Előző
Következő
új cikk

Belföld

Gyurcsány: ráomlik Orbánra saját építménye

Népszava|2011. ápr 15. 19:36
[A+ A-]
Katyvaléknak, zagyvaléknak és tákolmánynak tartja Gyurcsány Ferenc az új alaptörvényt, amely előbb-utóbb a történelem szemétdombjára kerül. A volt kormányfő lapunknak arról is beszélt, hogy szerveződik, erősödik a Fidesz társadalmi és politikai ellenzéke, ám hogy mikor lesz annyira erős, hogy legyőzheti a kormánypártot, azt nem tudja. Azt viszont igen, hogy riválisai szeretnének megszabadulni tőle.
Úgy fogalmazott, van véleménye, ereje és kedve is megküzdeni érte, sőt az is kiderült, hogy ez sokakat érdekel. Kijelentette, csak azt nem támadják a politikában, aki jelentéktelen. Aki viszont jelentéktelen, az politikailag halott.

- Ön mennyire érzi magáénak a hétfőn elfogadandó új alkotmányt?

- Ez nem az én alkotmányom. És nem alkotmánya egyetlen polgári demokratának sem. Ez a Fidesz katyvaléka.

- Sokan ideiglenesnek tekintik az alaptörvényt. Mikor lehet ezt megváltoztatni?

- Amikor a választók sokasága ráébred, hogy a Fidesz a bolondját járatta vele. Amikor éppen ezért majd kétharmados felhatalmazást fog adni egy következő többségnek. Előbb-utóbb ez fog történni, és a történelem szemétdombjára kerül Orbán tákolmánya.

- Az alkotmány a Fidesz világnézetét képviseli. Lehet így az egész országé?

- Ez egy zavaros szöveg. Bevezetője ódivatú keresztény fundamentalizmust képvisel. Más helyeken szembemegy alapvető polgári értékekkel, például a tulajdon szabadságával, de orrba gyűri a baloldal olyan vívmányát is, mint a munkához vagy a sztrájkhoz való jog. Ugyanakkor belegázol az abortusz szabályozásba és előre vetíti a későbbi részleges abortusztilalmat. Szóval az alaptörvény nem jobb- vagy baloldali, egyszerűen eszmei, politikai, kulturális zagyvalék. De hagyjuk a minősítéseket! Három kérdésére három szinonim minősítést használtam: katyvalék, tákolmány és zagyvalék. Ugyan nem fogytam még ki a rokon értelmű szavakból, de ne folytassuk!

- A Demokratikus Charta ma az alkotmány ellen tüntet. Kik lesznek ott?

- Akik jönnek, sokfajták lesznek. A demokraták politikai, szellemi, kulturális értelemben sokszínűek. Két nagy tüntetés van egymás után, tegnap a civilek demonstráltak, ma a Charta. A kettő között az a különbség, hogy a Charta nem gondolja, hogy politika épülhet a politika elutasítására, ezért nem üzeni a pártok vezetőinek, képviselőinek, hogy tessék otthon maradni. Előbb-utóbb talán mindenki belátja: az ország sorsa végül is a parlament kezében van. A politikusokat meg lehet vetni, de a politikát nem lehet antipolitikával, a pártokat civil mozgalmakkal leváltani. A köztársaság nincs meg parlament, parlamentarizmus pedig nincs meg pártok nélkül. Ha nem jók a mai pártok, akkor jobbá kell tenni őket vagy új pártokat kell alapítani.

- Volt tüntetés az Alkotmánybíróság jogköreinek a szűkítése ellen, nem használt. Most többen utcára mennek az új alaptörvény ellen, de ettől függetlenül ezt is elfogadják és aláírják. Mit vár a megmozdulásoktól?

- A kezdetén vagyunk egy folyamatnak. Egy évvel ezelőtt az ország választóinak aktív többsége nagy reményekkel nézett az új kormány hivatalba lépése elé. A Fidesz mára elveszítette tavaly májusi támogatóinak csaknem harmadát. Magabiztossága megkopott és lassan nincs olyan társadalmi csoport, amellyel ne állna küzdelemben. Bírókkal, rendőrökkel, közalkalmazottakkal, nyugdíjasok sokaságával, alacsony bérű alkalmazottakkal, munkásokkal és folytathatnám. Szerveződik és erősödik a Fidesz társadalmi és politikai ellenzéke. Hogy ez mikor lesz annyira erős, hogy legyőzheti őket, azt nem tudom. Azt tudom, hogy nem szabad a Fidesz 2006 utáni stratégiáját követni, amikor a kormány megbuktatása érdekében a társadalmi, politikai destabilizációt sem tartották magas árnak. Én ezt nem így gondolom. Alapvetően méltóságteljes, de kemény demokratikus küzdelemben, nem pedig destabilizációval kell megverni a Fideszt.

- De az a vád az Ön egykori kormánya ellen, hogy gazdaságilag tönkretette az országot?

- A Gyurcsány-kormány 2008 végére megteremtette a költségvetés egyensúly közeli állapotát. Utakat, hidakat, iskolákat, gyárakat, egyetemeket, kórházakat építettünk. Reformokat is indítottunk, például az árképzésben - a szegényebbek javára. Magyarország a mi kormányunk 2006 utáni reformpolitikájával igazi elismerést vívott ki. Amikor itt járt Sarközy, azt mondta, erre kell menni. Angela Merkel és Tony Blair is ezt üdvözölte lelkesen itt, Budapesten. Csak megjegyzem, Európa mai vezetői nem teszik be a lábukat hozzánk, mert taszítja őket Orbán és politikája. Az európai politikusok körében a mérsékelt hangnak, a kompromisszumok keresésének, a reformpolitikának van becsülete. Na, ezt nem találják Orbán politikájában.

- Ez a tüntetések hete. Mindig felmerül a kérdés, hogy nem kellene végre három, négy, öt demonstráció helyett egyetlen nagyot tartani, olyant, ami erőt mutat?

- Lehet azt mondani a földkéreg nagy tektonikus lemezeinek, hogy ne arra mozogjanak, amerre mozognak és álljanak meg, de nem érdemes. Így van ez a nagy társadalmi, politikai mozgásokkal is. Mindennek eljön az ideje. Én ugyan azokkal értek egyet, akik sürgetik a demokratikus erők együttműködését, de tudom, ezt nem lehet siettetni egy ponton túl. Majd megérik a felismerés és erős lesz a közös akarat. Ahogyan egy férfi meg egy nő a legtöbb esetben hosszú hónapok, évek alatt jut el odáig, hogy kiderül, tudnak tartósan együtt élni, úgy idő kell a politikai mozgalmaknak, pártoknak is. Nagyon sokfajta indíttatású demokratikus ellenzék, csoport, szervezet, ember létezik, amelyek és akik most tele vannak részben csalódással, részben meg vággyal, hogy ezt megváltoztassák. Azt gondolom, hogy a mai politikai berendezkedés kényszerítő logikája arra felé viszi majd őket, bennünket, hogy minél többet beszéljenek, beszéljünk egymással. Hogy ez milyen szoros együttműködés lesz a következő években, ezt még pontosan nem lehet előre látni.

- Éppen a hétvégi zuglói önkormányzati választás mutatta meg, hogy ha a demokratikus erők közös jelöltet indítanának, legyőzhetnék a Fideszt.

- Ez az a lecke, amelyet meg kell majd tanulni nagyon sok politikusnak. Az együttműködést végül a választók fogják kikényszeríteni. Ma olyan a politikai szerkezet, hogy a jobboldalon van egy nagy hegemón párt, és egy egyfordulós, többségi választási rendszer elé nézünk 2014-ben. Legyőzni egy ilyen hegemón pártot a legnagyobb eséllyel akkor lehet, ha a jobboldal jelöltjével szemben minél több választókerületben egy demokratikus jelölt áll. Ez olyan egyszerű, mint az egyszeregy, ehhez nem kell briliáns politikusnak lenni. Ahhoz viszont időnként nagyon jó politikusnak kell lenni, hogy az ember legyőzze a másikkal szembeni ellenszenvét, tartózkodását és a hiúságát.

- Sokan kérdezik, nem kellett volna legalább egy évvel ezelőtt visszavonulnia?

- Riválisaim szeretnének megszabadulni tőlem. Érteni vélem őket. Értem, hogy miért támadnak naponta. Tudja, úgy vagyok vele, hogy csak azt nem támadják a politikában, aki jelentéktelen. Aki viszont jelentéktelen, az politikailag halott.

- Török Gábor szerint azért marad Gyurcsány Ferenc a porondon, mert, ha levonul, akkor már nem tud visszatérni.

- Lárifári. Azért maradok a porondon, mert van véleményem, meg van erőm és kedvem megküzdeni érte, sőt az is kiderült, hogy ez sokakat érdekel.

- Egyre aktívabb, de vannak, akik úgy gondolják, ha kevesebbet beszélne, akkor többen figyelnének Önre.

- Nézze, a dolog nagyon egyszerű, majd a választók eldöntik sorsunkat. Diktatúrákban a politikusok döntik el, hogy mi lesz más politikussal, demokráciában meg a választók. Így aztán az a legjobb, ha nem egymással, hanem a választókkal, meg az országgal foglalkozunk. Én ezt teszem.

- Listáznak az MSZP-ben, legalább is azt hallani, hogy összeírják, ki az, aki Gyurcsányhoz húz, ki az, aki Mesterházy embere. Azt is mondják, hogy trónfosztásra készül. Júliusban nyaralni fog vagy pártelnököt buktatni?

- Remélem nyaralni. De nem akarom annyival elütni a kérdést, hogy Kubatov szokott listákat készíteni. Nem tudom, hogy valaki készít-e listát, mi nem készítünk. A lista egyébként is legfeljebb a pillanatnyi állapotokat mutatja, márpedig a politika nem a pillanat, hanem az időzítés művészete. Nem az a kérdés, hogy adott pillanatban kinek mennyi a támogatója, hanem, hogy a jövőben mennyi lesz. De semmit nem ért a Demokratikus Koalíció törekvéseiből, aki azt hiszi, hogy mi személyekkel küzdünk. Ugyan! Nekünk a középszerrel, a tehetségtelenséggel, a fantáziátlansággal, a tisztességtelenséggel van bajunk. Ebbéli küzdelmeinkben viszont valóban nem akarunk személyi, hatalmi kompromisszumot kötni. Nem áldozunk fel elveket hatalomért.

- Önnek volt már része költségvetési megszorításban. Ennek fényében most hogyan látja az ország helyzetét?

- Orbán legatyásította az országot. Monomániásan adót akart csökkenteni, mintha csak ezen múlna az ország jövője. Tavaly megtette, a módosabbaknak jelentős adóajándékot adott. A szerényebb jövedelműek meg rosszul jártak, havonta több ezer forintot vesztettek. De rosszul járt a költségvetés is. A kormánynak a napokban benyújtott Konvergencia Program szerint kilencszázmilliárd forintot kell megtakarítani. Na, ebbe bele fogunk gebedni.

- Miért mondja ezt? Hiszen annak idején önök is megértést kértek a választóktól.

- Ha most ránk zuhant volna egy újabb nagy világgazdasági válság, akkor azt mondanám a választóknak, hogy legyünk belátással és türelemmel, a kormánynak nincs sok választása. De nem ez történt. Orbán balaga módon tavaly kiszórt egy csomó pénzt a költségvetésből, most meg fut a pénze után és tőlünk akarja visszavenni. Miért kellene ebben megértőnek lenni?!

- Ön mit tenne most Orbán helyében?

- Nagy büntetése lenne a sorsnak, ha akár egy pillanatig Orbánnak kellene lennem. Tudja, én nem tudok olyan peckesen járni, mint ő, és begörcsölne a nyakam attól a merev póztól, amit a miniszterelnök diadalittasan fel szokott venni. Én halandó embernek gondolom magam, ő a misztikus magyar sors égi kiválasztottjának. Neki küldetése van, nekem legfeljebb feladatom.

- Ezt értem, de mit tenne, ha öné lenne a kormányzás felelőssége?

- Mondanék egy nyilvános őszödi beszédet. Ebben Orbán helyében elmondanám, hogy hazudott reggel, délben és este, amikor azzal hitegette a választókat, hogy van elég pénz a költségvetésben, csak a szocik kitalicskázzák a minisztériumokból. Beismerném, hogy átvágtam a rendőröket, az orvosokat, az ápolónőket, a tanárokat, amikor több pénzt ígértem nekik. Aztán hozzátenném, hogy teljes tévedés volt az adócsökkentés, és visszavonnám a gazdagabbaknak adott adókedvezményt.

- De ezt ön sem gondolhatja komolyan. Tényleg azt hiszi, hogy a miniszterelnök ezt képes lenne megtenni?

- Azt nem tudom, hogy képes-e. Azt viszont igen, hogy tavalyi lépéseivel megásta saját sírját. Ki kell vennie kilencszázmilliárdot a költségvetésből. Ügyeskedhet, de ezt nem lehet böszme szíjjártós kommunikációval elintézni. Saját építménye omlik rá. Nem őt sajnálom, hanem bennünket, Magyarországot, mert mi fizetjük ki a számlát.

- Ezzel azt mondja, hogy a kormány hamarosan meg fog bukni?

- Azt mondom, hogy sokkal előbb meg fog bukni, mint fél éve gondoltam. De hadd tegyek hozzá valamit. Nem áll érdekünkben sürgetni Orbán bukását. Orbán előszeretettel beszélt a disznóólak kitakarításáról. Most akkor megérkezett: önmaga után kell eltakarítni azt a sok disznóságot, amit elkövetett. Nem irigylem érte.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!