Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Végtelen mezők - Lajkó Félix új lemeze

Népszava|2013. máj 16. 06:33
[A+ A-]
Ha használati utasítást kellene adnunk Lajkó Félix legújabb Mező című lemezéhez - noha semmiféle külön segítségre, mankóra nem szorul -, meghallgatását feltétlenül utazás közben ajánlanánk.
A rohanó táj, a fák ágai között vibráló nap vakufénye, a futószalagon érkező felezővonalak fejezhetik ki a dinamizmust, azt a mindent elmondani akarást, ami a zenéjéből árad. Hatalmas dallamfolyam ez, szinte nincs eleje, sem vége, és az egész, mintha egyetlen kompozíció lenne. Mintha csak ugyanaz a dallam szólna, ha egyáltalán helyes kifejezés ez a melódiák, zenei mondatok, ismétlődő különös görbéjére, amelyek hasonlóak, mint a szívverés. Mintha valami nagyon fontos közlendőt készülne a világról mondani, ám sietségében szinte azt sem tudja, hogyan kezdjen bele.






Az utazás maga az ideiglenesség, sehová nem tartozás. Míg egyetlen vágyunk maga a megérkezés, különös titkok, mélységek nyílnak meg a vonat vagy a kocsi ablakában, olyan részletek, melyekre sohasem figyeltünk. Ilyen ez a muzsika is. Lajkó Félix 1983-ban kapott egy citerát, amely mint egy barát elkísérte egész eddigi pályafutásán, most ezt a társát hívja segítségül. A citera finoman szólva nem kimondott szólóhangszer, inkább más hangszereket támogat, most azonban, mint egy örök epizodista előrelép és főszerepet kap. Dallamtalan dallamai, ideges vibrálása, a monotónia ezernyi változata, rendkívül egyedi világot teremt. Akárcsak az út, amelyen ezerszer végigmegyünk, mégis minden nap, minden alkalommal más arcát mutatja felénk...

Lájkoljon minket a Facebook-on is!