Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Egy - szerencsére - be nem fejezett betonbunker

Népszava|2013. máj 11. 09:32
[A+ A-]
Burgkirchenben, ennek a bajor kisvárosnak a temetőjében, vagy kétszáz csecsemőt temettek el. Szülőanyjuk lágerfogoly volt a környező táborokban. A német katonaszemélyzet sokukat - kit kenyéren megvásárolva, kit megerőszakolva - megejtett. Ezeket a terhes anyákat szállították Burgkirchenbe, ahol megszültek és mindjárt el is temethették a csecsemőket.
Ezeket a terhes anyákat szállították Burgkirchenbe, ahol megszültek és mindjárt el is temethették a csecsemőket. Egyébként alig tíz kilométerre van innen Altötting, a Csodatevő Madonna, Európa szerte ismert zarándokhelye, ahol a legenda szerint, a kápolna oltárán 1489-ben Mária életrekeltett egy vízbefulladt kisfiút. Most a kápolnába 21 ezüsturnában bajor hercegek szíveit őrzik. Tizenöt kilométerre van az a kis falu, ahol Benedek Pápa született.

Húsz kilométerre is van egy temető, az egyik sírkő felirata szerint itt 1500 fogoly - 90 százaléka magyar -, akkori német nevén:heftilng, van eltemetve, akiket a Mühldorf Hart nevű erdő tömegsírjából ásattak ki az amerikaiak, az akkor már fogoly német katonákkal. 1945 júniusában, a katonai parancsnokság előírásainak megfelelően, a polgármester kiplakátolta, hogy a város minden felnött lakosának meg kell jelenni. Mint alig egy hónapja - 15 évesen - felszabadult heftling - magam is jelen voltam a temetésen, aminek a vallási szertartások után az volt a záróakkordja, hogy a polgári lakosságnak el kellett vonulni egyenként öt nyitott koporsó előtt. A többi hullát, ugyancsak fogoly német katonáknak, (közöttük katonanőknek), kellett a teherautókról egy óriási gödörbe hordani.
Mühldorfban a várostól néhány kilométerre fekvő két lágerrészben nem volt se gázkamra, se krematórium. Csak kegyetlen munka napi 12 órában.

Főként az ötven kilós cementzsákok felcipelése egy pallón a háromemeletes, óriási cementkeverő második emeletére, ahol beöntötték a gép garatjába. Cementből - és a vasszerkezethez - mérhetetlen mennyiségekre volt szükség ahhoz, hogy majd megépüljön egy 400 méter hosszú, ívalakú, belső terében harmincméternél is magasabb betonbunker. Egyetlen ember volt, aki 1944 nyarán megpróbálta figyelmeztetni Hitlert, hogy ezt nem lehet a tél beállta előtt befejezni, Albert Speer volt, az építésért felelős miniszter, de a Führer nem hallgatott rá. A Messerschmidt gyár mérnökei ezen a nyáron - 9 nap alatt - elkészítették egy sugárhajtású repülőgép tervét, amelynek a szárnyai repülés közben változtathatók voltak. Csodafegyvernek szánták és itt, Mühldorfban akarták gyártani. (Helybeli középiskolások elkészítettek egy számítógépes ábrát, amely szerint a világ ma legnagyobb repülőgépeiből öt darab elfért volna egymás után és az emeletre tervezett galériákban minden szükséges alkatrészt tárolhattak volna.)





Az építkezést a TODT nevű szervezetre bízták, az őrök SS-ek és Wermachtosok voltak, de szükség volt, mint "fogyó eszközre", segédmunkásokra is. Ezt Himmler szállította, összesen 8000 főt - most készült el Peter Müller professzor könyve, amelyben minden fontos adat megtalálható - és mire április végén felszabadult a láger, 4000-ren már nem éltek. (Nemcsak ez az egy mühldorfi fogoly-temetőben temettek, hanem a környék más sírkertjeiben is.) Az amerikaiak hamarosan felrobbantották az elkészült betonívet, kivéve egy darabját. A német kisváros értelmiségi polgárai viszont láger-emlékbizottságot alapították és minden évben ehhez a betonívhez viszik ki a diákokat, hogy megemlékezzenek az áldozatokról. Könyvet adtak ki és már másodszor meghívtak Magyarországról vendégeket is a megemlékezésre. Most 18-an jöttünk a Szembenézés Alapítvány szervezésében, közöttük középiskolások, egyetemisták és mi hárman, akik itt dolgoztunk, és - gyakorta így mondják - túlélők vagyunk.

Idén azonban volt mégegy magyar meglepetés-vendég: Bajnai Gordon. Őt is az Emlékbizottság hívta meg és beszédet is mondott a betonív árnyékában, a német közönség előtt - németül. Teljes joggal dícsérte a németek szembenézését a múlttal. "Tisztelem a németeket. És újra, meg újra megtapasztalva ezt a kultúrát, még erősebb késztetést érzek arra, hogy saját hazámban is kikényszerítsem ezt a folyamatot...Magyarország keresztúthoz érkezett...most dől el, hogy a Jövő felé vesszük az irányt, vagy visszafelé a Múltba. Ezért fontos ez a mai esemény. És ezért fontos, hogy honfitársaim is vannak ma itt."

A német szónokok nem voltak derűsek, mert Berlin nem ad pénzt, egy nyilvános pályázaton már díjat nyert terve megvalósításához. Valószínűleg félnek attól, hogy sok hasonló, úgynevezett mellékláger jelentkezik majd akkor, hasonló igényekkel. Ez a díjnyertes terv egyébként nem egy szobor, vagy valami hasonló mű, hanem egy bejárható park tervezete, a Waldláger földalatti "lakásai", a kihantolt tömegsír és a hatalmas betonív közötti területeket kötné össze. A helyi szónokok azzal köszöntek el, hogy előteremtik a szükséges pénzt és reményeik szerint, a felszabadulás 70. évfordulójára, 2015-re kész emlékpark fogadja majd a látogatókat.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!