Előző
Következő
új cikk

Belföld

Jogsértő volt Hagyó fogvatartása?

Népszava|2012. febr 8. 05:05
[A+ A-]
Az európai emberi jogi egyezmény több pontját sértették Hagyó Miklós, volt szocialista főpolgármester-helyettes tavalyi előzetes letartóztatásának körülményei - derül ki a www.hagyomiklos.com-on nyilvánosságra hozott dokumentumokból.
Az ügyészség a mai napig nem mutatta be azt az adatot, amely szerintük alátámasztotta, hogy Hagyó külföldre készül, sőt, a tények alapján a legszigorúbb kényszerintézkedés egyezményben foglalt indokai sem valósultak meg. A panaszokra válasz nem érkezett, a Hagyóékkal szembeni döntéseket meghozó bírót pedig a Fidesz időközben egészen az Alkotmánybíróságig repítette.


Egyre több jogi furcsaság és ellentmondás lát napvilágot a BKV-ügyben, amióta a szivárogtatásoknak és Hagyó saját honlapjának köszönhetően a sajtó és a szélesebb nyilvánosság számára is megismerhetővé váltak a vélt bűncselekmény-sorozattal kapcsolatos iratok.

Mint azt a Népszava korábban feltárta, a hírhedt "Nokia-dobozos" történetről beszámoló Balogh Zsolt, egykori BKV-vezető nyomozás során tett vallomásai és sajtónyilatkozatai gyökeresen ellentmondanak egymásnak. Miközben a vád legerősebb támaszának - aki ráadásul gyanúsítottja is az ügynek - szavahihetősége erősen megkérdőjelezhető, addig a Fidesz által kialakított, új jogi környezet is sértheti a fegyveregyenlőség elvét a vád és a védelem között.

Az ügyben eljáró bíróságot például Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke, Szájer József fideszes EP-képviselő felesége fogja kijelölni.
Hagyó Miklóst 2010. május 14-én, percekkel az új Országgyűlés megalakulása után vették őrizetbe, és május 17-én helyezték előzetes letartóztatásba. A Fővárosi Főügyészség szökésveszélyre és az eljárás meghiúsításának veszélyére hivatkozott indítványában.

A politikus védője, Kádár András cáfolta az ügyészség érveit. Mint azt a meghallgatáson elmondta, Hagyó 6-8 hónapja tudott a nyomozásról, így mentelmi jogát kihasználva bármikor megszökhetett volna, ha ez lett volna a szándéka. Arra, hogy a nyomozás akadályozására, vagy tanúk befolyásolására készül, az ügyészségnek szintén nem volt bizonyítéka. Hagyó Miklós tisztában volt azzal, hogy az eljárás gyanúsítottja lehet, és mentelmi jogának lejárta előtt védőt hatalmazott meg.

Levelet írt a nyomozást végző ügyészségnek, amelyben jelezte, áll rendelkezésükre, és otthonában várta a megkeresést, a további fejleményeket. E tények a védő szerint szintén nem mutattak olyan szándékra, hogy a politikus szökni készült volna. Kádár András azt is szokatlan eljárásnak nevezte, hogy Hagyó mentelmi jogának megszűnésekor vették őrizetbe a korábban már kihallgatott Horváth Évát és Lelovics Ottót, az ügy további gyanúsítottjait.

Az ügyészségi indítvány legérdekesebb része mégis az, amelyben a vádhatóság a szökésveszélyt alátámasztandó azt állította, hogy "a nyomozás során adat merült fel arra nézve, hogy Hagyó a büntetőjogi felelősségre vonás elől külföldre kíván távozni". A Budai Központi Kerületi Bíróság ezt az érvet elfogadta, szó szerint ismételve az indítvány ezen részét. Később, 2010. május 26-án a másodfokú bíróság is megállapította végzésében: "adat van arra, hogy a gyanúsított külföldre kíván távozni". 2010. június 8-án Kádár András ügyvéd beadványban kérte az ügyészséget, hogy bocsássa a védelem rendelkezésére az előzetes letartóztatás alapjául szolgáló bizonyítékokat.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint ugyanis sérül a fegyveregyenlőség elve abban az esetben, ha a védő nem férhet hozzá azokhoz a nyomozati iratokhoz, amelyek ismerete nélkül nincs lehetősége cáfolni védence fogva tartásának jogszerűségét. A kérelmet az ügyészség érdemi indoklás nélkül elutasította. Arra hivatkoztak, hogy a védelem - bizonyos iratokon kívül - csak akkor kaphat másolatot a nyomozati iratokról a nyomozás befejezése előtt, ha az a nyomozás érdekeit nem sérti.

A védő az elutasítás ellen panaszt nyújtott be, amelyben arra hivatkozott, hogy a kérdéses bizonyíték nem a büntetőeljárás tárgyát képező cselekményre, hanem a szökésveszélyre vonatkozik, így - szintén a strasbourgi emberi jogi bíróság gyakorlata alapján - a védelem rendelkezésére bocsátandó. A panaszra Kádár András elmondása alapján nem kaptak kielégítő választ.

Annak ellenére, hogy Hagyó Miklóst az európai irányelvekkel ellentétes módon tartóztatták le és tartották fogva - amire a védő minden esetben felhívta a bíróság figyelmét -, kilenc hónapon át nem enyhítettek a kényszerintézkedésen. A bíróság végül 2011. február 23-án Hagyót házi őrizetbe, majd 2011. június 10-én szabadlábra helyezte. A szabadlábra helyezés indokaként a bíróság megállapította, hogy nem állnak fenn olyan adatok, tények, amelyek alapján tartani kellene a szökéstől, elrejtőzéstől.

Hagyó védője lapunknak elmondta, hogy az ügyészség által hivatkozott "adatot" azóta sem ismerték meg, sőt, az iratismertetés során átadott dokumentumok között sem találták. Megállapítható tehát, hogy az ügyészség mindvégig egy olyan adatra hivatkozva érvelt a legszigorúbb kényszerintézkedés mellett, amelyet - az európai joggal ellentétesen - nem ismertetett a védelemmel, és amelynek így létezése is kétséges.

A bíróság ezt az alátámasztatlan ügyészi hivatkozást - az utolsó tárgyalást leszámítva - minden esetben kritikátlanul átemelte végzése indoklásába. Hagyó Miklós és társai ügyében másodfokon, a legtöbb esetben a Dr. Szívós Mária elnöklésével működő bírói tanács hagyta helyben, vagy szigorította a gyanúsítottakkal szembeni kényszerintézkedést. Mint ismeretes, 2011. június 27-én Szívóst a Fidesz által levezényelt alkotmánybírósági létszámbővítéskor a kormánypárt javaslatára a testület tagjává választotta az Országgyűlés.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!