Előző
Következő
új cikk

Belföld

Civil katonai tábor gyerekeknek

Népszava|2013. aug 9. 05:27
[A+ A-]
Zsombor a "nagy öregek" mosolyával kísérget a tűző napról árnyékba húzódó csoportok egyikétől a másikáig. Afféle mindentudó tagja ő a mogyoródi Military tábornak, aki két hét híján - ez a maga által engedélyezett szabadsága - évek óta minden nyarat itt tölt a táborban. Zsombor természetesen katona akar lenni, ha elvégzi az ősszel kezdődő gépészeti szakközépiskolát. Mondják, már nyolc évesen elvezette a tábor területén a dzsipet és a harci eszközök bemutatóján már ő viszi a páncélost.
Ezen a kilenchektáros területen egyébként minden a katonai hivatásról szól, amelynek különféle szakterületeibe kóstolhatnak bele egy, illetve kéthetes turnusokban a 11-18 év közötti fiúk és lányok. Magának a tábornak Domján László vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoka és Garamvölgyi László rendőrtábornok a védnöke.

Digitális világunkban kissé anakronisztikusnak tűnik az a négy téglalap alakú, úgynevezett P 159-es katonai rádió, amellyel jelenleg a híradóképzés alapismereteit magyarázza Réger Tibor és Horváth Zoltán, a Magyar Honvédség 43-as híradós alakulatának őrmestere a mogyoródi Military tábor egyik újonccsapatának. A Fehérvárról vezényelt vendégelőadók megvédik az orosz szerkezetet, mondván alaprádiónak tökéletesen alkalmas, hiszen a kiképzés legfontosabb alapelemeit el lehet sajátítani vele. Kérdések, válaszok követik egymást, majd a csoport legkisebb tagja felveszi a hátára a tíz kilós rádiót.

- Nem vészes - mondja, de az egyik őrmester nevetve megjegyzi - néhány kilométer után másképp vélekednél. Némi polémia után megegyeznek abban, hogy a híradósok jelentik a hadsereg idegrendszerét.

Egyébként ma a táborban a rádiósokon kívül a Tatáról érkező altisztek a fegyvertechnika rejtelmeivel, mindenek előtt a páncéltörő működésével ismertetik meg a gyerekeket. A vegyvédelem tízes csapatánál vidám nevetéssel nyugtázzák társuk bohóckodását, aki gázálarcba "öltözötten" Darth Vader-es hangokat produkál.

Fodor Tamás őrmester a többiek felé fordulva mutatja, hogy két-három óra eltelte után az arccsont mely részei kezdenek fájni. - Szóval nem játék ez, mint ahogy egyetlen katonai szakma sem az - mondja. A fehérvári 93-as Petőfi Sándor vegyvédelmi zászlóaljának hivatásos katonája a játékos fiúcskának szánja szavait, aki ért is belőle. A kísérőmül szegődött 14 esztendős Horváth Zsombor elkalauzol egy csoporthoz, ahol a rendszeresített fegyverek világa tárul a gyerekek szeme elé, de találkozhatnak rabszállító busszal, no meg lövedékálló mellénnyel is.

Az irdatlan hőséggel dacolnak a táborlakók. Horváth Zsolt táborvezetővel a nagy fák egyikének az árnyékát választjuk. Faggatom, milyen előzmények után született meg a Katonai Hagyományőrző Egyesület kebelén belül a gyerekeknek szánt Military tábor. A történetben nincs semmi rendkívüli. Miután Horváth Zsoltot - aki végzettsége szerint hadmérnök és évek óta Mogyoródon gyűjti a harcjárműveket - egy iskolás csoport vitte arra az elhatározásra, hogy a nyári szünetben szervez egy-egy hétre olyan tanfolyamot, amelyen tíz érdeklődő gyereknek bemutatja a katonai fegyvernemeket.

- Ebből aztán két év alatt egy kisebb bentlakásos tábor lett - mondja a táborvezető. - De mert nőtt az igény, megkerestem a katonai parancsnokot, aki ugyan pénzt nem adott, de minden szakmai segítséget megígért azért, hogy a honvédségnél szokásos alapkiképzés programját úgy integrálhassuk be a tábor programjába, hogy jusson idő játékra, vetélkedőre, barátkozásra. Már csak azért is, mert a belső szabály értelmében a táborban nincs tévé, nincs internet és a mobil telefont is csak este lehet használni.



A 9 holdas bérelt terület arra is lehetőséget ad, hogy járművekkel és gyalogosan "harcoljon" egymással, illetve menedéket készítsen az erdőben a kettéosztott tábor. Persze, a gulyáságyú sem marad ki a programokból. Ilyenkor a gyerekekkel együtt főzik meg az ebédet, maguk pucolják a krumplit és a hagymát.
Hogy miképp viszonyulnak a sátras, vaságyas tábori élethez a lakók? A 17 esztendős egri lány, Rácz Zsófia a rendhez, fegyelemhez szokottak határozottságával mondja, hét éven át atletizált, jövőre érettségizik és igyekszik mindenben tökéletesen megfelelni azért, hogy felvegyék a rendőrakadémiára.

- A szigor nekem nem derogál. Egyébként se aranybölcsőben ringattak - mondja.
Névrokonára, a soproni Rácz Ádámra azért figyelek fel, mert ahová csak nézek, mindenütt ott van. Még csak 15 éves, de már ötödik alkalommal koptatja saját katonai bakancsát a mogyoródi kiserdőben és futja körbe reggelente a közeli tavacskát. Otthon bokszol, és szeretne ketrecharcos lenni. Egyébként, mint mondja, ide a légkör vonzza. Azt persze nem tudná elemezni, hogy mi van ebben a légkörben. Annyi biztos, hogy rövid idő alatt közösséggé alakul a tábor valamennyi kurzusa. Aki kilóg a sorból, azt egy-két nap után hazaviszik a szülők. Majd elfelejtem, Ádám elsődlegesen katona szeretne lenni, de lehet, hogy végül Csornán a rendészeti szakos gimibe megy. A táborban hat "veterán" társával együtt úgynevezett segítő. Neki még csak egy csillagja van, de például a vegyészmérnöknek készülő 18 éves Grmela Máté, aki hobbyból jön a táborba, ő is, mint Horváth Zsombor kétcsillagos segítő. "Civil katonák" vagyunk, mondják meggyőződéssel.

Az iskolai szünetekben átlagosan 7 turnust szerveznek, egyenként 50-60 gyereknek, akiket az ország minden pontjáról elhoznak ide a szülők. Mint megtudom, a tábor ötéves fennállása alatt volt már vendégük Angliából, Németországból, Dubajból, Erdélyből és Ausztriából is. De egyiptomi táborlakó gyerekük is volt, Mohamed, akire máig jól emlékszik a parancsnok. Egy francia fotós viszont saját költségén töltött el közöttük több napot és úgy tudják, a mogyoródi táborban készült dokumentumképeivel egy őszi világversenyre nevezett be.

Érdeklődésemre elárulták, a katonai vezetés bizonyos értelemben a jövő katonanemzedékét látja a Military tábor lakóiban, akik önbecsülést, fegyelmet és kitartást tanulnak a szakmák vendégelőadóitól. Ám a tábor arra is jó, hogy azokat eltérítse a szakmától, akik épp a tábori napok alatt rádöbbennek, hogy a katonaéletet nem nekik találták ki.

Hogy miből működik? Vannak-e civil támogatói a tábornak? Kényes kérdések ezek, mert egy sor pályázat elérhetetlen a számukra. Így aztán marad a szegény ember vízzel főz gyakorlat: a szülők hozzájárulása.

A táborban készült fotókat itt tekintheti meg.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!