Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Fanyar humor és lazaság

Népszava|2012. júl 11. 06:42
[A+ A-]
Feke Pál az egyik főszereplője az augusztus 3-án, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon bemutatásra kerülő, Blues Brothers című produkciónak. Amit zenés darabokban nyújt, azt egyszer majd szeretné hozni prózában is.
-Öltönyös, napszemüveges, nyakkendős, kalapos gengsztereknek mutatkoztak Serbán Attilával a Szabadtér Színház sajtótájékoztatóján, meg a produkció plakátján is. Ez a gengszterizmus most valami miatt nagyon benne van a levegőben. A Margitszigeten a minap bemutatott Érinthetetlenek is egy gengsztermusical.
-Mi a Margitszigeten nem a film színpadi változatát mutatjuk be, hanem a világhírű nagy Blues Brothers slágerek egymásutánisága lesz ez a show, tánckarral, zenészekkel, igen komoly látványtechnikával. Igazából nem a gengszterek vonulatán akartunk elindulni. Nem lesz semmi dráma, semmi komolyság, a közönséget szeretnénk szórakoztatni. Miközben akiket alakítunk, két szimpatikus, igazán idióta gengszter. Laza, mindenre tojó, teljesen őrült fickókról van szó.

-Hasonlítanak önre valamennyire?
-Nekem ez nagyon új, mert végigtáncoljuk az egészet. Bóbis László a koreográfus. Ez egy sodró lendületű, végig pörgős koncert. Egyedül a Spamelot kicsit hasonló, amiben játszom, az tulajdonképpen musical-komédia. Ez a fajta fanyar humor, lazaság nekem eléggé új, de imádom.

-A saját személyiségében van ebből valami?
-Hát nézze. Talán az a bohókásság, ami az én magánéletemre jellemző, és az a fajta folyamatosan hülyéskedő, a társaság középpontjává válni szerető ember, aki vagyok, hasonlít ezekre a figurákra. Minden olyan hülyeség, ami bennem a civil életben megvan, a színpadon meg tud mutatkozni.

-Ehhez képest általában öblös hangú hősöket alakít.
-Éppen ezért szükségem is volt rá, hogy most egy olyan show-t csináljunk Serbán Attila barátommal, ami mindenféle komolyságot félretesz.

-Eddigi legutolsó szerepében, a Veled, Uram! című rockoperában viszont lényegében egy "vérdrámát" játszik.

-Az abszolút egy vérdráma. Ezért is felüdülés nekem, hogy most nem olyan szerepet kell játszanom, mint a Miss Saigonban, a Jézus Krisztus szupersztárban, a Nyomorultakban, az elmúlt időszakban csupa nagyon komoly előadásban vettem részt, nahát ez nem az.

-Mennyire lehet valójában komoly egy musical? Azért rendszerint ez nem alapvetően könnyedén szórakoztató műfaj?
-Ma már azért a musical nem ott tart, ahol tíz-húsz évvel ezelőtt. Ténylegesen készülnek olyan musical előadások, amelyek nem csak könnyedén szórakoztatóak. Miközben persze a színháznak mindig szórakoztatónak kell lennie, akkor is, ha a III. Richárdot adják.

-Igen, de például a Gérard Presgurvic által írt zenés Rómeó és Júliának, ami temérdek helyen siker, nincs sok köze azokhoz a mélységekhez, amik Shakespeare remekművében vannak. A Bernstein által írt változat sokkal inkább megközelíti ezeket.
-Igen, értem, amit mond, de például az a Nyomorultak előadás, amiben játszottam, igenis tudott igazi drámai élményt adni.

-Nem szeretett volna prózát is játszani? Teljesen rendben van, hogy musical színészként könyvelték el?
-Nincs rendben, mert abszolút szeretnék prózát is játszani, és remélem, egyszer eljön az az idő, amikor ez össze is jön. A prózai előadásokban általában nincs kettős, hármas szereposztás. Ezért, miután szabadúszó vagyok, és Pesten meg vidéken is többfelé játszom, igen nehéz egyeztetni. Pár évvel ezelőtt volt szó egy prózai főszerepről, de nem lehetett egyeztetni a zenés darabokkal. Egyszer azonban mindenféleképpen szeretném magam kipróbálni prózában. Bár sok olyan musicalben játszottam, amiben prózai jelenetek is vannak, így furcsa lesz, hogy egyszer csak nem szólal meg egy dal. De amit zenés darabokban nyújtok, azt szeretném hozni prózában is. Az nem fordulhat elő, hogy majd azt mondják, "nahát, a Feke Pali miért nem énekel inkább?" Inkább maradok még a saját műfajomnál, aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!