Előző
Következő
új cikk

Belföld

Botrány a kamarai törvény körül

Népszava|2011. jan 10. 05:19
[A+ A-]
Éles vita bontakozott ki a három egészségügyi szakmai kamara, valamint az ágazatért felelős államtitkárság között. A feszültségek forrása az Orbán-kormány törvényalkotási és társadalmi egyeztetési módszerei körül lehet, a szakkormányzat viszont a kamarai vezetők pénz-centrikusságára irányítaná a figyelmet.
Az egészségügyi kamarák tudta nélkül nyújtotta be a kormány a kamarai törvényjavaslatot, ráadásul az előzetesen egyeztetettekhez képest más változatban - állítják az érintett testületek vezetői. Több hírportál közzétette tegnap a három egészségügyi kamara elnökének nyilatkozatát, mely szerint a kötelező tagság visszaállításának jogi szabályozásáról szóló egyeztetések decemberben váratlanul megszakadtak, majd a nemzeti erőforrás miniszter megegyezés nélkül, és számukra váratlanul nyújtotta be az idevágó törvényjavaslatot.

A Magyar Orvosi Kamara (MOK), a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK), a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnökei azt kifogásolták, hogy a benyújtott jogszabály végleges szövegét előzetesen nem ismertették velük, de azóta sem értesítették őket a változtatásokról, sőt, az indítvány beterjesztéséről sem. A december 23-án benyújtott törvényjavaslat ismét előírná az egészségügyi szakmai kamarákban a teljes körű és kötelező tagságot, valamint egy független etikai rendszer működtetését utalná a kamarák hatáskörébe. A szakmai szervezetek által vitatott pontok között van, hogy az indítvány szövegéből nem egyértelmű, a jelenlegi kamarai tisztségviselők kétszer lesznek-e újjáválaszthatók az új törvényi szabályozás életbe lépését követően.

Kifogásolt pont, hogy a kamarák csupán véleményezési és nem egyetértési jogkört kapnának az egészségügyi vezetői szerződések megkötésében. Egyértelműen vitás részlet az is, hogy a törvényjavaslat meghatározná, mekkora tagdíjat szedhetnek be a kamarák. Az éves összeget a mindenkori minimálbér bizonyos százalékában maximálnák; ez az orvoskamaránál 30 százalék, a gyógyszerészeknél 30-60 százalék, a szakdolgozóknál 18 százalék lenne. Az indítvány megszabná az elnökök fizetését is. A szöveg szerint a kamarai elnökök fizetése a jövőben nem lehetne több a legmagasabb kormánytisztviselői fizetésnél. Ez legfeljebb a helyettes államtitkári díjazásnak felel meg, ami havi bruttó 750 ezer forint, de a kamarák megállapíthatnak ennél alacsonyabb díjazást is. Az érintett szervezetek vezetői szerint a kamarák döntő részben nem közpénzből gazdálkodó testületek, ezért ragaszkodnak a gazdasági önállóságunkhoz.

Az egészségügyért felelős államtitkárság Népszavához eljutottatok közleménye is utóbbi pontokat tekinti a vita valódi forrásának. Szócska Miklós határozottan visszautasította a három egészségügyi kamara elnöke által megfogalmazott kritikákat. Úgy vélte, a 2010. december 10-én tartott utolsó egyeztetés után a három kamara által megküldött észrevételek közül kettő kivételével a kért változtatásokat átvezették a szövegbe. A két pontról azt írták: fenntartják azt a kormányzati álláspontot, hogy a kamarai tagdíj mértékét az alulfizetett egészségügyi dolgozók védelme érdekében törvényi szinten szükséges korlátozni. A kamarai tisztségviselők díjazása kérdésében pedig kiemelték: "az ország gazdasági helyzetéből kötelezően eredő kormányzati mértéktartást helyes a köztestületek szintjén is érvényesíteni".

Azt írták, hogy a helyettes államtitkári illetményt az orvoskamarai javaslat nem fogadta el, az a díjazás mértékét az állami szektorban 2010-ben meghatározott bruttó 2 millió forintos vezetői díjazásban kívánta meghatározni. Az államtitkárság e két ponton felül azonban tárgyalna a módosításra szoruló részekről, ám azt is kikötötték: különösnek tartják, hogy az egyeztetési folyamatot "éppen annak a kamarának a vezetője veszélyezteti, akinek a kötelező kamarai tagság helyreállítására irányuló kérése a legtöbbet nyomott a latban a döntés meghozatalakor".

Lájkoljon minket a Facebook-on is!