Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Született szegények

Népszava|2011. jan 29. 09:07
[A+ A-]
Magyarországon az elmúlt nyolc hónapban született szegényeket képeztek ki. A kiképzők belga modellt követtek. A kísérlet során 12 mentor, 200 szociális munkás és 30 tereptanár segített 45 született szegénynek abban, hogy februártól tapasztalati szakértők legyenek, és megkezdhessék érdekérvényesítő munkájukat.
Kiképzett szegényeket, vagyis tapasztalati szakértőket Belgiumban évek óta alkalmaznak. Az önkormányzatoknál, az egyházi és civil szervezeteknél, a közigazgatási hivatalokban, üzleti vállalkozásokban és a minisztériumokban. Minden olyan helyen, ahol szegénységben élőkről döntenek, vagy számukra biztosítanak valamiféle szolgáltatást.

Nagy keserűség, nagy tapasztalat

Henn Brigitta huszonhárom éves, Csécsei Ilona meg a duplája. Hennek két kisfia van, Csécseinek meg öt lánya, s mindkettőjüknek van köze a Magyar Szegénységellenes Hálózathoz, ami hat évvel ezelőtt alakult, de igazán ismertté csak akkor vált, amikor tavaly télen a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházába száz szegényt hívtak tanácskozni.

- Szegénynek lenni azt jelenti - magyarázza a frissen képzett tapasztalati szakértő -, hogy nem tudsz előre tervezni. Semmit. Hogyan is tudnál, ha egyszer bizonytalan, az albérletet miből fogod kifizetni. Vagy lesz-e pénzed vízre, villanyra, gázra, s hónap végén tudsz-e enni. És hiába, hogy a gyermekeid, ebben a pillanatban szakközépbe és gimnáziumba járnak, te már tudod, amit ők csak sejtenek, hogy egyetemre nem futja, sőt az sem biztos, hogy gimnáziumra telik-e.

Nyolc hónappal ezelőtt Magyarország három régiójában tizenöt-tizenöt szegényt választottak ki: nőt, férfit, kis és nagycsaládost, gyermektelent, gyermekét egyedül nevelőt, faluban vagy nagyvárosban élőt, tejfehér bőrűt vagy cigányfeketét. A kiképzés célja az volt, annak a felismerése és elsajátítása, hogy a saját szegénységünk által megszerzett tapasztalataink mások számára hasznosíthatók. Belgiumban a tapasztalati szakértők képzése négy éven át tart, és egy teljes éven át beszélgetnek arról, mi az egyén szerepe abban, hogy szegénységben él, s hogy a szegénység valójában kinek a felelőssége.

Lisztpénz, kenyérpénz

Henn Brigitta Veszprémben él, Csécsei Ilona meg Sülysápon. Csécseiék lakásában december elején plusz öt fok volt; a gázóra feltöltőkártyáján elfogyott a pénz. Ez egy pénteki napon történt, és hétfőn, az iskolakezdéskor Csécsei azt kérte az osztályfőnöktől, kilencéves kislánya az óraközi szünetekben is hadd maradhasson a meleg tanteremben. Náluk ugyanis a hétvégén hideg volt.
Henn Brigitta született szegény:
- Nem furcsa, nem nehéz kimondani, hogy szegény vagyok?
- Ha jól emlékszem, gyerekkoromban hatvanezer forintból éltünk öten. Négy gyerek és egy apa. Apám vasutas volt, az édesanyám pedig beteg lett. Az orvos azt mondta, enyhe depresszió. De egy kisgyerek nehezen érti meg, miért veri, időnként miért támad rá olyan furcsán az édesanyja. De nem volt szakember, aki elmagyarázhatta volna, ez azért van, mert az anyukátok pszichiátriai beteg. Skizofrén. Sok furcsaság volt a mi gyerekkorunkban, még azt követően is, hogy édesanyánkat pszichiátriai otthonba vitték. Édesapám a négy gyermek miatt nem tudott a vasúton tizenkétórázni, mert akkor a gyámügy, kiskorú veszélyeztetése miatt állami gondoskodásba vett volna minket. A nyolcvanas-kilencvenes évek ellátórendszeréről beszélek. Arról, hogy az édesapám, apaként az iskolában nem igényelhetett étkeztetési vagy tankönyvtámogatást. Az édesanyánk pedig, hiába, hogy pszichiátriai otthonban élt, gondnokság alatt, az egészségügyi hatóság mégiscsak ötven százalékos rokkantnak ítélte.

- A gyerekkorból ez, a szegénység s az édesanya betegsége maradt meg?
- Végül is szerencsés voltam. Az édesapám ugyanis megtanított arra, hogyan lehet beosztani a kevéske pénzt.
- És hogyan?
- Nagy lemondások árán. Ami nem azt jelenti, hogy gyerekkorunkban mi sosem kaptunk csokit. Máig alkalmazom azt, hogy van liszt-, cukor-, meg kenyérpénz. Ki van számolva egy hónapra, harminc vagy harmincegy napra, hány forint jut lisztre, kenyérre, olajra, húsra.
- Nem lehet eltérni?
- De, csak akkor honnan pótolom?
- Ön huszonhárom évesen, két kisgyerekkel folytatja a szegénységet?
- Próbálok belőle kilépni. A postán állandó helyettesként dolgozom, a TESCO-n belül, egy takarítócégnél pedig takarítok. Autószalont is.
- Született szegényként elmondaná egy napját?
- Nálunk ez úgy történik, hogy a munkából hajnali hatra érek haza. Fél hétkor felkeltem a gyerekeket, addig megcsinálom a reggelijüket, a kakaójukat.

- Hány évesek a gyerekek?
- Négy és kettő. Megreggeliznek, elindulunk, buszozunk, fél nyolcra beérünk a bölcsődébe, az óvodába, én pedig elindulok takarítani. Hol ide, hol oda. A postán az állandó helyettesítési munkakör azt jelenti, akkor dolgozom, amikor mások kiveszik a szabadságukat, vagyis decemberben és nyaranta. A takarítás délután kettőig-háromig tart, onnan indulok a gyerekekért, hazaviszem őket, kicsit lefekszenek, és én is próbálok pihenni. Aztán készülök, mennem kell a TESCO-ba, ahol éjszakásként dolgozom. Takarítok.

Lázadás

- Sosem lázadt azért, amiért ilyen az élete? Ilyen nagyon nehéz.
- Egyfolytában. A Magyar Szegénységellenes Hálózat országos gyűlésére is ezért mentem el. Hogy másokkal együtt kimondjuk, tovább ez így nem mehet.
- Mennyi pénzből élnek havonta?
- A TESCO-ban a takarításért 35 ezer forintot kapok. Havonta. Ha az autószalonban vagy valami más helyen mindennap takaríthatok, akkor azért is ugyanennyit. Ehhez jön a két gyerek után járó 29 ezer forintos családi pótlék, és a kisebbik után 27 ezer 500 forint gyest kapok. Ez 126 ezer 500 forint. Ha kifizetem a villanyt, a vizet, a rezsit, akkor marad hármunknak egy hónapra 30 ezer forint. Ennivalóra, gyógyszerre, pelenkára, buszbérletre.
- Ezért jelentkezett tapasztalati szakértőnek?
- Egy nap bementem a veszprémi családsegítőbe. Onnan kijött egy szociális munkás, meghallgatta, hány helyen dolgozom, hogy nyáron nem volt annyi munkám, ahogy szerettem volna, és felajánlotta a tapasztalati szakértői képzést, ami ösztöndíjat jelentett. Hála istennek.

- Mennyit?
- 35 ezret. De mert hetente csak két napomat vette el, maradt még öt nap arra, hogy takaríthassak. A TESCO-ban, az autószalonban...
- Hogyan képeznek szegény emberből szakértőt?
- Nemrég vettük az alkotmányt, a jogrendszert... A képzés arról szól, amit én is tapasztalok, szakadék van az ellátórendszer és az ellátottak között.
- Szakadék?
- A képzésünk nem arról szól, hogy szakember ellenesek legyünk, hanem arról, hogy tandemben szeretnénk együttműködni. Úgy, hogy elmondjuk, az ellátórendszerekben, szegényként, mi mindent tapasztalunk. Amikor például a gyámügyi szolgálathoz fordultam, segítségért, azt tanácsolták, menjek valakihez feleségül. Fogjak magamnak egy férfit, s akkor a problémáim megoldódnak.

- Ön nincs férjnél?
- Voltam.
- Mi történt?
- Vert...
- ..és...
- ...erőszakoskodott.
- Nem volt hova fordulnia?
- Abban a fura tudatállapotban nem is mertem. Attól féltem, ha kitudódik, hogy segítséget kérek, a férjem megöl.

- Veszprémben nincs védett ház?
- Van befogadóház, csakhogy nem tudtam róla. Az információk jelenleg épp azokhoz nem jutnak el, akiknek a legfontosabb volna. A szegénységellenes hálózatról is csak akkor hallottam, miután bejutottam a tapasztalati szakértői képzésre. A férjemet három éve hagytam ott. Egy nap mégiscsak bementem a rendőrségre, és feljelentettem. Nem hittek nekem, de azért egy rendőr elkísért az albérletbe, ahol látta, szét van verve minden. A férjem a rendőrnek azt ígérte, elhagyja a lakást. Együtt is mentek ki, aztán megkerülve a háztömböt, a férjem visszajött. Akkor már komolyan féltettem az életemet. Elmentem a családsegítőbe, kértem, hadd mehessünk anyaotthonba. De ahhoz meg különböző papírok kellettek, amiknek a beszerzése pont huszonegy napig tartott. Ha nincs a nővérem, akkor a gyámügy elvette volna a gyermekemet, én pedig mehettem volna hajléktalanszállóra. Arról sem tudtam, mert senki, semmilyen hivatalos szerv nem mondta, hogy léteznek befogadószülők. Akik két-három hétig, a krízis idején ellátják a gyermeket, anélkül hogy állami gondozásba vennék. A férjem a gyermekelhelyezési per egyetlen tárgyalásán sem jelent meg, a bíróság mégis közös szülői felügyeletet állapított meg, de mert sehol sem találom, ezért a gyerekeimnek nincsen lakcímkártyájuk, mert ahhoz az édesapa aláírása is szükséges. A szegénységben élők annyi mindent másként tapasztalnak. Őket, minket sújt az, hogy 2010. augusztus elsejétől a rendkívüli gyermekvédelmi kedvezményt már nem lehet három havonta igényelni, hanem csak kétszer egy évben. 5800 forintról beszélünk. Két gyermek esetében 11 600 forintról, ami a szegénységben élőknek nagyon nagy pénz. A rendeletalkotóknak nem, s úgy tűnik, a valóságra nem is figyelmezteti őket senki. Ezért kellenének szegénységi tapasztalati szakértők a minisztériumokba is. Én leginkább olyan családoknak segítenék, ahol pszichiátriai beteg van.

- Önnek mi az iskolai végzettsége?
- Érettségim és fodrász szakképesítésem is van. Tavaly októberben, 17-én, a szegénység és társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem világnapján Veszprém sétálóutcájában arra próbáltuk felhívni a figyelmet, arra a képtelenségre, hogyan lehet megélni havi 28 ezer 500 forintból. Ma ennyi az aktív álláskeresők támogatása.
- Az ön testvéreinek az élet sikerült?
- Nem igazán. Mert a bátyám, és a nővérem idősebb fia is beteg. Skizofrénia. Imádkozom, hogy a két fiam közül egyik se... egyikük se örökölje.

A Hálózat jelenti

*Magyarországon néhány év alatt 12 százalékról 14 százalékra nőtt a szegénységben élők aránya.
*Minden negyedik magyar gyermek szegénységben él.
*A népesség 3 százaléka szegénytelepen lakik.
*A kormányzatnak azonnal lépnie kellene valamit.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!