Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Fortélyos félelem igazgat

Népszava|2011. febr 19. 08:02
[A+ A-]
A paranoia ellenség. Nem azért, mert hazugságra épül, éppen ellenkezőleg, azért, mert a tényekre adott válasz. De rossz válasz - mondja Heller Ágnes.
Mikor három hét után visszatértem Budapestre, egy újságíró azonnal nekem szegezte a kérdést: igaz-e, hogy ma az emberek jobban félnek, mint Kádár idején? Nem számítottam erre a kérdésre, már csak azért sem, mert magam részéről régóta vallottam Churchill-lel, hogy csak egy dologtól kell félni, a félelemtől. Az első pillanatban arra gondoltam, hogy 1973-ban, a filozófusper idején kevesebben merték kifejezni a velünk való együttérzésüket, mint manapság s így azt feleltem: "nem hiszem". De egy pillanat múlva eszembe jutott, hogy a kádári 80-as években nem voltam itthon és javítottam: mástól félnek ma, mint akkor, akik félnek, de biztosan nem jobban.

Másnap azonban kezdtem a dolgokat másként látni.
Jóakaróim figyelmeztettek, hogy nehogy interjút adjak vagy cikket írjak "ellenük", mert "ezek" bosszúállók, soha semmit sem fognak nekem megbocsátani. Alig ismert emberek óvtak, nehogy bármit mondjak a telefonba, mert "ezek" mindent lehallgatnak, mert "ezeknek" mindenütt kémjeik vannak, egész besúgói hálózatuk. Az emberek rémeket látnak, mondtam magamban, lerázva mindezeket a figyelmeztetéseket (most is ezt teszem).

Csakhogy ha túl sokan látnak rémeket, akkor a fantomok nem pusztán a képzelet termékei. Hogy sokan félnek, kétségtelen. Méghozzá az is, hogy "ezektől" félnek. Kik azok az "ezek"? A politikai hatalom, a miniszterelnök, a politika számos intézménye.
Magyarországon az emberek nagyon megtanultak félni. A bombák elől legjobb a pincébe menekülni, így hát minden veszély elöl a "pincébe" menekültek. Ahogy egyes kisállatok terepszínűre maszkírozzák magukat, hogy életben maradjanak, így tanulta meg nálunk a nagy többség, hogy mindig az adott uralkodó politikai erő színeibe öltözzön. A félelem alkalmazkodássá alakul. A Terror Múzeum egy installációja szellemesen mutatja be, ahogy egy bábu kisnyilasból kis kommunistává változik. Ugyanez a bábu ma megint tesz hasonló félfordulatot.

Húsz év, azt hittem, elég lesz ahhoz, hogy feladjuk a félelem ösztönös alkalmazkodássá válásának megszokását. Egyesek továbbra is gyakorolták, de nem volt többé általános. Antall Józseftől Bajnai Gordonig megszűnt a politikai hatalom félelmetessé válni. Az emberek nem féltek, így hát nem is alkalmazkodtak, mindenki hitte és mondta a magáét.
Kevesebb, mint egy fél év leforgása alatt minden megváltozott. Lehetetlen azt hinnünk, hogy ez mind csak paranoia. Miért nem jellemezte akkor paranoia a rendszerváltás után eltelt húsz
esztendőt?
A kérdés nem az, hogy jó dolog-e a paranoia, minthogy nem az, mert kínos érzés, s mi több, végső soron alkalmazkodáshoz vezet, hanem inkább az, hogy van-e okunk félni? Van-e okunk "ezektől" félni?
Igen, van okunk.
S éppen ezért nem szabad gyávának lennünk.

A félelem hangulata különböző félelmek összetevője. Ki ettől fél, ki attól. De akár ettől, akár attól, mindenki "ezektől" fél. Kezdjük mondjuk a végkielégítések visszamenőleges 98 százalékos megadóztatásával. Ha egy jogszabályt visszamenőleges hatállyal lehet érvényesíteni, akkor vége a jogbiztonságnak. S ahol nincs jogbiztonság, ott az üzletemberek félnek. Ki tudja, milyen adókat fognak kivetni rájuk, akár visszamenőlegesen s mikor? Ha "ezeknek" jól esik? Már az alkotmánybíróság döntései sem nyújtanak védelmet, hiszen ha "nekik" egy döntés nem tetszik, megvonják az alkotmánybíróság jogosítványait. Az ország miniszterelnöke már amúgy is kijelentette, hogy ő bizony nem tiszteli az alkotmányt. Miért tisztelnék akkor a honpolgárok?

A magánnyugdíj biztosítókat államosították. Az "emberek" "szabadon" dönthettek, maradnak-e vagy sem régi biztosítóknál. Nos, a dolgozó nép mindig szabadon választ, például szabadon lépett vissza a téeszekbe is. Százháromezren maradtak csak a magánbiztosítóknál. Kerek-Bárczy Szabolcs szépen mondotta, hogy ez a százháromezer nem egy biztosítót választott, hanem egy életformát. A polgári életformát. És a rizikót.
Mert "ezek" még ezt sem tűrhetik. Most már a százháromezer anyagi háttere után kutakodnak.

Igazuk volt azoknak, akik óva intettek a kritikus cikkírástól? "Ezek" valóban mindig bosszút állnak? "Ezek" minden államhivatalnokot és állami alkalmazottat egyik napról a másikra kirúghatnak indoklás nélkül. Ne féljen hát mindegyikük? A Kádár-korszakban is kirúgták persze a függetlenül gondolkozót, a kritikus elmét, az ideológiai ellenfelet. De valami állást kellett kreálni neki, mivel különben nem lett volna egyszerű lehetőségük a megfigyelésére. Most azonban ott marad az ember családjával minden jövedelem nélkül.
Kuss, különben állás nélkül maradsz! Miért ne félne?

"Ezek" egész pályás letámadást indítottak a vezető értelmiség, a kulturális elit ellen.
Tíz egy néhány éve Bayreuthban hallottam Fischer Ádámot Wagnert vezényelni. Nagyszerű volt. Arra gondoltam, hogy ez a remek magyar operakarnagy miért nem vezényel itthon, Magyarországon? Aztán végre hazatért, hogy most megint az önkéntes száműzetést válassza. Elbocsájtották az Állami Balett igazgatóját, a Meteorológiai Intézet igazgatóját, akadémiai intézetek igazgatóit, nem is beszélve a színházigazgatók és rendezők kirúgott csapatáról. Ugyancsak kirúgtak kiváló televíziós műsorszerkesztőket, újságírókat, riportereket. Megvonták a támogatást az 56-os intézettől, a támogatás egy részét a Fesztiválzenekartól. Befagyasztották a Szépművészeti Múzeum kibővítésére már egyszer elfogadott terveket. A filozófusok elleni támadás csak egy szál ebben a művirágcsokorban.

Ez persze rövidlátásra és ostobaságra mutat. Mi haszna lehetne "ezeknek" abból, hogy elnyomják a magyar kultúra büszkeségeit? Például azokat, akik New Yorkban és Washingtonban két évvel ezelőtt a magyar kultúra bemutatására szánt programokban a mi jelenkori kultúránkat képviselték és megszerettették? A megboldogult Aczél György ennél sokkal okosabb volt. Ő tudta, hogy az elitet nem eltávolítani kell, hanem magához édesgetni.
Ez csak az olyan ideológiai ellenfelekre nem vonatkozott, mint "a Hellerék", minthogy kiirtásunkra főnökétől közvetlen utasítást kapott. Minthogy volt minőségérzéke, politikája alapjában sikeres volt.

Valóban, ma az értelmiségi elit jobban fél, és jobban is van mitől félnie, mint Aczél György korában. Nincs "ezeknek" minőségérzékük?
A konzervatív oldalnak van elitje. Vannak olyanok (egyesek régóta a Fideszhez tartozók), akiknek ezekre a tisztogatási akciókra nincs szükségük. Így pl. egy Schmidt Mária, egy Rockenbauer Zoltán, egy Gulyás Gábor, a Batthyány-kör számos tudósa és sokan mások nem attól vezető értelmiségiek, hogy másokat kirúgtak, hanem önmagukért. Miért követik el "ezek" akkor ezt az ostobaságot?
Csak egy magyarázat látszik valószínűnek. Olyanokat akarnak vezető állásokban látni, akik nem a saját tehetségük révén kerültek oda, hanem tőlük függnek. Ezek mindig engedelmeskedni fognak, nem fognak visszabeszélni. "Ezek" kegyelméből fognak élni. Sokan vannak közülük olyanok, akik igen jól beillenek a Terror Múzeum már említett installációjába.
Persze, ők is félnek. "Tőlük" félnek.

A médiatörvény is szépen belesimul ebben az összképbe. "Ezek" az egész sajtót ellenőrizni akarják. Igazat szólva, hagyományainkat tekintve a médiatörvény felesleges vagy legalábbis a túlbiztosítás tipikus esete. Mi ösztönösen állunk át az öncenzúrára. Ehhez még médiahatóságra sincs szükségünk. Az állami televízió már eddig is szégyenletesen leszerepelt objektív hírmagyarázatból, "ezek" talpnyalójává vált. Ami az állami (közszolgálatinak csúfolt) médiumokat illeti, a médiatörvény inkább szentesíti a gyakorlatot. Ezek után erénnyé válik a szégyen. Félni ugyan kell, de szégyenkezni nem.

Négy hete már, hogy a királyi tévé híradója rövid interjút kért tőlem. A felvételen részt vett kedves fiatalember tett egynéhány elítélő megjegyzést a liberálisokra (persze engem beleértve). Megemlítettem neki, hogy hallgattam Navracsics Tibor előadását a választások előtt a Millenárison, ahol felszólította a liberálisokat, hogy szavazzanak a Fideszre, mert, mint mondta, a liberálisoknak ott a helyük. A fiatalember csóválta a fejét, nem hitte el. Mire megkérdeztem, hogy mondja, ön szerint ki a liberális? "Aki nem ismer határokat" -válaszolta.
Az agymosás lenne a médiatörvény titkolt célja?
De akármi a cél, akármi az eszköz, ez végül nem fog menni.

A paranoia ellenség. Nem azért, mert hazugságra épül, éppen ellenkezőleg, azért, mert a tényekre adott válasz. De rossz válasz. Arra motivál, hogy alkalmazkodjunk a mindenkori "ezek" politikai terepszínéhez.
Vannak még nálunk konzervatívok, liberálisok, szocialisták, akik leküzdik ezt a bénító félelmet. Vannak még okosak és bátrak. Egyenlőre nem nagyon sokan (mint az a bizonyos százháromezer), de remélhetően egyre többen. Minél több félelmet generálnak "ezek", annál többen.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!