Előző
Következő
új cikk

Kultúra

"Mi mindannyian Józsik vagyunk"

Népszava|2013. ápr 12. 06:40
[A+ A-]
A Gyerekszem Közhasznú Művészeti Egyesület tíz évvel ezelőtt úgy indult, hogy a filmnek, mint összművészetnek a segítségével felkarolja az állami intézetekben nevelkedő gyerekeket. Olyan élményhez juttatja őket, amelyek képesek az árvaság sebeinek gyógyítását elindítani, nem utolsó sorban a közös alkotás örömét felfedezni.

A gondolat sikerét jól mutatja, hogy különböző oktatási intézmények csatlakoztak hozzájuk, és a mecénások segítségével 2007-ben megrendezték Budapesten az első Gyerekszem Filmfesztivált, amelyet azóta még kettő követett. Néhány nappal ezelőtt a Visegrádi Alap támogatásával pedig egy nemzetközi filmkészítő workshopnak adott helyet a Hűvösvölgyi Gyermekotthon. A csapat néhány tagjával arról beszélgettem: miért fontos, hogy a filmkészítés kultúráját minél több gyerek megismerje és megszeresse.


Bánföldi Manó sugárzó tekintetű hatodikos, akinek az öccse tegnap töltötte be a tizenegyedik életévét. Pesterzsébeten, egy toronyház legfelső emeletén találkozunk. Manóról - talán nem véletlenül - az járja, filmesként még sokra viheti. A XX. kerületi József Attila Általános Iskola filmszakkörében és az egyesület filmtáboraiban felbukkant srácnak ugyanis figyelemreméltó megnyilvánulásai voltak a drámaórán, illetve a leendő film történetének kialakításában. Magáról azt mondja, abszolút kezdő, de nagyon szeretne eljutni a kamera kezelésének elsajátításához is. Eddig egyetlen film sztoriját dolgozta fel korosztályának csapata. Roppant módon élvezte, ugyanis Jancsi és Juliska modernizált történetét kellett feldolgozniuk, akiket ők Matildnak és Fecilnek kereszteltek el. Jóvoltukból izgalmas viszontagságokon esett át a két árva hős, akiket az erdei bolyongásból egy hajléktalan férfi menekít ki.

Manó ugyan családban él, ezért aztán szerencsére nincs fogalma arról, hogy milyen lehet apa és anya nélkül. Kérdésemre azt mondja, jó néhány "intézetis" kortársával ismerkedett meg a tábor ideje alatt, ahol cseh, lengyel, szlovák és két magyar csoportnak kellett megoldania azokat a feladatokat, amelyek megelőzik a kamerázást. Imádta a nyüzsgést, a sokféle ötlet versengését, és persze a közös munkát. - Ez nem olyan, mint a zongorázás, ott olyan magányos tud lenni az ember - teszi hozzá magyarázatul.

A Hűvösvölgyi Gyermekotthonba az egyesület elnöke kísér el, aki lakóként maga is 13 esztendőt töltött a soponyai, a fehérvárcsurgói és a fóti gyermekvárosban. Grosch Nándor több diploma megszerzése után éppen tíz évvel ezelőtt lett a Hűvösvölgyi Gyermekotthon nevelőtanára és a film iránti érdeklődése itt vezette rá arra, hogy mi mindent nyújthat a sok esetben hányatott sorsú, megtagadott, ég és föld között lebegő, önismeret-hiányos gyerekeknek a mégoly amatőr filmkészítés. Ebből nőtt ki az egyesület (amely a gyerekek számára filmszakköröket és filmtáborokat szervez) és terebélyesedett nemzetközivé. A szervezők azt tervezik, hogy az idén Budapesten rendezett workshopot a jövőben a cseh, a lengyel és a szlovák partner-gyermekotthonokban fogják lebonyolítani. Egyébként pályázatokból és jó néhány szervezet támogatásából tartják fenn magukat, mint amilyen például a UPC, a Filmjus Egyesület, a Kodak, a MOL, a Norvég Alap vagy a Visegrádi Alap.

Grosch Nándortól azt is megtudom, hogy filmjeiket pszichológusok kutatják, az elkészült alkotásokból ugyanis dekódolható, hogy az egyéni problémákon kívül milyen általános gondjaik vannak a gyerekeknek. Az is kiderül, amiről sosem beszél a gyerek, felszínre törnek a vágyálmok, a rejtett mélységek. - Dokumentumfilmjeink igen tanulságosak. Készült például egy olyan film, hogy állnak a gyerekek a Dunánál, látszik a Parlament és arról beszélnek, hogy mit csinálnának ők, ha képviselők lennének. Több filmünk az előítéletekről szól. A gyerekek az utcán "kellemetlen" kérdéseket tesznek fel a járókelőknek. A válaszokból kiderül az elutasítás, illetve a befogadás mértéke - mondja.

Megérkezünk a szakköri szobába, ahol különféle kellékek, ruhák, maszkok és egyebek sorakoznak. Az elnök-szakkörvezető megjelenésére néhány lakó érkezik. Sepovics Anita hat testvérével együtt négy hónapja került a hűvösvölgyi intézménybe. Szüleit kilakoltatták, akik albérletbe kényszerültek. A 15 esztendős Horváth Laura azt mondja, hét éve él itt. Édesanyja Csömörön, családotthonban lakik. Amúgy most jön a hetedik testvére. A szép kishölgyek egyike sem fejezte még be az általános iskolát, bár fogadkoznak, sor kerül rá. Laura, aki járt filmszakkörbe, sőt táborba is, szórakoztatónak, és mindenek előtt elgondolkoztatónak tartja a feladatnak azt a részét, amikor egy csapat közösen talál ki valamilyen érdekes történetet.

A két Bénes fiúcska, Zsolt és László, lánytestvéreik nélkül robban be a szakköri szobába és egymás szavába vágva próbálják előadni filmtörténetüket, amely arról szól, hogy a húsvéti nyuszi bekerül a dzsungelbe, ahol az oroszlánoktól a gorilla és Tarzán menti meg... A két kiskamasz mozdulatokkal és hangokkal kíséri az eltévedt nyúl történetét. - A legjobban a színészkedést szeretjük - mondja egyikük. Aztán minden átmenet nélkül közlik, ha lesz bútoruk és ha "átvezetik" a lakásukba a vizet, akkor bizonyára hazakerülnek...

Az épület egyik bejárójánál Józsi kutya morog rám. Épp olyan befogadott, mint valamennyi intézetis gyerek. A lányok szerint azért ilyen, mert kicsiként sokféle módon kínozták. Még cigarettacsikket is elnyomtak a hátán. - "Mi mindannyian Józsik vagyunk!" - mondja ki egyikük a búcsúmondatot.

Terápián túl

A Gyerekszem Egyesület munkáját Fecskó Edina szakmai alelnök, pszichológus is segíti. A Váci Apor Vilmos Főiskola docense szerint a film összművészeti jellege miatt tud varázsszerként hatni a lelkekre. Ráadásul óriási előnye a kollektivitás, a csapatdinamikai hatás, az élményfeldolgozást támogató jelleg. Ugyanakkor korszerű, hiszen a mai gyerekeket nem igen lehet leültetni, a filmkészítésnek ugyanakkor nagy a mozgás igénye. Doktorijában egy kislány esetét követte három éven át, akit ez az eszköz segített abban, hogy rettenetes traumáját - megerőszakolták - feldolgozza. - Azért ér sokat, mert olyan gyerekekhez is eljut, akikhez normál terápiával nem lehetne közel férkőzni.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!