Előző
Következő
új cikk

Belföld

Nevét is, virágát is tudja a Népliget fáinak

Népszava|2011. jan 26. 05:13
[A+ A-]
Tizenegyezer fát és cserjét számolt meg eddig a Népligetben Pesti László (72), és ez még csak hagyján. Fajukat, fajtájukat is meghatározta. Kedvencei: a három szillevelű gumifa, egy japán szárnyas dió és két közönséges - de nem mindennapian szép - bükk.
Magányos sétáin mókusokkal és szajkókkal találkozik. Egyéb parkok is izgatják. Írógépén ismertetőket pötyög le róluk. Ingyen gyarapítja a könyvtári és a múzeumi anyagokat. Ez az élete.

Pesti László télidőben is végig-végigballag a Népliget útjain. (Tudták, hogy híres emberekről elnevezett terek, utak, sétányok, táblák terülnek el a fák sűrűn összeboruló koronái alatt?) Vastag szemüveglencséjén keresztül behatóan szemügyre veszi a cserjéket, a fákat. Hol elégedetten bólint, hol megcsóválja a fejét. Attól függően, hogy mit tapasztal. Az imént egy oryxa japonica nevet viselő, örökzöld bokrot nézegetett aggódó szeretettel: csodák csodájának tartja, hogy a ritka növény megmaradt az évtizedek viszontagságai közepette. Pesti László ismeri a Népliget mind a tizenegyezer fáját és bokrát. Sőt, azt is tudja, hol helyezkednek el a rendszertanban.

- Ki ez a hajlott hátú, zöld munkaruhás, élénk tekintetű idős ember, aki annyira otthon van ebben a parányi erdőben, mintha maga is bokor, fa lenne?
- Nyugdíjas kertész vagyok - mondja. - Azt vallom, hogy ha lehetséges, az ember ne zavarja meg a természetet. A természet a működési rendjét már rég kidolgozta, nem szolgál olyan látványos és gyors változásokkal, mint a technika. Ha mégis, az erőltetett. Ott van például a növénynemesítők munkája. Még a botanikusok sem ismerik ki magukat a többezer rózsafajtán. Mi szükség van erre? Szomorú tapasztalat, hogy ahová az ember eddig betette a lábát, ott rombolni kezdett. Szerintem egyetlen ember is tehet valamit a természet megóvásásárt. Például egy növénycsoportot gondozásba vesz.

- Gondol egyet és már csinálja is?
- A dolog rég kezdődött. Véletlenül lettem kertész. Még félig gyerekként segédmunkát végeztem egy építészmérnök mellett. Alig vártam, hogy megszabaduljak tőle, amikor megláttam egy hirdetést: a Budapesti Parkfenntartó Vállalat munkásokat keres. 1954. február 15-én jelentkeztem, 16-án már a Köztársaság téren dolgoztam mínusz 19 fokban, síkosság ellen szórtuk fel az utat. Aztán két év alatt dísznövénykertész szakmunkás bizonyítványt szereztem, utána pedig elvégeztem a kertészeti technikumot.

- Ez eddig rendben. De azt ki mondta önnek, hogy a nagy rendszerező, Linné Károly kései utódjaként lajstromba vegye és rendszerbe foglalja a Népliget fáit?
Pesti László elmosolyodik.
- Ennek is megvan a története. 1972 óta dolgozom a Népligetben. Volt itt akkor két szocialista brigád, a Déryné és az Ifjúság. Hívtak, lépjek be. Mondtam, azzal a feltétellel, ha egyesülnek, s felveszik Linné Károly nevét. Én lettem a brigád irnoka. Feladatom pedig az itt található növények jegyzékének elkészítése lett. Ugyanis nem voltak róluk adatok. Arról nem is beszélve, hogy az idők során a növények jó része is elpusztult a háború alatt és az azt követő években. A környék lakói eltüzelték a fákat. Pedig igen sok érzékeny, igényes növény élt itt, például különféle kőris- és juharváltozatok. Szinte hihetetlen, hogy megmaradt a 30-as évek óta itt pompázó yukkatábla, az oroszlános kútnál lévő vadcitrom és az oryxa japonica cserje. Szóval elkezdtem a feldolgozást, majd később Tarján Ferenc barátommal felmértük nem csak a Népliget, de több más fővárosi park növényvilágát. Dolgoztunk a Városmajorban, a Vérmezőn, a Tabánban, a Gellért-hegyen, a Hajógyári szigeten, a Városligetben, a Károlyi-kertben, az Orczy-kertben és a Kerepesi temetőben. De a legrészletesebb feldolgozást a Népligetről készítettük; ezt úgy képzelje el, hogy nem csak a növények, de a baktériumoktól kezdve az állatokig minden benne szerepel.

Pesti László nyugdíjasként sem volt képes abbahagyni ezt a különös küldetést. Jó ideje egyedül bírkózik a sziszifuszi munkával, olykor hasonló gondolkodású emberek, barátok segítik. Ott van például Herczeg Géza, a nyugdíjas villamosmérnök, aki naív fenyőkertésznek nevezi magát és adott már néhány szép példányt a Népligetnek. Pesti László a kiegészítésekkel folyvást megújítja egyre gyarapodó jegyzékét. Táskaírógépén kopogja le az új szerzeményekről szóló sorokat.

- Kiket érdekel ez?
A megszállott jegyzékkészítő sóhajt.
- Keveseket. A felméréseket elküldöm a Szabó Ervin Könyvtárba, a Mezőgazdasági Könyvtárba, a Kertészesti Egyetemre, ahol a hallgatók olykor feladatként kapják a Népliget növényeinek feldolgozását. Ez a felmérés szakmai működésem fő műve. Önálló munka. Jó érzéssel tölt el, hogy ilyet más nem csinált.

- Ön ezért nem kap semmit.
- Hát nem. De ez a része nem is érdekel. A munkám hasznában hiszek. Vigyázok az értékekre és leírom őket. A Népligetet különösen szeretem. Ez a legnagyobb kiterjedésű zöld park a fővárosban.

- Nem a Városliget?
- Nem, nem. És sajnos mégis a Népliget a legkevéssé látogatott. Valószínű amiatt, mert rossz a híre. Pedig se nem veszélyesebb, se nem veszélytelenebb, mint a város többi része.

- Vannak kedvenc növényei?
- Hogyne - élénkül meg Pesti László. - Például a három szillevelű gumifa, amelyből az egész városban összesen hat darab van. Szeretek egy magyar tölgyet, egy japán szárnyas diót, két közönséges bükköt, amelyek a zirci arborétumból érkeztek ide.

Hallgatom a fellelkesült idős embert és megkérdezem, vajon odahaza is növényekkel van-e körülvéve?
- Sajnos nem. Lakásom a múzeum mögött van, a Horánszky utcában, egy tetősoron. Nincs hely növények tartására, csupán a közösségi térben gondozok néhányat.

- Családja?
- Egyedül élek. Így érzem jól magam. A munkásságom egyben életmód.

- Az imént egy gyönyörű tarka szajkót mutatott. Ismerőse?
A jegyzékkészítő rejtelmesen mosolyog.
- Minden itteni állatot ismerek. Egy kedves mókusomat a múltkor megették a macskák. Épp az etetőjében rágcsált. Nagyon sajnálom. Ez a szajkó viszont a múltkor jól megtréfált. Egy fa tetején ült és nyávogott.

- ?
- Ez egy fantasztikus hangutánzó madár.

- Még megéri, hogy emberi hangon beszélgethet vele...
Pesti Lászlóval ez is megeshet.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!