Előző
Következő
új cikk

Belföld

Az ajándék ló foga

Népszava|2010. júl 9. 05:27
[A+ A-]
Előfordul, hogy az adományok átválogatása közben szennyes ruhaneműre, minőségét vesztett élelmszerre bukkannak a karitatív szervezetek munkatársai. A segíteni akarók lelkesedése olykor elnyomja a higgadt mérlegelés képességét. Válogatás nélkül mindent összeszednek, mintha lomtalanítanának.
Mi megennénk-e?
Karácsony előtt gyakran halljuk az intelmet: olyan ajándékot vásárolj, amit magad is szívesen elfogadnál. Így mindenki örülni fog, ajándékozó és ajándékozott egyaránt. Alighanem ez a törvény alkalmazható az adakozásnál is. Ha feláldozod kedves pulóveredet, valaki nagyon fog örülni neki. Ha pedig a spájzból kisöpörjük régi készleteinket, előbb tegyük fel a kérdést magunknak: mi megennénk-e?
Legutóbb az árvízkárosultak számára összegyűjtött adományok között akadt néhány nem odavaló holmi. Grubert Roland, a Magyar Vöröskereszt katasztrófa-készenléti szakmai vezetője kérdésünkre elmondta: ritkán ugyan, de előfordul ilyesmi. Fontos, hogy adományozó tudja, mire van szükség a katasztrófa sújtotta területen. Erről a szervezet megpróbálja tájékoztatni a segíteni akarókat. E pillanatban azért nem vár ruha-adományt a Vöröskereszt, mert raktáraiban ruhaneműből nagy készlet halmozódott fel. Az árvízkárosultak segélyezése tehát a raktárakból történt. A adományok több szempontból is válogatásra szorulnak. Egyrészt ki kell emelni a használhatatlan minőségű darabokat, másrészt el kell tenni télire például a tavasszal beadott téli holmikat. Az emberek - végül is érthetően - a tavaszi szekrényrendezéskor szabadulnak meg megunt télikabátjaiktól, ősszel pedig az elhordott nyári ruháikat viszik be a gyűjtőhelyekre.

A szakmai vezető megemlítette, hogy a Magyar Vöröskeresztnek szigorú adománykezelő szabályzata van. Eszerint csak érintésvédelmi vizsgálat alá vetett elektromos berendezéseket vesznek át és továbbítanak a rászorulóknak. Mivel azonban a bevizsgáltatás gyakran többe kerül, mint maga a készülék, néha át se veszik ezeket, ami nem biztos, hogy jól esik az adományozónak. Az élelmiszeradományokról Grubert Roland elmondta: szervezetük maga vásárolja az élelmiszert, tehát náluk nem fordulhat elő, hogy lejárt szavatosságú ennivalót juttatnak a károsultakhoz. Ráadásul csak tartós élelmiszerrel foglalkoznak, ugyanis a romlandó élelmiszereket nem tudják tárolni és kezelni. Természetesen vannak magánakciók, az ily módon a lakossághoz került élelmiszerek minőségét nehéz ellenőrizni. Mi nem tehetünk mást, mint kellő megértést és körültekintést kérünk: olyan adományokat vigyenek az érintett területekre, amelyekre ott szükség van.

Fekete Dániel, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat kommunkációs vezetője is ismeri a problémát. Szerinte az adakozók egy része merő lelkesedésből és jóhiszeműségből mindent összeszed, amiről úgy gondolja, hogy egy árvízkárosult hasznát látja. Az ökumenikusoknál nincs anyagi lehetőség az elektronikai eszközök felülvizsgálatára, ezért át sem vesznek ilyeneket, mert ki vállalja a felelősséget azért, ha mondjuk egy hűsugárzó megrázza a használóját? Egy adománynak nem az a célja, hogy a meglévőnél is rosszabb helyzetet teremtsen, tette hozzá. Megjegyezte, csupán az adományok kis százaléka esik kifogás alá, az emberek többsége megtiszteli bajba jutott embertársát azzal, hogy nem kiselejtezett lomokat ajánl fel számukra.
Mondhatnánk: azért az ajándék lónak is megnézzük a fogát...

A Máltai Szeretetszolgálatnál nem kívántak e kérdéssel foglalkozni. A negatívumok felemlegetése visszaveti az adakozókedvet, mondták.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!