Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Totális reménytelenség

Népszava|2012. máj 12. 09:25
[A+ A-]
Istenháta mögötti kocsmát ülünk körbe nézőkként a Csörte című darab Békés Megyei Jókai Színház által előadott produkciójában, mely a Thália Színházban vendégszerepelt. Tipikus kocsmapult, kommersz piákkal, és egy ósdi zenegép. Hasonlatos ez a lepukkant italbolt Egressy Zoltán nagysikerű Portugál című darabjának csehójához. Csak abban még van élet.

Ott ki-bejárnak, hangoskodnak, lerészegednek az emberek, akár napközi otthonnak használják az alkoholgőzös műintézetet. Az a helyiség viszont amiről Brestyánszky Boros Rozália a Szabadkai Népszínház kiváló dramaturgja, sok darab újraálmodója ír, lidércesen kihalt. Hálni jár belé a lélek. Annyira elhagyatott a falu, annyira nincs már pénz, hogy fröccsre sem feltétlenül futja. Mindenki fejlehorgasztva, magában gubbaszt.

A Katkó Ferenc által remekbeformált kocsmáros hasas, megtermetten erős jelenség, Maci becenevéhez és megfáradt tekintetéhez illő, megfáradt anyagú mackónadrágban, kinyúlt pólóban. De látszik rajta, hogy ő tekintély a faluban. Itt ragadt ugyan az elmúlt időkből, de azért rendületlenül áll a vártán. Aztán majd hamarosan megrendül. Beállít hozzá a messzi városból érkezett fia. Már azon is meglepődik, hogy jött. Nyilván régen járt erre. Nézi, bámulja, mintha csodát látna, és annyira örül neki, hogy jókora szalonnát vesz elő, nyújtja feléje, mintha a szívét adná. Pálinkát szoktak így tölteni vidéken, hogy az ember tudva tudja, lehetetlenség nem elfogadni.

De ez a szalonna a kinyújtott kézzel együtt, hosszú időre ott marad a levegőben. Az elszármazott fiú már nem kér abból, amit ez az összesűrűsödött zsírdarab képvisel. Az apa értetlenül bámul, hogy miért nem kér a fia a feltehetően házi szalonnából. Józsi pedig szintén értetlenül áll, hogy miért ezzel kínálják, amikor ő már "fönt" a városban, nyilván más koszthoz szokott. Két életforma ütközik meg egymással a szalonna segedelmével, miközben megáll a levegő. És állandóan két életforma ütközik, és soha nem találkozik az egész előadás alatt.

Brestyánszky Boros nem először foglalkozik azzal, hogy valami, ami értéket, meghittséget, sőt akár szeretetet képviselt, elmúlik, mert nem korszerű, de ami jön helyette, az ridegen kibírhatatlan. Társszerzője volt a Záróra című, döbbenetes erejű szabadkai produkciónak, amiben egy nem rentábilis jazzkocsmát csuktak be úgy, hogy abba bele kellett halni. Ez a bensőséges krimó túlnőtt önmagán, jelképpé emelkedett. Ahogy a Szomorú vasárnapban, aminek dramaturgja volt, is azzá válik a Kispipa étterem, amiben a legendás, öngyilkossá lett Seress Rezső egy ujjal zongorázott.

Mindhárom produkcióban dalok szerepelnek, és ezek is túlnőnek önmagukon, erőteljesen kifejezik a szereplők hangulatát. Fekete Péter rendezésében nagyon díjazom, hogy nem válnak belőlük a történetből kilógó, önálló betétek, nem esztrádműsor alkotóelemei. A fiú ugyanis azért érkezik haza, mert a tévé által is közvetített, karaoke show-t akar szervezni, a költségek fedezésére jelzálogba tenné a szülői házat. Gulyás Attila kicsit bumfordi, önmaga előtt is veszettül bizonyítani akaró, de hamar elbizonytalanodó, feltörekvő fiatalt alakít, aki kiválóan bújik bele az önimádó, csillogó, feszülő cuccokba öltöző, show man bőrébe. Alakításának ezt a részét groteszkbe fordítja.
A produkció maga is lavíroz az abszurdba hajló hitelesség és a vaskos realizmus között. Még két szereplő van.

Az egyik, Kara Tünde megformálásában, idősödő, magányos asszony, aki a mobilt se tudja kezelni, de Józsi beállít hozzá egy lap toppal, hogy azon majd skype segítségével beszélhessen a tőle távol élő fiával. De persze nem tud a masinával bánni. Valahogy úgy nyitva hagyja az internetet, hogy 300 ezer forintos számlát csinál. Ott van a végzetes kétségbeesés az arcán, hogy ő ezt nem tudja kifizetni.

A Liszi Melinda által játszott csinos, szőke Vivien, aki szintén elszármazott a faluból, és egy telekommunikációs cég irodájában gépiesen kapkodja a telefonokat, próbál Józsiba kapaszkodni, de hamar rájön, hogy ez nem megy. Senki nem tud senkibe kapaszkodni. Mindenkinek magára hagyottan dől össze a saját világa, miközben a külvilág is zűrzavarosan lepukkant. Ott maradnak totális reménytelenségben a szereplők, akikben kénytelenek vagyunk magunkra ismerni.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!