírósági eljárás folytatását a vádlott betegsége miatt. Nemrégiben a bírák elnöke, a brit Richard May is váratlanul bejelentette visszavonulását - ugyancsak megromlott egészségi állapotára hivatkozva. May távozása bizonytalan helyzetet teremtett olyannyira, hogy a lépés következményei akár újabb évvel, évekkel tolhatják el az eljárás befejezését. Bár a hágai testület amerikai elnöke, Theodore Meron szerint mindez "nem feltétlenül hátráltatja a per lezárását", azért nem mindenki ennyire derűlátó. Milosevics ugyanis bármikor kérheti a per újratárgyalását. Ez pedig azt jelentené, hogy egy pillanat alatt válna teljesen feleslegessé az elmúlt két év minden eredménye. Ez idő alatt mintegy háromszáz tanút hallgattak meg, s 30 ezer oldalnyi bizonyítékot tekintettek át. A hágai Nemzetközi Törvényszék előírásai szerint egyébként egy bírát akkor helyettesíthetnek, ha a háromtagú testület egyik tagja meghal vagy lemond az eljárás kellős közepén. Theodore Meron tehát abban az esetben dönthet az eljárás folytatása mellett, ha erre a vádlott is áldását adja. Amennyiben Milosevics az újratárgyalást támogatná, a két megmaradt bíró még mindig határozhat a folytatás mellett, ha meglátásuk szerint ez szolgálná "az igazságszolgáltatás érdekeit". Nos, elképzelhető, hogy ez a forgatókönyv válik majd valóra. Az eljárás azonban ez esetben sem zajlana teljesen zavartalanul, hiszen Milosevicsnek joga van fellebbezni a bírák döntése ellen, ami persze újabb időkieséshez vezetne.

Bírálatok kereszttüzében



Az egykori jugoszláv és szerb elnökkel szembeni per kapcsán sokszor hangzott már el a történelmi jelző. És nem véletlenül. Elvégre ő a II. világháború ót az első államfő, akinek bíróság előtt kell felelnie a vele szemben felhozott vádakért, azaz a népirtásért, az emberiség ellen elkövetett bűntettekért és 66 rendbeli háborús bűnökért. Carla del Ponte hágai főügyész asszony pedig a per elején hangoztatta, a bírósági eljárás azt igazolja, hogy senki sem állhat a törvények felett. Emberi jogi szervezetek ugyancsak már-már eufórikus hangulatban várták a bírósági eljárást, mérföldkőnek tartva az igazságszolgáltatás történetében.

A hágai Nemzetközi Törvényszéket 1993-ban hívták életre a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekmények kivizsgálására. Feladatai közé tartozik a horvátországi (1991-1992), boszniai (1992-95) és a koszovói (1999) háború idején történt büntettek felderítése. Ez volt az első ilyen bíróság a II. világháború után életre hívott nürnbergi és a tokiói ítélőszék után. Sikere eleinte akkora volt, hogy azóta több hozzá hasonló bíróságot is életre hívtak. Bírói testület próbál a ruandai, a sierra leonei, a kelet-timori polgárháború, valamint a kambodzsai események végére járni. 2002. július 1-jén lépett hatályba a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmánya. Az ICC feladatkörébe tartoznak azon emberiség elleni bűntettek kivizsgálása, amelyeket ezen dátum után követtek el. Az Egyesült Államok azonban komoly kampányba kezdett a szervezet ellen, s több állammal kötött olyan kétoldalú egyezményt, amely mentesíti az ország polgárait az ICC általi felelősségre vonástól. Washington tehát egyre kevésbé lelkesedett a háborús bűnöket kivizsgáló ítélőszékek iránt azután, hogy szembesült avval: akár amerikai állampolgárokat is felelősségre vonhatnak hasonló vádakkal.

A hágai Nemzetközi Törvényszék sem élvezi azt a bizalmat, mint két évvel ezelőtt. Ennek legfőbb oka éppen a Milosevics ellen folytatott per, amely nem úgy zajlott, amiként azt sokan várták. A bíróság tagjai nem egyszer felkészületlennek látszottak, s ez is hozzájárult az eljárás nem éppen szélsebes csordogálásához. Mindez megfontolásra késztette az ENSZ-et is. Meghatározták, hogy a délszláv háborúkban és a ruandai polgárháborúban elkövetett bűntetteket vizsgáló bíróságoknak 2008-ig le kell zárniuk a bírósági eljárást minden vádlottal szemben. A jogerős ítéletet pedig 2010-ig kell kimondani. A határidők megszabása éppen a hatalmas költségek miatt volt szükség. Jellemző, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék éves költségvetése 120 millió dollár. Létrehozása után rendre túllépte a büdzsében előirányzott összegeket. Nagy költséget jelent például a vádiratok átültetése más nyelvre. Elvégre ne feledjük, több ezer oldalnyi dokumentumokról van szó.

A bíróság mögött nincs semmiféle rendőrség. Vagyis nincs lehetősége arra, hogy rendfenntartókat küldjön a háborús bűnökkel vádolt személyek letartóztatására. És ez állandó feszültségek forrása. A kivétel csak Bosznia, ahol a NATO-hoz tartozó SFOR békefenntartói bármikor letartóztathatják a háborús bűnösöket. Horvátországban és Szerbiában azonban az ICTY csak a helyi hatóságok rátermettségére van utalva. A hágai bíróság főügyész asszonya, Carla del Ponte nem győzi elégszer bírálni a két államot amiatt, hogy - szerinte - nem működnek együtt kellőképpen a bírósággal. Az Ivo Sanader vezette horvát kormány ugyan tett gesztusokat Hágának, de mindmáig nem kerítette kézre a legtöbbet emlegetett horvát háborús bűnöst, Ante Gotovinát. A Kostunica kormány hivatalba lépéséig a belgrádi kormány több háborús bűnöst adott ugyan ki Hágának, Carla del Ponte asszony azonban kevés elismeréssel szólt a szerb hatóságokról. Szerinte ugyanis Belgrádban bújkál a háborús bűnökkel vádolt két egykori boszniai szerb vezető, a "hóhérnak" is nevezett Radovan Karadzsics és Ratko Mladics. Del Ponte asszony ugyan nem tudta feltételezéseit bizonyítékokkal alátámasztani, de rendületlenül kitart állításai mellett.

A hágai Nemzetközi Törvényszéket gyakorta éri az a vád, amely szerint túlságosan elfogult a szerbekkel szemben. Egyesek egyenesen úgy vélik, hogy a hollandiai testületet komoly felelősség terheli a radikálisok szerbiai térnyerése miatt. A Milosevicshez hasonlóan hágai fogságban csücsülő radikális vezér, Vojiszlav Seselj pártja szerezte a legtöbb voksot a tavaly decemberi választásokon. Bár a párt - többek között a nagy nemzetközi nyomásnak köszönhetően - nem lett az új, Vojiszlav Kostunica vezette kormány tagja, befolyása nőttön nő Szerbiában. Havonta állítólag több százan csatlakoznak a Nagy Szerbia megteremtésén fáradozó tömörüléshez.

A szerb közvélemény radikalizálódását természetesen nem lehet csak a hágai Nemzetközi Törvényszék számlájára írni. De kétségtelen tény, hogy a testület működhetne kevésbé elfogultan is. Mindeddig például egyetlen albán ellen sem emeltek vádat a koszovói szerbekkel szemben elkövetett rémtettek miatt.

Eredmények



A bíróság sok eredményt is fel tud mutatni. Jelenleg például naponta átlagban négy-hat per zajlik a bíróság három kamarájánál. A testület előtt megjelent 94 személynek a felét ítélték el. (Hogy csak az egyik legismertebbet említsük: Milan Babicsot, a horvátországi szerbek egykori vezetőjét januárban találták bűnösnek emberiség ellen elkövetett bűnök vádjával.) Nyolc személy ellen mind a mai napig folyik az eljárás, így például az egykori boszniai szerb vezetővel, Momcsilo Krajisnikkal szemben. "Hága rekorderének" is nevezik őt: 2000. április 3-án tartóztatták le hágai otthonában, s az idei év februárjáig kellett várnia a bírósági eljárás megkezdéséig. Népirtással vádolják. Védelmének összköltsége egyébként meghaladja az egymillió dollárt. Huszonöt személy továbbra is vár perük megkezdésére, öten meghaltak, már az ítélethirdetés után, míg öt vádlottal szemben megszűntették az eljárást.

Természetesen a legnagyobb érdeklődés továbbra is Szlobodan Milosevics perét kíséri. A bírósági eljárás 2002 februárja óta tart. A bizonyítási eljárásra eredetileg egy évet szántak, s a teljes per időtartamát hozzávetőleg két évben határozták meg. A két év már eltelt, de a bíróság illetékességét el nem ismerő Milosevics még meg sem kezdte védekezését. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az eredetileg meghatározott menetrendet nem lehet tartani. A 350 szemtanú között megtalálhatjuk például a demokraták volt elnökjelöltje, Wesley Clark, vagy éppen az Európai Unió korábbi balkáni békeküldöttje, Lord Owen nevét. A bíróságot sok bírálat érte a Milosevics elleni eljárás kapcsán. S nem csak szerb részről. Stacy Sullivan, a hágai Háború és Béke Tudósítások Intézetének képviselője például így látja: "Az egész per valóságos rémálommá vált. Szlobodan Milosevics show-műsorává tették meg. Ez lett az eredménye annak, hogy folyamatosan hagyják beszélni."

Az eljárás legvitatottabb pontja: sikerült-e bizonyítani, hogy Milosevics népirtást követett el? A kérdésre adott válaszok nyilvánvalóan nem egyértelműek. Ez azonban nem feltétlenül a bírák hibája. Rendkívül nehéz helyzetben vannak, hiszen Milosevics ritkán adott ki írásos parancsokat, s ez módfelett megnehezíti a bizonyítási folyamatot.

A népirtás vádja kapcsán felmerül a kérdés: tudott-e például a volt szerb államfő a srebrenicai mészárlásról? Az ő beleegyezésével mészároltak-e le mintegy nyolcezer bosnyák férfit? Egyértelmű választ erre sem lehet adni. A vád legfőbb bizonyítéka a francia Philippe Morillon tábornok vallomása lehet, aki szerint Milosevics azért tudhatott a készülő mészárlásról, mert két évvel az esemény előtt arra figyelmeztetett: "szörnyű tragédia" történhet a boszniai városban. De valóban Milosevics tervelte ki az egész akciót? Wesley Clark tábornok, a NATO akkori főparancsnoka egy 1995-ös Miloseviccsel folytatott beszélgetésére utalt vissza. Clark feltette a kérdést az akkori szerb elnöknek, ki engedte meg a mészárlást a boszniai szerb vezérkari főnöknek, Ratko Mladicsnak? Milosevics erre ezt felelte: "Mondtam Mladicsnak, hogy ne tegye ezt, de nem hallgatott rám". Jogászok szerint a népirtás egy etnikai vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtását jelenti. Judith Armatta, a Nemzetközi Igazságügyi Koalíció nevű szervezet munkatársa szerint az elhangzott vallomások nem támasztották alá a népirtás vádját.

Nem feltétlenül kerülnek a bírák kínos helyzetbe akkor sem, ha a népirtás vádját nem sikerül bizonyítani. A bírák ugyanis igyekeznek inkább más vádpontokra helyezni a hangsúlyt. A bizonyítás a koszovói események kapcsán a legegyszerűbb, ahol kézzelfogható bizonyíték van arra, hogy albánokat mészároltak le, s tömegesen utasították ki Jugoszláviából a népcsoport tagjait. Más kérdés persze, ha ejtik a népirtás vádját, Szerbiában sokan kétségbe vonják a bíróság legitimitását azok közül is, akik néhány éve Milosevics rendszerének megdöntéséért harcoltak.

Hága is tanult a perből



A meghallgatásokat június 8-ig felfüggesztették, a volt elnök addig készülhet védelmére. Ez alatt az idő alatt jelölnek ki valakit Richard May megüresedett pozíciójára. Milosevicsnek pedig áprilisig van ideje arra, hogy megnevezze a mellette tanúskodókat. Azt már hónapokkal ezelőtt közhírré tette, hogy Bill Clinton korábbi amerikai elnököt is Hágába szeretné hívni. Rajta kívül Jacques Chirac francia köztársasági elnököt és Tony Blair brit kormányfőt is szeretné megnyerni tanúnak. Szerinte ugyanis az említett politikusoknak nagy szerepük volt a balkáni eseménzek alakulásában.

Milosevics pere sok tanulsággal szolgálhat. Jogászok és vezető politikusok árgus szemekkel figyelhetik már csak azért is, mert legkorábban két év múlva megkezdődhet a volt iraki diktátor, Szaddám Huszein pere. A két politikust, pályáikat és a velük szemben felhozott vádakat nyilván nehéz összehasonlítani, ám bírósági eljárásuk sok hasonlóságot mutathat. Szakértők szerint a Milosevics elleni eljárás alapján a bíráknak arra kell törekedniük, hogy Szaddám - a volt jugoszláv elnökkel ellentétben - ne saját magát védje perén. Avval ugyanis, hogy Milosevics nem profi jogászra bízta védelmét, a bíróságot politikai színtérré változtatta. Szaddám Huszein pere esetében ez különösen veszélyes lenne, hiszen Irakban rendkívül feszült, kiegyensúlyozatlan a belpolitikai helyzet, amely várhatóan két év múlva sem lesz sokkal jobb. Jogászok azonban úgy vélik, igencsak antidemokratikus megoldás lenne, ha Szaddám Huszeinnek megtiltanák saját maga védelmét. A szövetségesek ezzel akár még nagyobb kárt okozhatnának.

Maga a hágai Nemzetközi Törvényszék is sokat tanult a Milosevics elleni eljárásból. A Vojiszlav Seselj elleni perben például sokkal szigorúbb és következetesebb. A bíróság kikötötte: ha a közismerten szélsőséges nézeteket valló vádlott egyáltalán nem hajlandó együttműködni a hatóságokkal, akkor megvonják tőle a hivatalból kijelölt ügyvédet.

Egyelőre persze nagy kérdés, hogy a Seselj elleni eljárás gyorsabban zajlik-e, mint Milosevics pere. Washington mindenesetre egyre inkább kezdi megelégelni az ICTY nem túl gyors ügymenetét. Erre utal, hogy az Egyesült Államok nyomására határozták meg a hágai és a ruandai népirtást kivizsgáló tanzániai székhelyű bíróság számára a 2008-as időpontot. Washingtont hevesen bírálják amiatt, hogy idén kivonja Boszniából utolsó 1200 katonáját is. Egyesek szerint ezzel megkérdőjelezhető, hogy a Bush kormányzat valóban komolyan akarja-e Radovan Karadzsics és Ratko Mladics mielőbbi kézre kerítését. Richard Holbrooke, az Egyesült Államok egykori balkáni főmegbízottja, a délszláv háborúkat lezáró daytoni békeegyezmény egyik atyja szerint Washington haderejének teljes boszniai kivonásával "rossz üzenetet küld minden érintett számára". Az amerikai diplomata úgy véli, legalább addig a térségben kellene maradniuk, amíg el nem fogják a két említett boszniai szerbet.

Washington balkáni politikájával az Európai Unió sem ért egyet. Legfőképpen avval, hogy a Bush kormányzat rendre nehezen teljesíthető feltételekhez köti a Belgrádnak szánt amúgy sem is túl tetemes segélyeit. Kostunica kormányának például csak abban az esetben ítélik meg a százmillió dolláros segélyt, ha a kabinet segít Karadzsics és Mladics kiadatásában. Csak hát azt ugyebár még senkinek sem sikerült bizonyítania, hogy már Szerbia területén lennének.

Rónay Tamás







Keretes



Milosevics szemlleme máig kísért

Távolról sem állítható, hogy Szlobodan Milosevics szelleme ne kísértene a mai Szerb Köztársaságban. A szervezett bűnözés továbbra is összefonódik a hatóságokkal, a korrupció ugyanúgy virágzik, mint jónéhány évvel ezelőtt. A minap halálosan megfenyegettek két vajdasági politikust, Kasza Józsefet, a VMSZ elnökét, valamint Nenad Csanakot, a Szociáldemokrata Liga elnökét. Az újvidéki rendőrség is vizsgálódik az ügyben. A tettes azt állította, a "határon túli szerbek rögtönítélő bírósága" nevében üzent. A levelet Chicagóban postázták. A fenyegetés szerint még az idén végrehajtják a halálos "ítéletet" a két vajdasági poilitikuson. "Bűnük" pedig az, hogy - úgymond - a tartomány Szerbiától való elszakításán ügyködnek. A rendőrség állítása szerint nincs ok aggodalomra, mert minden szükséges óvintézkedést megtettek. A chicagói szerb vezetők azt állították, nem létezik az említett szervezet.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!