Előző
Következő
új cikk

Szép szó

A cukrász lovag és az ő szerelmetes felesége - avagy a Szilvagombóc torta története

Népszava|2010. aug 21. 07:46
[A+ A-]
Veresegyházán van egy cukrászda, a Sulyán, ami két dologról is nevezetes. Az egyik, hogy az Úr megtestesülésének 2010. esztendejében, Szent Iván havának ötödik napján ifj. Sulyán Pál cukrászt lovaggá ütötte az Első Magyar Fehér Asztal Lovagrend; a másik pedig, hogy idén az ő szerelmetes feleségének a Szilvagombóc tortáját választották az Ország tortájának, melyből augusztus huszadikára 5400 szelet készült, s félszáznál is több cukrász vállalta, hogy elkészíti, és üzletükben kapható lesz.
Bármily hihetetlen, a veresegyháziak már több mint két éve eszik az Ország tortáját. Sulyánék ugyanis ekkor rakták ki a süteményes pultba az első Szilvagombóc tortát. A vevők azóta is rá-rácsodálkoznak, mert hogy lehet az, hogy minden tortaszelet közepén ott látható egy félbevágott szilvás gombóc?
Nyáron meleg van, nyáron a tejszínes sütemények sem fogynak annyira, de augusztus végén s legkivált ősszel, amikor a nappalok már hűvösebbek, a veresegyháziak valahogy kívánni kezdik Sulyánék Szilvagombóc tortáját, aminek persze, hogy van titka. Az, hogy a kakaós piskótába, vagyis az afölötti szilvapuding krémbe egy kör alakú csokihengert eresztenek, aminek a belseje marcipán, azon belül pedig puha aszalt szilva található. Amióta kihirdették, hogy a veresegyházi Szilvagombóc torta az Ország tortája, azóta Sulyánné Benkó Katalintól úton-útfélen azt kérdezik, hogy jutott az eszébe? Mikor találta ki?

- De hát ez már - mondja a szerelmetes cukrász asszony - olyan rég volt. És a tortákat sem úgy találom ki, hogy leülök és gondolkodom, hanem vagy jön egy ihlet, vagy egy különleges alapanyag. Mint például a puha aszalt szilva, s én azon töprengtem, hogyan lehetne a tortákba másképpen belerakni. Mert ha ledarálva kerül a krémbe, az majdnem olyan, akár a szilvalekvár. A Szilvagombóc tortában a marcipán is különleges. A cukrászatokban általában olyan marcipánt használnak, amiben háromszor annyi a cukor, mint a mandula. Ez a marcipán meg úgynevezett nullás. A mandulatartalma hetven százalékos, a cukortartalma pedig mindössze harminc. Tizennyolc éve vagyok cukrász, és az agyam folyton jár. Mostanában azon, hogy mindjárt itt a november, és a nagycsalád megint összeül. Szülők, nagyszülők, testvérek, gyerekek, unokák. Egy évben kétszer tesszük ezt, egyszer a fiam, egyszer pedig a lányom születésnapján. Előétel, főétel, desszert, mindet különleges alapanyagból készítem, s mire a nagycsalád a tortához jut, úgy eltelnek, hogy az már el se fogy.

- Az Országtorta versenyen - mondja Sulyán Pál - most indultunk először. A cukrászok általában két-három féle tortával neveznek, s az idei eredményen mi is meglepődtünk. Mert a Túrós guba meg a Mákos guba tortánkat tartottuk esélyesnek, amit a feleségem idén nyáron talált ki. A torta alapját finom, túrós egybesütött kifli képezi őszibarackkal, erre tesszük rá a tejfölkrémet pirított zsemlemorzsával, és szórjuk meg fahéjjal, cukorral.

- Igazából nyáron tortát nem is igen lehet kitalálni. Ilyenkor a bejövők fagylaltot és parfét kérnek, újdonságot a süteményes pultokban nem keresnek, attól még a Túrós guba tortát ezen a nyáron gondoltam ki. A vevőinknek időnként furcsa kéréseik van. Spagetti tortát akarnak, vagy olyan zöldborsótortát, amin sült virsli van és tükör tojás, mindez süteményből, és úgy, hogy a piros lábos is ehető. Egyszer egy legénybúcsúra életnagyságú nőt rendeltek. Ehetőt, süteményből. A tortanővel sokat küzdöttünk. Bizarr volt az egész, azt hiszem, az zavart, hogy a végén majd fölszeletelik. Tettem rá egy ehető bikinit. Avval is problémáztunk, hogyan fér rá a pléhre. Leginkább a lába. Aztán végre elkészült, és a férfiak beállítottak egy kis Polskival, és megkértek, hogy akkor vágjuk le a nő lábát, különben nem fér be. Általában a vevőkkel én nem is találkozom. Csak a rendeléssel, papíron. Azt szeretem, amikor tudom, kinek készül a torta.

Gyereknek, felnőttnek? Kisfiúnak, hölgynek, hány évesnek? Múltkor egy negyvenéves hölgynek olyan tortát csináltam, ami a nyarat idézte: mezei csokor futott rajta végig, apró pipacsok, napraforgó, margaréta és búzavirág. Most egy akváriumtortát készítek, ez a szívem csücske, mert ehető bohóchalakkal, csigákkal, vitorlahalakkal és vízinövényekkel rakom tele. Általában a torták díszítését végzem, a belső töltést meghagyom a cukrászoknak. A férjemmel a kozmetikában ismerkedtünk meg, ahol a nővérem dolgozott. Még csak gimnazista voltam, amikor a barátnőjével oda járt. Elkísérte, aztán ebből a kapcsolatból az én nagy szerencsémre nem lett semmi. De továbbra is jött, én meg mindig pont akkor nyüstöltem a zongorát, ami a kozmetikai szalon fölött volt. Egyszer csak barátok lettünk, és szerelem is lett, az én nagy szerencsémre. Úgy gondoltam, fölösleges volna más irányba menni, ha egyszer adott a cukrászat, ami vonzott is, bár azt nem gondoltam, hogy ilyen nehéz. Látja, milyen izmosak a vállaim? Attól, hogy gyúrok. Gyúrom a marcipánt.

- Régen, harminc évvel ezelőtt - mondja Sulyán Pálné, ifjú Sulyán Pál édesanyja - minden másképpen volt. Az emberek a krémest, a csoki-, s a citromszeletet keresték. A különlegesebbeket már a fiam vezette be, aki Pesten tanult, és a világból sokkal többet látott. Megmondom, kereskedőnek készültem, de az iskolában, mivel lány voltam, cukrásznak írtak be. Azt se tudtam, mi az. Akkoriban Veresegyházán egyetlen cukrászda volt, kicsike termelőüzemmel. A cukrászda tetszett, egyszer-kétszer megnéztem a süteményeket is, de úgy fájt a szívem. Mert arra gondoltam, de jó lenne egyet megenni, csak hát ilyesmire nem volt lehetőség. Így azután amikor azt mondták, cukrász leszek, örömmel fogadtam. ÁFÉSZ-tanuló lettem, azután segéd, helyettes vezető és vezető. Azután megvettük ezt a telket. Aztán mikor a fiúk is hazajöttek, minden jobb és könnyebb lett. Két fiam van, ők is cukrászok, pedig nem akartam, mert nehéz ez a szakma. Most már álom. A krémet gép keveri, és a tésztát a sütő forgatja. Régen az emberek nagy tételben vitték haza a süteményt, most inkább ülőfogyasztás van. Régen a krémest 1 forint 20 fillérért adtuk, most 140 forintért, a fagyi 50 fillérbe került, most 100 forintba. Azért nem 130-ba, mert harmincéves lett a cukrászda, és úgy örülünk, hogy harminc forintot minden gombócból elengedünk.

- Van más végzettségem is - mondja Sulyánné Benkó Katalin cukrászmester. - Közgazdász, közgazdaságtan szaktanár, hívtak a főiskolára tanársegédnek, de én mégis ezt szeretem. Meg aztán most a gyerekek a fontosak. Bálint tizenegy éves és az országos zongoraversenyen második lett, Lilla pedig, aki elsős volt, avval okozott meglepetést, hogy az országos matematikai levelező versenyen első helyezést ért el. Azt hiszem, abban több munka volt, mint az én Szilvagombóc tortámban... A férjem még nem említette, nem beszélt arról, hogy nyár elején lovaggá ütötték?

- Az Első Magyar Fehérasztal Lovagrendben - mondja Sulyán Pál. A lovagrendben vannak vendéglősök, szakácsok, borászok, cukrászok... a cukrászok között Oscar-díjasok, világbajnokok, olyanok, akik bejárták a fél világot. Én is versenyeztem a kilencvenes években: a Cukrász Olimpián és a cukrász világbajnokságon ezüst- és aranyérmet kaptam. A Fehérasztal Lovagrend országos testület, és a mesterré avatásom a Parlament kupolatermében történt, a lovaggá ütésem pedig a Vajdahunyad Várban. Így lettem negyvenhárom évesen legfiatalabb cukrász lovagja a rendnek.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!