Előző
Következő
új cikk

Bulvár

Az atlantisziak ma is élnek

nepszava.hu|2011. dec 6. 14:14
[A+ A-]
Az ember szeretné, ha Atlantisz legendája valóságos lenne. Hiszen lakói ideális emberek voltak, országuk pedig ideális államként működött. Sokan sokféleképpen feldolgozták már az egykor virágzó civilizáció legendáját, de úgy, ahogy Hartman Ágnes első regényében, talán még soha senki.
A legtöbb mű ugyanis arról szól, milyen lehetett az élet az egykor fejlett, majd egy viharos nap leforgása alatt a tenger fenekére süllyedő legendás szigeten a pusztulás előtt, de arról már aligha, hogy Atlantisz él ma is, lakói nemkülönben- csak éppen sellőként, a tenger fenekén. Úgy, mint a Második Atlantisz- A tízezer éves varázs című megkapó és izgalmas regényben.

A tündérek, akiket az atlantisziak évezredek óta tartanak fogságban, megelégelik a szolgalétet, és bosszút esküdnek- fellázadnak uraik ellen. Atlantiszt elsüllyesztve, az erélyes Dagda király vezetésével elhagyják szenvedéseik szigetét, és új életet kezdenek Írországban. A gyűlölt atlantisziak azonban nem pusztulnak el- haldokló királyuk utolsó erejével sellőkké változtatja őket, hogy megmentse népét a vízbefúlástól. De az üzenetet már nem tudja átadni nekik: elég lenne partra úszniuk ahhoz, hogy ismét emberré váljanak. A lázadók vezetőjének ezüst nyila ugyanis vele és hű testőrével- a titok egyedüli tudóival- is végez. Az atlantisziak ezért több ezer évig élnek a tenger fenekén abban a tudatban, hogy ők mindig is sellők voltak. De pár ezredévnyi béke utána addig nyugodt életük felbolydul- köszönhetően nőcsábász trónörökös sellőhercegüknek, Azaésznek, egy tűzrőlpattant magyar tinilánynak, Lantos Lillának és egy egész hadsereg vérszomjas tündérnek, akik még mindig nem felejtették el egykori rabságuk nyomorúságát.

A regényíró, Hartman Ágnes- aki Lilian H. AgiVega néven publikálta kötetét-,20 éves kora óta ír funfic-eket. Ennek a műfajnak a lényege, hogy egy már létező történetet átírnak, legyen az rajzfilm, képregény vagy bármi más. Kérdésemre, szeretné-e, ha Atlantisz kézzelfogható valóság lenne, a szerző azt feleli, érdekes lenne, és szívesen megnézné magának, "de olyan valószerűtlen." Úgy gondolja, az emberek a mai napig reménykednek benne, hogy még él az atlantisziak egykori tudása. Annak ellenére, hogy nem zárja ki, Atlantisz létezhetett, abban nem hisz, hogy az egykor a szigeten élők leszármazottai köztünk élnek. "Több regény is rejtőzködő tudósokként jeleníti meg az atlantisziakat, mint akik a mai napig köztünk élnek, de nem tudja róluk senki, mekkora tudást hordoznak"- mondja, hozzátéve, hogy a regényében felbukkanó egyik szereplő, Spiró, a görög ikonfestő fiú éppen ilyen. Ő is emberként él és dolgozik, miközben hihetetlen dolgokat alkot, a családjában nemzedékről nemzedékre öröklődő tudásnak köszönhetően. "Nemere István regényei ilyen szempontból ihletet adtak nekem"- állítja a szerző.





A könyvben hangsúlyosan jelen van a szerelem- több romantikus kapcsolat is szövődik a tenger mélyén és a szárazföldön is. Az sem akadály, hogy ki tündér, ki sellő, ki ember. Amikor azt firtatom, hogyan pattan ki valakinek a fejéből egy ilyen komoly téma romantikus megvilágításba helyezve, miközben az eddig Atlantiszról szóló regények inkább sci-fi-nek vagy fantasy-nek nevezhetőek, a szerző azt feleli, egész kicsi kora óta romantikus dolgok forognak a fejében. Rengeteget rajzolt, mindig szerelmes történetek, rajzfilmek szereplőit. Mellé kitalált sztorikat, amelyek általában addig éltek, amíg készen nem lett a kép. AgiVega álnéven - amely egy csillagkép neve és a keresztneve találkozásából született- publikálta funfiction-jeit az interneten. Egyre többen nyüstölték, hogy írjon regényt, mert sokan olvasnák. A kezdő lökést az adta meg, amikor eszébe jutott, ismer valakit, egy igen érdekes személyiségű fiút, akire lehetne építeni a történetet. Kiszínezte, és belőle lett Azaész, a nőcsábász atlantiszi sellőherceg. De mégsem ő lett a kedvenc karaktere a regényből, hanem " egyértelműen Aengus", a hóbortos tündérherceg, aki- mondhatni-, lökött, mégis nagy szíve van. "Kicsit olyan, mintha én lennék, ha fiú lennék"- nevet fel. Tanulmányozta a tündérmitológiát és az Atlantiszról fellelhető forrásokat is kutatta, végül megszületett az első kötet. Már a második részbe is belekezdett, amikor az elsőnek még kiadója sem volt. "Nem azon gondolkodtam, mi lesz vele, hanem az írás szeretete hajtott"- mondja. A tündérek világa jobban vonzza, talán mert nagy hatással volt rá Írország, ahol a mai napig vannak olyanok, akik hisznek bennük. "A sorozat- melyet három részesre tervezek- második könyve, Az elveszett tündérfalu inkább rájuk helyezi a hangsúlyt"-emeli ki.





Az első és a nem rég megjelent második kötet- melyeket a szerző maga illusztrált- témája a tündérekkel és sellőkkel egyszerre valószerűtlen, mégis nagyon valóságos. Hiszen a regényeket olvasva ráébredünk: a csodálatos elsüllyedt sziget és az írországi, emberi szemnek láthatatlan tündérkirályság valójában csak a szövevényes történet díszletét adják. A könnyed ifjúsági regény valójában felnőttek számára is élvezhető és hiteles, mert repülni, víz alatt lélegezni és varázsolni tudó fura szereplőik valójában nagyon is emberi érzéseket produkálnak- történetük olvasása közben találkozunk szerelemmel, árulással, élet-halál harccal, nagy dilemmákkal, hatalom-és pénzéhséggel, igazi bensőséges, családi szeretettel, elmúlással és feltámadással is. Csak úgy, mint az igazi életben.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!