Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Búskomorság ellen Füles

Népszava|2010. ápr 7. 06:40
[A+ A-]
Bolondok napján Fülesnek, akit hetven évvel ezelőtt az anyakönyvbe pont úgy jegyeztek be, mint vendéglős édesapját, Tóth József, jubileumi fotókiállítása nyílt a Mai Manóban. Háromnegyed hatkor a Nagymező utcai Magyar Fotográfusok Házában hatalmas tömeg hömpölygött, s a meghívottakat egyszerre két Tóth József Füles fogadta: egy kalapos, mely szoborként vigyorgott, s egy hús-vér igazi, aki azt szereti, hogy mindazok, akikkel együtt van, jól érezzék magukat.
Ez egy önző dolog, ám ehhez is pont annyi energia kell, mint ahhoz, hogy bánatos legyek - vallotta meg Füles még 2005-ben, és elmesélte, mit szoktak csinálni Korniss Péter fotográfussal, ha találkoznak. "Átöleljük egymást, majd egy teljes percen át szomorú pofát vágunk. Állunk búbánatos képpel mindazokért, akik szomorúak a világban."

Bolondok napján a Mai Manó Házban négy terem telt meg, és az elsőben, ahová Füles nagy méretű reklámfotóit rakták, nagy volt a vidámság. Régi manökenek kacarásztak a múlton, történeteket mesélték, amik persze, hogy mind Füleshez kötődtek: egyszer például egy kőbányában fotózta őket. Nagy volt a hőség, negyven fok, s nekik küzdve a hőgutával meg a nevetéssel, ott kellett állniuk bundában.

-Hallani?- kérdezte Füles a Mai Manóban, s hogy mind a négy teremben lássák, hetven éve tartó tériszonya ellenére fölállt egy asztalra, s belekezdett egy történetbe.- Még a hetvenes évek közepén, az MTI Vadas Ernő termében három kiváló fotográfusnak, Pálfalvinak, Friedmann Endrének és Lajos Györgynek kiállítása nyílt. Az emlékkönyvbe valaki beírta: "Egyedül csak a Friedmann tud." Valaki meg aláírta: "Egyedül a Friedmann se tud." Ez jutott eszembe, amikor ide jöttem, s rájöttem, hogy a Mai Manó munkatársai nélkül egyedül semmire sem mentem volna. Én egy sokkal egyhangúbb kiállítást akartam, de azt mondták, annyi marhaságot csináltál az életedben, mutassuk meg mind. Így lett négy teremben szinte négy teljesen különböző kiállítás. Az elsőben a hetvenes évek plakátjai láthatók, köztük a híres Tehéntúró vagy az Élmény az ágyban, melyben Füles hálósapkában egy tévé távirányítóját nyomogatja. A második teremben az új szerelem, a fotókönyveim képeit tettük ki, a harmadikban a játékaimat, mulatságos fotómontázsokat, a negyedik teremben meg azokat a mestereket, akiktől tanultam.

Füles hangja átható és zengő, a bejáratnál rövid életrajza is olvasható, amit épp oly ironikusan fogalmazott meg, amilyen az élet volt: "1950-ben Rákosi elvtárs, népünk szeretett vezére szemet vetett apám Zöld lugas vendéglőjére, és emberbaráti szeretetből megszabadította az üzletvezetés gondjától-bajától. Majd lehetőséget teremtett a velem való találkozásra, és felkereste a Soproni úti általános iskolát, ahol ideiglenesen, zengő baritonom miatt, az úttörőcsapat elnökévé avanzsáltam; a tényleges és hivatalos úttörőpajtásnak ugyanis a maradék hangja is elment, amikor meglátta, kinek a nyakába kell kötnie az úttörők selyem nyakkendőjét."

Hetven év, ahogy Füles mondja, kis protekció, nagy szerencse. Amióta nyugdíjba ment, tíz könyve jelent meg, a Középkori magyar templomos könyvtől a megrendítően szép 100 vers 100 kép-ig. "A szerelem tart, köszönöm jól vagyok", mondta, s a tömeg újból hömpölyögni kezdett.

Tóth József Füles jubileumi kiállítása a Mai Manó Házban (Nagymező u. 20) május 30-ig látható. Hétköznap 14 és 19 óra, hétvégén 11 és 19 óra között.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!