Előző
Következő
új cikk

Belföld

A láthatatlan nőknek nincsenek jogaik

Népszava|2010. aug 17. 05:05
[A+ A-]
Magyarországon több százezerre, egyes szakértők félmillióra becsülik azon nők számát, akik jogilag láthatatlanok. Valamely fogyatékossággal élnek, hallásukban, látásukban, mozgásukban vagy értelmükben akadályozottak. Ha egy többszörösen hátrányosan megkülönböztetett társadalmi csoport nincs nevesítve, akkor helyzetük javítására programok sem születnek, és a társadalom beletörődik abba, hogy a fogyatékkal élő nők számára például egyes egészségügyi szűrővizsgálatok nem hozzáférhetőek.
- Nem tudunk fölmászni a vizsgálóasztalra - mondja Szöllősiné Földesi Erzsébet az Európai Fogyatékosügyi Fórum alelnöke. - Mammográfia vizsgálat esetén nincs, aki a kerekesszékből kiemelve megtartaná őket. Az orvos nem segít az anyának fölmásznia a vizsgálóasztalra, ami a nővérnek sem dolga. Van, hogy az anyuka a fiával megy el a nőgyógyászati vizsgálatra, és a fiúnak kell őt levetkőztetnie és az asztalra fölsegítenie. Olyan sok a megaláztatás, hogy inkább el sem mennek. Részt vettünk egy három országot érintő - olasz, spanyol, magyar - programban, úgynevezett fókuszcsoportokat alkottunk, és a fogyatékossággal élő magyar nők hihetetlen dolgokról meséltek: az orvosok például a kisbabát váró fogyatékos nő előtt tárgyalták meg, hogy minek gyerek az ilyennek.

Csak az állam birtokában vannak meg
"Álságossá válhat egy országban kiejteni a szót, esélyegyenlőség, ha nem folyik érdemi párbeszéd állam és civil szféra között, ha tervezni, gondolkodni lehet az esélyek megteremtéséről, de a jogi értelemben vett kényszerítő eszközök csak az állam birtokában vannak meg." Részlet az árnyékjelentés előszavából, melyet dr. Kósa Ádám fideszes európai parlamenti képviselő, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége elnöke írt.
Magyarországon az orvosok nincsenek felkészítve a fogyatékossággal élők speciális problémáira. A társadalom ma olyan, hogy számára nem illik bele a képbe, nem elfogadható, hogy egy fogyatékkal élőből nő és anya is lehet. Ezért történhet meg, hogy a fogyatékkal élő nők a felvilágosító kampányokból egyszerűen kimaradnak. A nem fogyatékosok ugyanis nem tudják elképzelni, hogy egy mozgáskorlátozott is lehet szexuálisan aktív. Az Unióban ma jó néhány fogyatékossággal élő nő azért kritizálja a fogyatékosok mozgalmát, mert programjaikban a szexuális élet nem ugyanolyan súllyal szerepel, mint például a közlekedés vagy a lakhatás. Holott nagyobb szükségük volna arra, hogy szeressenek és szeressék őket testileg is, mint hogy fel tudnak-e szállni egy buszra. Én is mozgássérült vagyok - gyermekbénulás kétévesen 1959-ben - és amikor a lányom megszületett, akkora magabiztosságot adott nekem, hogy úgy éreztem, többé már semmi olyan nem történhet, ami ezt megtöri.

- Az ön neve mellett az olvasható, hogy rehabilitációs környezettervező. Mit csinál egy rehabilitációs környezettervező?

- A szakot a Műegyetem indította az építészmérnöki karon, nem csak építészeknek. Ez egy kétéves posztgraduális képzés volt, a többi között arról, milyen szélesnek és meredeknek kell lennie a rámpának, milyen erősséggel kell nyílnia az ajtónak ahhoz, hogy a leggyengébb izomzatúak is képesek legyenek kinyitni. A vakok, a látássérültek, a siketek és az értelmi fogyatékosok szempontjából is vizsgáltuk az akadálymentes környezetet. Hogyan lehet bonyolult magyarázatok és föliratozás helyett piktogramokkal tájékoztatni az embereket.

- Ön találkozott már ilyennel magyar nőgyógyászati szakrendelőben?

- Ott nem, csak az értelmi fogyatékosok honlapján, ahol így, piktogramokkal magyarázzák el azt, mi mindenhez van joguk, és mit tagadhatnak meg. Piktogramokkal a nem fogyatékkal élők is nap mint nap találkoznak. Például a repülőtereken, ahol az egymás nyelvét nem beszélők így értik meg, merre van a leszálló és a felszálló repülő. Azt szoktuk mondani, hogy ami nekünk, fogyatékkal élőknek nélkülözhetetlen, az másoknak kényelmes. A távirányítót is ágyban fekvő betegeknek találták fel, ma pedig majd minden háztartásban megtalálható. A nem fogyatékkal élők kényelmi szempontból használják az elektronikus kapu- és garázsnyitót, amit eredetileg a kerekesszékesek számára fejlesztettek ki. Muszáj példákat fölhozni, mert akkor talán a társadalom megérti, hogy az épek és a fogyatékkal élők között nincs érdekellentét.

Nem is szabad, hogy legyen, mivel az elöregedő társadalmakban egyre többen lesznek, akik valamilyen fogyatékkal élik a mindennapjaikat. Egy hetvenéves, nehezen mozgó is nehezen fogadja el, hogy pusztán három lépcső miatt el kell kötöznie a lakásából. Az a környezet, amire mi, fogyatékkal élők vágyunk, nem irreális. Azt szoktuk mondani, egy kerekesszékes nem azért nem tud feljutni a buszra, mert kerekesszékes, hanem azért, mert a busz tervezője nem gondolt arra, hogy egy kerekesszékes is föl akar majd szállni. A problémák abból adódnak, hogy a tervezők, az építészek fejében nincsen benne a lakosság teljes köre, csak a nagy átlag, ami egyre szűkebb. Gondoljon a három lépcsőre.

Európai példák. A cikk folytatódik, lapozzon.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!

1 2

Lájkoljon minket a Facebook-on is!