Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Csípős téma mézzel

Népszava|2013. máj 9. 06:30
[A+ A-]
Többfordulós pszicho-thrillerrel búcsúzik Steven Soderberg a filmtől: a Mellékhatások rendezője Jude Law, Rooney Mara, Catherine Zeta-Jones és Channing Tatum főszereplésével hagyta ránk hattyúdalát. Harminc évvel emlékezetes játékfilmje után Markus Imhoof dokumentummal, A méhek világával jelentkezik.
Az amerikai filmsajtót érthetően sokkolta Steven Soderberg bejelentése, miszerint a Mellékhatásokat szánja utolsó rendezésének. Az Ocean's... sorozattal Soderberg meghódította a nagyközönség szívét, a művészfilmek rajongói a Szex, hazugság, video meg az Oscar-díjas Traffic élményét nem feledik (benne Tom Cruise remeklésével), Julia Roberts pedig pályája egyik legkarakteresebb (és Oscarral jutalmazott) alakítását köszönheti neki az Erin Brochovich című társadalmi drámáért. Soderberg mindössze ötven éves idén, a búcsúhoz túl fiatal, nem beszélve arról, hogy a pályáját tekintve bízvást várhattunk volna tőle nagyobb dobást búcsúzóul. Nem szólva arról, hogy az Ocean's sorozatból határozottan jó lenne még látni folytatást az általa diktált színvonalon.

A Mellékhatások izgalmas, fordulatos film, ahogy az elvárható egy thrillertől, de nem kiemelkedő a rendező eddigi teljesítményéhez képest, úgyhogy hagyhatjuk is a búcsú-témát, mint megható mozzanatot. Nagyjából három fejezet rajzolódik ki a végülis elég önkényesen - mondhatni manipulatívan - irányított történetben. Az első fejezet főszereplője Emily - az amerikai tetovált lány, Rooney Mara -, akit a férjeChanning Tatum) börtönből szabadulása mély depresszióba taszít, képtelen új életet kezdeni vele. Egy durva öngyilkossági kísérletet követően keresi fel dr.Banks pszichiátert (Jude Law), aki elkezdi a gyógyító folyamatot. Innen kezdve az az érzése támad a nézőnek, hogy az Erin Brockovichra hajazó társadalmi kritikát lát a gyógyszeripar mindenhatóságáról az antidepresszánsok korában, szatírát a tablettakapkodó társadalomról, a gyógyszerfüggésről és mellékhatásairól.

Miközben persze a később kibontakozó thriller bizonyos csapdái szépen a helyükre kerülnek, s már ekkor felbukkan Emily korábbi terapeutája (Catherine Zeta-Jones) is, hogy ha elég szemfüles a néző, érezze, hogy itt bizony csúnya titkok lappanganak. Az öngyilkossági kísérlettel induló fejezet lélegzetelállító gyilkossággal zárul, s a társadalmi drámából átmegyünk krimibe. A második rész főszerepét dr. Banks veszi át, az ő vesszőfutása teszi ki az egyre keményebbé váló folytatást. Soderberg a Trafficban zseniálisan játszik ezzel a módszerrel, a több szereplő közötti sakkjátszmával, itt szintén hatásosan viszi át egyik hőséről a másikra a figyelmet. Emilyről kiderül, a gyógyszerek mellékhatása miatt nem vonható felelősségre, így pszichiatere egyre reménytelenebb helyzetbe kerül, rázuhan a teljes felelősség a gyilkosságért.

A totális vesztes helyzetéből indítja őt a harmadik fejezetnek Soderberg, hogy végül eljuttassa abba a pozícióba, amikor a kusza szálak mögött elkezdi felfedezni a ravaszul kuszáló kezeket, szándékokat, érdekeket. A néző olykor átverve is érezheti magát, mikor kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, kivéve a hullát, és ebben az alkotói manipulációnak van nagy szerepe. Mesterkéltsége ellenére az utolsó fejezet a legfeszültebb, egyre világosabbnak látszanak az események mögött megbúvó valódi okok, és dr. Banks csapdája legalább olyan keményen csattan az ellenfelein, mint korábban azoké őrajta. Soderberg színészei jók, különösen Jude Law meglepő a koponyájára tapadó ritkás hajával, hajszolt vonásaival. (Mellékhatások ***)

Markus Imhoof svájci rendező nevét az 1981-ben készült döbbenetes hatású filmje, A csónak megtelt tette Európa-szerte ismertté, most meglepetésre természetfilmbe oltott dokumentumfilmmel lépett színre. A Német Filmakadémia a napokban A méhek világa című Imhoof filmet választotta az év legjobb dokumentumfilmjének. Másfél órában tényleg a méhek világát mutatja meg, illetve az emberek viszonyát és kapcsolatát a méhekkel. Azzal a fenyegető ténnyel a háttérben, hogy világszerte ijesztő mértékben pusztulnak a méhek, feltehetően a növényvédő vegyszerek miatt. A filmben látjuk, Kínában olyan drámai a helyzet, hogy munkások tömegeit vezénylik ki a gyümölcsösökbe, hogy méhek híján kézzel porozzák be a virágokat. (Új fordulat: az EU ideiglenesen betiltott három neonikotinoid szert, amelyek különösen veszélyesek rájuk.) Imhoof nem a káprázatos technikával dolgozó természetfilmekkel versenyez, szenzációsnak nem annyira a soha nem látott különleges képek mondhatók, mint inkább a világrészeken át vezető felfedező útja, aminek során a különböző méhészeti kultúrák, sokféle méhfajták sajátosságait igyekszik megismerni. Okos, érdekes film egy fontos témáról. (A méhek világa ****)

Lájkoljon minket a Facebook-on is!