Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Kalamajka, zűrzavar és téboly

Népszava|2011. márc 2. 06:36
[A+ A-]
A múlt hét csütörtökön tudták meg a József Attila Színházban a társulat tagjai, hogy nem hosszabbítják meg a szerződésüket, de a hétvégén ennek ellenére premiert tartottak. Az Egy olasz szalmakalap című bohózatot mutatták be Zsótér Sándor rendezésében.
Már a ruhatárnál többen arról beszélnek, hogy mi lesz a József Attila Színházzal. Egy idősebb hölgy azt mondja a másiknak, hogy ő úgy hallotta, megmarad, csak igazgatót cserélnek. Kicsit odébb egy úr már siratja, szerinte nagyon jó színház volt, kár, hogy megszűnik, biztos valami gazdag ember kinézte magának a telket, és üzletközpontot, vagy ki tudja, mit akar a helyén.

A premiert követő vasárnap délutáni előadáson vagyunk, a nézőtér dugig, pótszékeket is be kellett tenni az Egy olasz szalmakalap előadására. Eugéne Labiche és Marc Michel bohózata tipikus rohangászós, félreértéses, helyzetkomikumokkal teli, de jellemkomikumoktól sem mentes darab. Se füle, se farka őrültségnek tűnik, de van benne rendszer.

Tiltakozás
Az MSZP XIII. kerületi szervezete is tiltakozik a József Attila Színházzal történtek miatt. "Követeljük, hogy Tarlós István két héttel ezelőtti ígéretének megfelelően hagyja békén a József Attila Színházat és biztosítsa annak működését." Változatlanul sok a bizonytalanság az angyalföldi teátrum körül. Értesüléseink szerint a színházra a legközelebbi fővárosi közgyűlésen, azaz februárt 11-én írják ki a hasznosítási pályázatot. Remélhetően akkor felszáll a fehér füst.
Zsótér Sándorról sejthető volt, hogy nem a hagyományos módon rendezi meg. Nincsenek az előadásban ripacskodó pofavágások, hatalmas, látványos, vicces grimaszok, nincs sztárkodó jutalomjáték sem, senki nem mutogatja, hogy ő a legkedvesebb, leghumorosabb fickó, aki már fogadótapssal jön be, és tapssal is vonul ki, mert éppen olyan fergetegesen jót mond előtte. Ehelyett igazi csapatmunkát látunk, ami persze nem azt jelenti, hogy nincsenek remek karakterek, tébolyult fazonok a deszkákon, de öncélú szólózások valóban nincsenek. Zsótér puszta cselvígjáték helyett, abszurdba fordítja a darabot. Már a Maladype Színház Figaro házassága produkciójában is ezt tette, ami tulajdonképpen szintén egy bolond nap története. Csak Beumarchais művében vannak igazi mélységek, az Egy olasz szalmakalap pedig inkább dilis színpadi gépezet, amit miután beindítanak, elszáguld a végkifejletig. Lehet helyes móka-bókaként játszani. És lehet úgy is, hogy a szereplők csaknem kikészülnek a képtelen szituációktól, már-már tragédiába is torkolhatnak az események.

A blőd történet szerint, egy éppen aznap házasulni készülő fiatalember lova megeszi egy hölgy szalmakalapját, aki szerelmi légyotton van a szeretőjével. A hamar felbőszülő férje észrevenné, hogy nincs meg a mutatós kalap, ezért gyorsan kell keríteni egyet. Vagyis megindul egy hasonló kalap utáni hajsza, és kalamajka halmozódik kalamajkára. Ettől elszabadulnak az indulatok, dühös emberek próbálnak kimászni a slamasztikából, és miután olykor csaknem egészen magukon kívül kerülnek, bizony időnként, Ungár Júlia fordítása szerint, röpködnek a káromkodások is. Többen érezhetően könnyedebb szórakozáshoz szoktak ezek között a falak között. Vannak, akik felszabadultan nevetnek, sőt, önfeledten röhögnek, míg mások dermedten néznek maguk elé. És bizony jó néhányan már a szünetben kikérik a kabátjukat. Vannak, akik felháborodnak, míg mások szomorúan beszélnek arról, hogy milyen remek előadásokat láttak itt, de ez most mennyire nem tetszik nekik. Közben azonban sokan állnak a szünetben sorban a pénztárnál, hogy más produkciókra is jegyet vegyenek.

A második részben viszont a legtöbben élvezik a produkciót. Krisztik Csaba például erős nyíltszíni tapsot kap, amikor apósjelöltként, hirtelen felindulásában szteppelni kezd. Kádas József furfangos férjjelöltként, mint egy motolla, nekihevülten kajtatja a kalpagot. Blaskó Borbála menyasszonyként tűr és tűr, próbálja a többiekkel együtt követni a vőlegényét. Bár ez a mostani helyzetben igazán nem lehet könnyű, az egész együttes összehangoltan, profin, odaadással játszik. A nézőknek az a több mint kilencven százaléka, aki marad, pedig lelkesen tapsol, ünnepli a szeretett színészeit. És jó néhányan beszélnek arról, hogy még ebben az évadban eljönnek valamit megnézni, hátha utoljára láthatják őket az angyalföldi teátrumban.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!