Előző
Következő
új cikk

Kultúra

A jelenkor már a múlté

Népszava|2013. szept 3. 06:30
[A+ A-]
A fiatal írók szemináriumokon tanultak mestereiktől és egymástól, kora délutántól késő estig kerekasztal-beszélgetések, előadások, felolvasások követték egymást Szigligeten, a József Attila Kör ötnapos táborában. A hivatalos és privát eszmecserék fontossága, a témák aktualitása mellett a JAK-tábor talán legjellegzetesebb ismérve a baráti hangulat - az Esterházy-kastélyban működő legendás alkotóház sokadszor telt meg élettel.
Eleinte csendes kastély, festői várrom, távolban kéklő Balaton és visszafogott napsütés fogadja a Szigligetre érkező irodalmárokat. Gaborják Ádám JAK-elnök a tervezett késő délutáni időpont helyett kora este tartja meg nyitóbeszédét, előtte a kastéllyal szemközti kávéház teraszán, a tábor legfontosabb külső helyszínén folynak izgalmas beszélgetések. Az immár negyedszázada működő József Attila Kör akár nosztalgiázhatna is, de nem teszi, sem a programokban, sem a rutinos táborlakók személyes beszélgetéseiben nem kerül túlsúlyba a múltidézés, a témák zöme friss, aktuális.

A legnagyobb érdeklődéssel várt beszélgetések egyike a kultúrpolitikáról és a finanszírozásról szóló vita Urfi Péter moderálásával. Zentai Péter (MASZRE) egy különálló minisztérium hiányát nehezményezi, az egykori miniszter, Bozóki András a bürokratikus rendszert bírálja, de a kormány kultúrpolitikája ezeken túlmenően is éles kritikákat kap. A támadások kereszttüzébe kerülő NKA-alelnök, L. Simon László kissé indulatosan, de keveseket meggyőzve válaszol a felmerülő kérdésekre, pozitívabb képet festve a kulturális élet mai helyzetéről, mint amilyennek a jelenlévők többsége látja.

Bár hosszas vita folyik számokról, százalékokról, minisztériumi keretösszegekről, a művészet autonómiájával kapcsolatban megkerülhetetlennek bizonyul a centralizált, ideológiai alapú irányítás kérdése, a kormány segítségével fontos pozíciót kapó Fekete György és Kerényi Imre sokakat megosztó személyisége.

A vádak ellenére L. Simon László szerint a kulturális élet válságában ugyanúgy része van a folyamatosan elégedetlen, de a politikától szándékosan távol maradó értelmiségi elitnek, mint a mindenkori hatalomnak. Ironikus jelenet, amikor a politikus éppen a véletlenszerűen kezébe akadó Jelenkor egyik példányát lóbálja a levegőben, illusztrálva, hogy a nyomtatott folyóiratok ideje lejárt.

Szintén aktuális téma a magyar irodalom külföldi helyzete, amelyről Benedek Anna vezetésével folyik diskurzus. A Magyar Fordítóházat képviselő Rácz Péter megjegyzi, mostanában egyáltalán nincs jó hírünk, még abban a Németországban sem, amellyel hazánk egyébként hagyományosan jó kapcsolatot ápol. További probléma a Petőfi Irodalmi Múzeum részéről jelenlévő Füle Ágnes szerint a fordításokra szánt kevés összeg, illetve a kiszámíthatatlanság: gyakran még azt sem lehet előre tudni, hogy a szerzők külföldi utazásait lehet-e finanszírozni.

László Szabolcs vezetésével Tompa Andrea, Boka László és György Péter beszélgetnek az erdélyi magyar irodalomról. Ahogy a Képzelt Erdély(ek) cím is mutatja, többféle Erdély létezik, magyar, román és sváb Erdély, de a kérdés ennél összetettebb. A beszélgetőpartnerek rávilágítanak arra, hogy a magyarországi magyarság nagy részének mennyire távoliak az idegen állam fennhatósága alá kerülő honfitársak problémái, és hogy a valódi empátia helyett sokkal inkább a sajnálkozás jellemző, illetve a Trianon óta még a hagyományosnál is romantikusabbnak lefestett Erdély-kép.

Vitákat gerjeszt a táborban Nemes Z. Márió, Sepsi László, Szabó István Zoltán és Turi Márton beszélgetése Bartók Imre könyvéről, A patkány évéről. A regény fogadtatása meglehetősen negatív volt, vagy legalábbis értetlenséget váltott ki a kritikusokból. Bár külföldön nem ritka az úgynevezett magas- és tömegkultúra határvonalainak bátor átlépése, az olyan zsánerműfajok, mint a sci-fi vagy a krimi szépirodalomba való beemelése, hazánkban ennek nincs hagyománya. Míg az asztalnál helyet foglalók a könyv újszerűségét emelik ki, addig a beszélgetéshez a közönség soraiból hozzászólók inkább a szöveg hibáival foglalkoznak.

Izgalmas műsorszám a Hímzőkör (Baki Júlia, Sós Dóra, Szabó Imola és Tóth Kinga) Házibuli című, egymást folytató szövegeinek felolvasása. Üde színfoltja az írótábornak az észt vendégekkel folytatott beszélgetés, különösen hatásos az életvidám Jürgen Rooste felolvasása, még ha nem is értünk mindannyian észtül.

Érdeklődve hallgatjuk Horváth Györgyi és Fehér Renátó titkos naplóinak felolvasását, a programot pedig többek között Gyáni Levente szólókoncertje, illetve a Rájátszás színesíti még, utóbbiban Szűcs Krisztián, Takáts Eszter és Kardos-Horváth János megzenésítve adja elő Szálinger Balázs, Karafiáth Orsolya és Kemény István verseit.

A könyvtárszoba egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő előadás- és beszélgetésdömpingje közben néha jólesik a már említett kávézó teraszára, vagy az utószezon miatt néptelen strandra menekülni. Akit az éjszakai sörözések nem viselnek meg, délelőttönként Kemény István vers-, Bán Zsófia próza- és Visky András drámaíró szemináriuma, esetleg Pion István, Simon Márton és Závada Péter slam poetry, vagy Keresztesi József kritikai műhelymunkáján vehetnek részt. A táborban más ismert írók, költők, Garaczi László, Németh Gábor vagy Schein Gábor is feltűnnek. Bár Szigligeten hosszúak a nappalok és még hosszabbak éjszakák, az öt nap programja borzasztó sűrű, mégis repül az idő.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!