Előző
Következő
új cikk

Kultúra

A nagy machinátorok világa

Népszava|2011. szept 20. 06:37
[A+ A-]
Kerényi Miklós Gábor az 1994-es kiugró sikerű magyarországi ősbemutató után újrarendezte Claude-Michel Schönberg - Alain Boublil Miss Saigon című musicaljét. Egykor a Szegedi Szabadtéri Színpadról került a pesti Nagymező utcába a produkció, most a soproni MKB Arénából jutott a Budapesti Operettszínházba.
Mintha nem a háború alatt egymásba szerelmesedő amerikai katona és vietnami lány állna ezúttal a produkció abszolút középpontjában. Szabó P. Szilveszter játékában, és nyilván a rendezői szándéknak megfelelően is, a Professzor, a nagy machinátor figurája előrébb rukkolt. Ő az a műsoros lokál- és kupleráj tulajdonos, akinek mozgalmas műintézetében Kim, a tizenhét éves lány senyved, aki Saigonba menekült a háború iszonyata elől.

A Professzor ügyes haszonleső, igyekszik minden szálat ő mozgatni, és akárhol ott van, ahol úgy érzi, csurran-cseppen valami. Szabó P. görnyedt tartásával is kifejezve, egy "fiók" Cipollát játszik, aki idetévedt Thomas Mann Mario és a varázsló című remekéből. Ismeri a lélektant, az ember természetrajzát, és mágikus erejével iparkodik a maga hasznára fordítani. Hétrét görnyedtsége sérült bensőt is takar, bár a színész néha elfelejtkezik erről, és egészen kiegyenesedik.

Ez esetleg nagyjeleneténél indokolt, amikor megszédülve, bekábítószerezve, már-már minden kontrollját elvesztve Amerikáról, mint a vágyak beteljesüléséről énekel, hiszen ekkor álmodhatja azt is, hogy jelképesen is hétrét hajló gerince kiegyenesedik. Középponti alakká válása nem véletlen, a hozzá hasonló fickók temérdek szálat mozgatnak a világban, és sokak életét befolyásolják.

Chris, az amerikai katona az eldurvult háborúban, a fölperzselt országban lel rá a bordély közepén, a borzalomáradat dacára tisztaságát megőrizni képes Kimre. Fél pillantásokból is azonnal észreveszik egymást a nyilvánosház forgatagában. Perceken belül nem kétséges, hogy egymásnak teremttettek, mint Rómeó és Júlia, és ugyanúgy, szinte azonmód szétválasztatnak, mint ők. Kentaur szögesdrótos, összezáruló rácsai, melyek a helikopterrel történő menekülés előtt becsukják az amerikaiakat, és kívül rekesztik a vietnamiakat, jól mutatják ezt.

Vágó Zsuzsi alakításában Kim maga a megrendült kiszolgáltatottság, az élő fájdalom, később a fiát óvó anyaság megtestesülése. Chris, aki később Amerikában megházasodik, de a traumáktól képtelen szabadulni, meg lelkiismeretfurdalás is gyötri, óhatatlanul is két tűz közé kerül, feleségét is szereti, de Kimért is felelősséget érez. Dolhai Attila jól érzékelteti ezt az őrjítő vívódást, a törvényszerűen tragédiába torkolló szituációt.

De közben azért nem veretes, totálisan letaglózó tragédiát látunk, hanem alapvetően mégiscsak szórakoztató, revüelemekkel megtűzdelt, a könnyedség és a fajsúlyosság között borotvaélen táncoló musicalt. Rögtön a produkció elején, amikor az ádáz harci események miatt robbantgatnak, és tüzek is fellövellnek, néhányan körülöttem kicsit megijednek, szívükhöz kapnak, azt kiáltva, hogy "jesszusom", majd elnevetik magukat, mert azért annyira nem volt rémisztő a robbanás, hogy igazán kibírhatatlanul sokkoló legyen, mint nyilván a háborúban.

Ahogy az sem cél, hogy a befejezéskor, Kim öngyilkossága után, lesújtó letargiával hagyjuk el a színházat, amit a történtek igencsak indokolnának. Kim kisfia jóformán nem is reagálja le mamája halálát, hanem közelít az édesanyját kezében tartó Chrishez, és bizakodóan ránéz, kifejezve ezzel, hogy apa és fia egymásra találnak. Hatásos, sőt némiképp hatásvadász befejezés, utána lezser, jókedvű meghajlással, nehezen szokom, de hát ez már a zenés műfaj sajátja.
Kerényi Miklós Gábor rendezése igazán profi, jól működik minden. A tömegjelenetek, Bakó Gábor koreográfust is dicsérve, fergetegesek és látványosak, a színészi alakítások színvonalasak.

Feke Pál hangja, amint Vietnamból megtért katonaként, a háborús borzalmak megszállott felderítőjeként, a dermesztően élő szemétnek nevezett félvérekért énekel, betölti a színháztermet, és segélykiáltásként hatol tán azon is túlra. Hasonlóan megrendítő, ahogy a két asszony, Kim és Chris felesége, a távolból egymást elképzelve, duettet énekelnek. Bordás Barbara empatikus, biztos támaszként szolgáló nőt játszik, aki férjéért méltatlan harcra kényszerül Kimmel.

Ez azonban olyan világ, ahol önhibájukon kívül azok is szembekerülnek, akiknek ez nem a természetükből fakad. Izgalmas alakítás Kerényi Miklós Mátéé, ő Kim egykori jegyesét játssza, vonzalma már nem kölcsönös, agresszív bosszúálló válik az eredetileg szimpatikus fiúból, majd Kim lázálmaiban még kísérteni is visszatér. Csengeri Ottiliát már a '94-es produkcióban is Gigiként, a lokál rámenős szexbombájaként láthattuk, most ugyanebben a szerepben áll helyt.

Tényleg minden és mindenki a helyén van, pontosan teszi a dolgát. Az egész hatalmas musical masinéria, a Makláry László által irányított zenekart és Horváth Kata mutatós jelmezeit is beleértve úgy működik, ahogy kell. A háttérben még dokumentumértékű filmkockákat is látunk, és mellbevágó adatokat, hogy hány értelmetlen áldozata volt a vietnami háborúnak. Közben alapjában véve kellemesen szórakozunk. Ez már a műfaj paradoxona. Aki ezt nem szereti, ne nézze. A rajongók azonban elsöprő többségben vannak.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!