Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Elhallgatás helyett

Népszava|2011. dec 7. 06:33
[A+ A-]
A moszkvai Teatr.doc társulat úgy határozza meg magát, hogy egy színház, amelyben nem játszanak. A dokumentarista színházi irányzatot képviselő együttes a Kortárs Drámafesztiválon vendégszerepelt a minap a Trafóban. Megdöbbentő történettel és előadással érkeztek Budapestre.
A produkció kiindulópontja egy 2009-es szörnyű eset, amikor Szergej Magnyickij jogász egy évi vádemelés nélküli előzetes letartoztatást követően Moszkva egyik leghírhedtebb börtönében, a Matroszkaja Tyisinában 37 évesen váratlanul meghalt. Mihail Ugarov rendező kollégáival kutatni kezdett az ügyben, kiderült, hogy egy gazdasági bűncselekményben indult nyomozás eredményeként tartóztatták le Magmyickijt a valószínűleg politikai szálakat sem nélkülöző ügyben. Ugarovék tanulmányozták az áldozat börtön-naplóját, leveleit, meghallgattak szemtanúkat, felhasználták a Valerij Borscsev Társadalmi Megfigyelői Bizottság beszámolóját.

A dokumentumok, a nyilatkozatok azt támasztják alá, hogy feltehetően nem véletlen halálesetről van szó. Kiderült például, hogy Magnyickijt közvetlen a halála előtt egy óra tizennyolc percig (az előadás címét ebből a momentumból kölcsönözték) magára hagyták megbilincselve, orvosi segítség nélkül. Az előadás nem más, mint egymást követő monológok sora. A közönség írásban kap egy instrukciós listát, hogy értsük, épp ki beszél, és mi a szerepe a történetben.

A színpadon megjelennek mindazok, akik feltehetően bűnrészesek lehettek: bíró, orvos, ügyész, nyomozó. Nem tesznek mást, mint sztereotip módon védekeznek. Egészen szokatlan, hogy a szereplők mind a saját nevükön jelennek meg, ezért előfordult, hogy bizonyos színészek nem is vállalták a szerepet. Így néhány esetben civilek, újságírók, rendezők mondják az adott monológot. A Teatr.doc nem csak megmutat egy igaz történetet, hanem ítélkezni is mer. Elítéli például a bírót, olyannyira, hogy ő már az előadásban a túlvilágról beszél. Groteszk és gyomorszorító pillanatokat hoz létre a produkció, pedig lecsupaszított, egyszerű eszközökkel dolgozik.

A negyvenöt perces előadást egy nagyjából ugyanennyi időtartamú beszélgetés követte. A kérdések viszont továbbra is megmaradtak. Például vajon miként lehetséges, hogy az érintettek adott helyzetben képesek voltak félretenni az emberségüket? Egy bíró, vagy ügyész, egyáltalán viselkedhet-e emberi módon?

Lájkoljon minket a Facebook-on is!