Európában azonban nem sok lehetősége van befejezni, mert az olajipari mérnöki szak nem mindennapos errefelé. De az is közrejátszott döntésében, hogy apja meggyőzhetetlen, elmozdíthatatlan. "Egy orvos nem fordíthat hátat a betegeinek épp akkor, amikor azoknak a legnagyobb szükségük van rá", állítja kitartóan, és nap, mint nap átvág a robbantások, merényletek, utcai tűzharcok uralta városon, lázadók és kormányerők igazoltatásai közepette, és magára ölti a kórház fehér köpenyét, s mindenféle kérdés nélkül ellátja a betegeket, sérülteket, bárki fegyverének köszönhetően kerültek oda. A kicsi azonban egyre jobban félt, egyre nehezebben viselte a bezártságot, az állandó robbantások zaját, ezért egyezett be az apa, hogy Erzsébet és kisebbik gyermeke eljöjjenek. Persze, tudták, hogy ha a nagykövetségük által szervezett utolsónak mondott menekülési lehetőséget nem használják ki, nem biztos, hogy lesz még alkalom, mert Damaszkuszból a libanoni határig eljutni sem egyszerű, hát még átlépni. A menekülthullám miatt minden más szomszédos ország lezárta a határt, az európai nagykövetségek pedig vagy teljesen kivonultak, vagy takaréklángon működnek úgy, hogy a személyzet Bejrútban székel már.
Minden háború szörnyű, de azt európai ember elképzelni sem tudja, milyen az, amikor sem a lakásában, sem az óvóhelyen, sem az utcán nem lehet biztonságban senki, mert bárhol, bármikor robbanhat a bomba, amelyet, ha más út nincs, akkor egy öngyilkos merénylő testén csempésznek oda, mondja Erzsébet. Nem kíván "okosabb lenni a nagyvilágnál", de megkérdőjlezi a világsajtó által táplált Szíria-kép hitelességét. Ők sohasem titkolták, hogy Aszad pártiak, mint ahogy a keresztények többsége (szerinte nyugodtan megkockáztatható az is, hogy minden keresztény). Állítja - addig, míg el nem szaporodtak a fegyveres csoportok, addig a fegyvertelen polgári lakosság, legalábbis a fővárosban, nem volt veszélyben. A Pokol akkor szabadult el, amikor szaporodni kezdtek a fegyverek és a "tájszólások" az utakon. Szerinte egyáltalán nem kormányzati propaganda az, hogy a fegyveresek túlnyomó többsége nem szíriai, ez látszik rajtuk, hallatszik akcentusukon is (Erzsébet arab nyelvtanár, a maximális, nem arabnak elérhető képesítéssel. Taníthat, de csak külföldieket.)
Vannak közöttük egyiptomiak, irakiak, palesztinok, stb....de a távol-keleti -afganisztáni-pakisztáni harcokban edzett nemzetközi veteránok is. Úgy gondolja, sajnos igaz, hogy a nemzetközi al-Kaida Szíriában verte fel hadiszállását, márpedig ahol ők ott vannak, ott többé senki élete nincs biztonságban. Szerinte inkább ne próbáljunk belegondolni, mi lesz ha mégis ők nyerik meg a háborút, és reménykedjünk abban, hogy a nemzetközi közösség, amely mögéjük állt, féken tudja majd tartani, le tudja szerelni őket,. Neki egyelőre, csak családja másik fele kellene.