Előző
Következő
új cikk

Belföld

"A bezárkózott családokhoz be kell kopogtatni"

Népszava|2011. febr 25. 05:19
[A+ A-]
Az Európai Tanács az Önkéntesség Nemzetközi Évévé nyilvánította 2011-et, mondván, a gazdasági válság idején nagyon fontos, hogy az állampolgárok társadalmi szerepvállalása növekedjen, az önkéntesség ugyanis erősíti az európai alapértékeket: a szolidaritást és a társadalmi kohéziót. Hazánknak három kinevezett nagykövete van. Vajda Attila világbajnok kenust már bemutattuk. Ezúttal Feke Pál színművész személyiségével, világlátásával ismerkedhetnek meg.
A Madách Színház kávézójában a sikeres színésszel ismerkedve hamar kiderül, Feke Pál nem kíván "egyenember" lenni, a saját útját járja, hogy az elértéktelenedő világban megőrizhesse azt, amit fontosnak tart. Tudomásul veszi ugyan, hogy a tehetség is üzletté vált, olyan folyamattá, amely - a televíziós megjelenések közreműködésével - az emberek felemelésében és leejtésében is főszerepet játszik. Szerinte egyébként a televízió napjaink "varázslója", ami - kissé sarkítva - azt jelenti, hogy aki nincs a tévében, az nem is létezik. Nem tagadja, az ő életében is vízválasztó volt a képernyős szereplés, ami - sok emészthetetlen produkció mellett - a tehetségkutatás fő bázisa ma. Mert igaz ugyan, hogy a Junior Príma Díj színpadi sikereit koronázta meg, de az is igaz, hogy a tévé tette igazán ismertté.

Vajon a tehetség, vagy a családi háttér szerepe volt döntő abban, hogy a Feke család egyetlen gyermeke harminc éves korára 30 főszerepet játszhasson el? Hogy 18 éves korában az a megtiszteltetés érje, hogy megkapta a Jézus Krisztus szupersztár címszerepét, majd később István királyét? No meg azt a különleges megbízatást, hogy nagykövet lehet az önkéntesség nemzetközi színpadán. Feke Pál szerint a tehetség elhanyagolhatatlan ugyan, de a családra is szükség van. Az ő szülei nem akadályozták a színház és a zene iránti vonzódását, hiszen a színházzá alakított gyerekszoba ellen nem volt kifogásuk: itt a darabok női és férfi szerepeit egymaga eljátszotta. A zenei általános iskolát is elvégezhette, hiszen a tehetségéhez nem fért kétség. De édesapja mégis azt kérte tőle, legyen egy "becsületes" hivatása, aztán majd kiderül, mi lesz belőle. Informatikai szakközépiskolában érettségizett, elektroműszerésznek tanult. Ezt a tudományát eddig nem kellett kamatoztatnia.

A család azért is fontos - mint mondja -, mert ellensúlyozni tudja a napjainkban elhatalmasodott "carpe diem" felfogást, ami Feke Pál szerint erkölcsileg és szellemileg is félrevisz. Persze, nem könnyű az éppen divatos magatartási formának hátat fordítani. Nagyon erősen kell két lábon állni ahhoz, hogy a jövőért is dolgozni lehessen. Ehhez a látásmódhoz szintén otthonról hozta az erőt, és - egyetértve édesapjával - maga is vallja: a múlt és a jövő nélkül a jelen üres. De van még valami, ami kihagyhatatlan: a színész állítja, nem működne úgy az élete, ha nem lenne mellette, és nem hinne benne egy ember: Rosta Mária.

Úgy véli, harminc éves korára azért lett megbecsült ember, mert rendíthetetlenül hiszi - és eszerint is él -, hogy mindig tükröt kell tartani magunk elé, hogy látva lássuk önmagunkat a hibáinkkal, tévedéseinkkel együtt. Erre tanítja az országos Musical kurzus diákjait is, mivel úgy látja: a szülők sok esetben sem önmagukat, sem a gyermekeiket nem ismerik. Nincsenek tisztában képességeikkel és hagyják, hogy fiaik és lányaik álmokat kergessenek.
Hogy miért fontos az önkéntesség éve?
Kérdésemre azt mondja, talán azért, ami miatt a nagyköveti kinevezést is elvállalta: a szándék mögött szerinte nem politikai pártok állnak, hanem tisztán és egyértelműen a kis és a nagyobb közösségek támogatásának európai igénye. "Magunktól akarunk cselekedni az országért" - mondja.
Az európai kezdeményezés sok konkrét ötletet szült. Feke Pálé például az, hogy legyen himnusza az eseménysorozatnak: már készül ennek a szövege és a dallama. Azt mondja, ahová csak lehet, mindenhová elmegy beszélgetni, énekelni. Ott lesz az országos diákfórumon, a szegeden rendezendő kajak-kenu világbajnokságon, és a napfény városán egyetemén is tart előadást. Elmegy a jótékonysági gálákra, fellép a nagycirkuszban, és ellátogat a Baptista Szeretetszolgálathoz is. De nem hagyja ki a nemzetközi konferenciákat és a Szeretet Hídja elnevezésű eseménysort sem.
Feke Pál úgy gondolja, a bezárkózott családokhoz be kell kopogtatni, hogy az ajtókkal együtt az emberi lelkek is kinyíljanak. Ez akár nagyköveti hitvallása is lehetne.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!