Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Peresíthető felmentések

Népszava|2011. jún 14. 06:15
[A+ A-]
Nem a megsemmisítés az Alkotmánybíróság egyetlen eszköze az alkotmányellenes norma által okozott sérelmek orvoslására.
Tavaly ősszel már írtam e hasábokon a kormánytisztviselők indoklás nélküli felmentéséről és a jogorvoslat lehetőségeiről Közszolgasors, 2010. szeptember 10.. Azóta számtalan közszolga veszítette el állását, különösen május utolsó napjaiban szaporodtak meg az elbocsátások a közszférában. Többségüknek meg sem fordult a fejében, hogy bírósághoz forduljanak.

Másokat pedig az Alkotmánybíróság februári döntése tántorított el, amely csupán 2011. május 31. napjával semmisítette meg az indokolás nélküli felmentést lehetővé tevő jogszabályrészt. Ez a cikk azért született, hogy rávilágítson az eltávolított kormánytisztviselők pernyerési esélyeire, amelyek a látszattal ellentétben figyelemreméltóak.

Elsőként meg kell, hogy védjem az ügyben sokat támadott Alkotmánybíróságot, amiért nem visszamenőleges hatállyal semmisítette meg a kifogásolt szabályozást. Ugyanis ebben az eljárásban nem ez volt a dolga. Az ún. absztrakt normakontroll során ugyanis a testület nem elsősorban az érintetteknek szolgáltat "igazságot", hanem egy alkotmányellenes normát távolít el a jogrendszerből.

Tehát nem az a feladata, hogy orvosolja az egyéni jogsérelmeket, hiszen erre más eljárásaiban kerülhet sor. Hogy egy érthető példával éljek: az önkormányzatnak feladata az építési engedélyek kiadása és az anyakönyvi kivonatok kiállítása is, ez a kettő mégsem ugyanabban az eljárásban történik.

Jelenleg is több per van folyamatban a munkaügyi bíróságok előtt, ahol indokolás nélkül felmentett kormánytisztviselők perlik volt munkáltatójukat. Hiába érvelnek azonban azzal, hogy felmentésük jogellenes volt, a munkaügyi bírók egyszerűen felteszik a kezüket. Arra hivatkoznak, hogy mivel az Alkotmánybíróság nem visszamenőleges hatállyal semmisítette meg a jogszabályt, így kénytelenek azt alkalmazni.

Ez azonban nem így van, ennek éppen az ellenkezője igaz. Első lépésben érdemes megvizsgálni, hogyan is hangzik az alkotmánybírósági verdikt: "Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdés alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31-i hatállyal megsemmisíti." Ha alaposan szemügyre vesszük ezt a mondatot, akkor láthatóvá válik, hogy egyszerre két rendelkezést is tartalmaz: alkotmányellenes és megsemmisíti.

Míg a megsemmisítés valóban csupán május 31. napjával történt meg, addig az alkotmányellenesség kimondásánál ilyen megkötés nem történt. (Nem is történhet, hiszen egy jogszabály vagy alkotmányellenes, vagy nem. Ha alkotmányellenes, akkor már a keletkezése pillanatában is az.)

Van tehát egy alkotmányellenes jogszabályunk, a megsemmisítést pedig most felejtsük el egy kis időre. Fontos szempont ugyanis, hogy a jogállamiság nem csupán ott érhető tetten, hogy az Alkotmánybíróság utólag kiszedegeti a jogrendszerből az alkotmányellenes normákat.

Legalább ilyen fontos az is, ha nem fontosabb, hogy senkit se érjen jogsérelem egy alkotmányellenes norma alkalmazása miatt. Mivel az egyéni jogérvényesítés klasszikus terepe a polgári, munkaügyi stb. bíróság, ezért a jogi megoldáshoz is a pereskedés vezethet el.

A kormánytisztviselők pereiben eljáró munkaügyi bíróság ugyanis köteles az Alkotmánybírósághoz fordulni, amennyiben egy általa alkalmazandó norma alkotmányellenességét észleli. Az "észlelés" az ilyen perekben nem bonyolult művelet, hiszen az Alkotmánybíróság idézett határozata maga mondja ki az alkotmányellenességet.

Ezt követően az Alkotmánybíróság kizárja az indokolás nélküli felmentésről szóló szabály alkalmazását. Ily módon a per lényegi kérdése eldől, hiszen a felmentés így csakis jogellenes lehet, az elbocsátott kormánytisztviselő pedig kártérítésre jogosult. Ez az eljárás az ún. konkrét normakontroll egyik fajtája, amelyet pontosan az ilyen esetekre találtak ki.

Ha a munkaügyi bíróság mégsem tenne eleget kötelességének, azaz nem keresné meg az Alkotmánybíróságot, és az alkotmányellenes szabályt alkalmazva elutasítaná a kormánytisztviselő keresetét, akkor sincs veszve semmi. A jogerős ítélet meghozatalát követően ugyanis az érintett már közvetlenül is az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Ekkor egy alkotmányjogi panaszeljárás keretében mondja ki a testület a jogszabály alkalmazhatatlanságát, és perújításra kerülhet sor. Ez a konkrét normakontroll másik típusa.

Összegezve tehát: nem a megsemmisítés az Alkotmánybíróság egyetlen eszköze az alkotmányellenes norma által okozott sérelmek orvoslására. Ezért az idézett alkotmánybírósági határozat nem rontja, sőt, javítja azok pernyerési esélyét, akiket még május 31. előtt küldtek el (hiszen az alkotmányellenesség már bizonyos). Az indokolás nélkül felmentett kormánytisztviselők - munkaügyi per közbeiktatásával - maguk is eljuthatnak az Alkotmánybíróságig, ahol megkapják a szükséges jogvédelmet, és megnyílik a lehetőségük a kártérítésre.

De fontos hangsúlyozni, hogy munkaügyi per indítása nélkül senki sem kaphat kompenzációt. Az a kormánytisztviselő, aki a felmentését követő 30 napon belül nem indít munkaügyi pert, sosem kap kártérítést méltánytalan elbocsátásáért. Akik még a határidőn belül vannak, lépjenek minél előbb.