Előző
Következő
új cikk

Belföld

Mindenki arra kiváncsi, akinek hatalma van

Népszava|2013. szept 28. 05:02
[A+ A-]
A választásokig nem fullad ki a kormánypártok rezsicsökkentési kampánya - véli Zsolt Péter, aki szerint a politikai vezetők lejáratásával szemben mára apatikussá váltak az emberek. A Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója szerint a kampány egyik fő kérdése, hogyan tudják a politikai oldalak megszólítani a tömegeket, mert valószínű, hogy aki most megtalálja azt a hangot, ami a tömegnek szól, jelentős sikereket érhet el.
- Mivel mozgósíthatnak majd a pártok a kampányban?

- A klasszikus kampánytémákkal, hogy a másik mennyire veszélyes és hazája megrontója, már nem lehet jobban fölpiszkálni az embereket. Gyurcsány ideggyenge, Orbán meg cezaromán - halljuk régóta, ezért nem gondolom, hogy a kampányban ezeket eredménnyel lehetne működtetni.

- És nem is fogják használni?

- Fogják, de talán nem olyan vehemenciával, mint korábban. Volt egy folyamat, amikor a politikai táborok perszonalizálódtak, tehát egy emberben testesült meg minden jó és rossz. Erre az ellenoldal válasza az volt, hogy megpróbálták megtalálni az idealizált vezető olyan tulajdonságát, vagy cselekvését, ami alapján le lehet rombolni személyiségét. A kampányok részben e személyek körül forogtak, de ezzel szemben az emberek apatikussá váltak, ez az üzenet már nem ül.

- Az ellenzék két nagyobb szervezetének vezetői közül Bajnai Gordont támadják, miközben a legnagyobb ellenzéki párt elnökét, Mesterházy Attilát nem. Mi lehet az oka; a volt kormányfőt tartják a komolyabb ellenfélnek, vagy Mesterházyn nincs fogás?

- Talán még nincs meg a támadási pont. Bajnai viszont benne volt a korábbi kormányban, ami muníciót ad a Fidesznek. Az már másik kérdés, ha ez a módszer kevésbé vezet célra, akkor hogyan lehet megszólítani a tömegeket. Mert valószínű, hogy aki most megtalálja azt a hangot, ami a tömegnek szól, jelentős sikereket érhet el. A klasszikus értelmében használom a tömeg szót - az utcai szituációról, a tömegrendezvényekről beszélek -, hiszen minden párt mozgósítani fogja saját közönségét. Ennek van egy történetisége is Magyarországon. A rendszerváltás idején még olyan tömegek jelentek meg, amelyek például a falurombolás ellen, vagy a környezetvédelem érdekében gyűltek össze. Ők nem fanatizáltak, hanem rendkívül fegyelmezettek voltak, nevezhetjük őket demokratikus érzelmű tömegeknek. Nem volt bennük sem hisztéria, sem hisztériakeltés. Később megjelentek az olyan tömegek, amelyek igen fontos érzelmi azonosulást kívántak és egy ellenséget, vagy valamilyen veszélyt fogalmaztak meg - akár a demokráciát, akár a rendszerváltás utáni helyzetet féltve. Voltak ellenkampányok is, ezt főleg a baloldal képviselte, mondván: milyen alapon viszi ki a Fidesz az embereket az utcára, amikor a politizálás terepe a parlament. Gyurcsány Ferenc jött rá később, hogy Orbánt ugyanezzel a technikával, saját fegyverével lehet megverni. Politikai értelemben a baloldal ekkor jelent meg az utcákon.

- Azért nem sok baloldali tömegdemonstrációt lehet felidézni, az Andrássy úton 2006-ban tartott rendezvény kivételével.

- Nem sok volt, de kettőről ma már tudjuk, hogy politikailag is meghatározóvá vált. Az egyik a Csurka-dolgozat kiváltotta Demokratikus Charta tüntetés 1992-ből, amely megágyazott az SZDSZ-MSZP összefogásnak, a másik az Andrássy úti. Utóbbi a baloldali érzelműek számára hosszú idő után a létezés élményével szolgálhatott. Az őszödi beszéd után pedig 2006 őszén láthattunk valami ellen fellépni képes tömeget, amely sokszor úgy viselkedett, mintha happeningen lenne. És kialakult a Fidesznek is egy saját hangulatú tömege, ahol a vezető és a közönség között nagyon erős érzelmi összhang figyelhető meg. Mindebből látható, hogy egy országban hányféle formája látható a népnek. S ne feledkezzünk meg a 2010 óta tartó tüntetésekről sem. A kormányzati intézkedésekkel szembeni tiltakozásokról és a Békemenetről. Előbbi tagjait érdekvédelmi, jogvédő küldetéssel - például a médiáért aggódók alkották. Ezek jellemzője a szakmai autonómiáért, vagy a megmaradásért való küzdelem. Erre válaszul jelent meg a Békemenet, mely egy diffúzabb tömeg.

- A Békemenet nem inkább "lenyomni" próbálta a Milla tömegrendezvényeit, amelyek egy általánosabb elégedetlenséget fejeztek ki?

- Igen, a Millát kifelejtettem, talán azért, mert most már nem olyan jelentős, mint eredetileg várni lehetett. Ráadásul a szakmákhoz kötött csoportok ugyanúgy résztvevői voltak a Milla-tömegnek, kifejezve saját elkülönülésüket. A másik oldalon viszont egy egységes, mégis diffúz, szakmailag nem megragadható, "védjük meg a nemzetet" típusú tömeg jelent meg. A baloldali és a konzervatív oldali tömegek különbsége tehát 2010 után abban van, hogy az egyik szakmához kötött, civilizációs típusú tömeg, hiszen a civilizációknak jellemzőjük, hogy tagolt érdekvédelmi közösségeket tudnak létrehozni. A másik, a konzervatív oldalon pedig egy kultúrához kötött tömeggel találkozunk, amely egy ideológiai irányzattal azonosul. Személyes élményem, hogy amikor az egyik Milla tüntetéssel egy időben volt a Kossuth téren egy Orbán-beszéd, mindkettőre elmentem, és két teljesen eltérő közösséget láttam. Az Erzsébet hídnál "szájtáti sokaság" volt, kicsit azonosultak a beszéddel, de távolságot is tartottak. A Kossuth téren viszont egy olyan közönséget láttam, amelyben együtt lélegeztek az emberek. Ez a tömeg rákapcsolódott a beszélőre és követték, nem volt semmiféle kritikai potenciál bennük. Ha azt mondta Orbán, hogy nem leszünk gyarmat, akkor azzal ott mindenki együtt tudott érezni. Ezzel szemben a másik oldalon egy kritikai potenciállal rendelkező, reménykedő, de atomizált tömeg volt. A politikai oldalak ezt a kétféle tömeget tudják mozgósítani, ma viszont ezek ki is oltják egymást. Amikor csak két különböző értéktartalmú, szociológiai hátterű tömeg szólítható meg, akkor abból vagy polgárháború lesz, vagy pedig minden karakteresség elvész, mint amikor a hideg és a meleg víz összeöntéséből valami langyos lesz.

- De mi van, ha a Békemenet és a Milla egyszer találkozik? Mert akkor nem olthatják ki egymást, hanem éppenhogy egymásnak feszülnek...

- Ezt nem nagyon tudom elképzelni. A jövőben lehet, hogy kiéleződik a helyzet, de nem gondolom, hogy a mostani választásokon. Sőt, az is lehet, hogy normalizálódik a helyzet, s olyan világban fogunk élni, mint a bajorok, és nekünk is lesz olyasmink, mint az Oktoberfest. Az igazán szerencsés demokratikus országokban ugyanis a különböző értékeket képviselő közösségek egy helyen is meg tudnak lenni és közös identitással rendelkeznek.

- Milyen más kampányeszközökre lehet még számítani? Rendszeresen felmerül például a közösségi média ereje.

- A közösségi médiában nagyon reménykedünk, és azok a legjobban, akik kicsik és azt gondolják, hogy sokakat elérhetnek általa. Az biztos, hogy kommunikációs szempontból hirtelen tud óriási tömeget létrehozni a közösségi média, amire korábban nem volt példa. Ez kiszolgáltatottabbá is teszi a mindenkori hatalmat. Mert mit lehet ezzel szemben lépni? Valószínűleg semmit. Engedelmeskedni kell, vagy úgy kell politizálni, hogy ne adjanak okot egy interneten szerveződő "polgárháborúra". Ám a Milla példája megmutatta, hogy itthon ma a közösségi portálokon meddig lehet eljutni, ezért most más típusú munkákra talán nagyobb szükség van. De lehet, hogy fáziskésésben vagyunk, és a kampányban lesznek ahhoz hasonló eszközök, mint Obama első megválasztásakor, ahol egy erősen manipulált, központosított, de demokratikusnak föltüntetett kommunikáció zajlott. Néhány ember irányította az egészet, mégis minden amerikai azt hihette, hogy az elnökjelölt közvetlenül hozzá szól.

- A másik, unalomig ismételt kampányeszköz a személyes jelenlét. Ez lehet a siker kulcsa 2014-ben?

- Mi a személyes jelenlétnek még azon a szintjén vagyunk, hogy magának a főembernek kell jelen lennie. Ezzel szemben Obama ötlete az volt második kampányában, hogy elég, ha az emberek úgy érzik, mintha ott lenne. Elég valakit "odaküldeni", akiről azt mondjuk, hogy egy-két lépésre van a főembertől. Ennek a megszervezése az igazán nehéz. Hogy minden egyes kisboltnál ott álljon valaki, nem is egy, hanem két ember, akik úgy beszélgetnek, hogy "én közületek való vagyok, de hiszek abban, hogy ennek vagy annak a pártnak kell győznie". Itt még nem tartunk. Persze nem látunk bele a nagy méregkeverők poharába, ők valószínűleg egyszerűbb dolgokra gondolnak. Például arra, hogy elég a rezsicsökkentésre ráállni. Megnézik, hogy ez mennyire igazolja vissza az emberek igényeit, s ha úgy tűnik, hogy igen, holnap már az alaptörvénybe írják.

- A rezsikampány nem fullad ki 2014-re?

- A választásokig bírja. Persze mindig rá kell rakni még egy lapáttal. Ezt látom az egyetlen kormánypárti koncepciónak, most mintha senki sem a karaktergyilkosságban gondolkodna. Már nem látjuk hátul a buszokon Bajnait Gyurcsánnyal, aminek megvolt az a kockázata is, hogy felmerült a finanszírozás kérdése. Ráadásul a baloldalnak egyelőre nincs semmi a tarsolyában a rezsicsökkentéssel szemben. Egy német társadalomban már ma is könnyű lenne egy ilyen üzenettel szemben felvetni a szocializmus vádját, de itthon inkább rálicitálnak. Bajnai ugyan nem sodródik bele ebbe, csökken is a népszerűsége. A hőszigetelés ötlete a magyar társadalomban nem ül.

- Visszatérve a személyes jelenlétre; nem azért ment le Gyurcsány, Bajnai és Mesterházy is Bajára, mert a helyi közösséget kell meggyőzni?

- Az biztos, hogy ha egy főember megjelenik egy kistelepülésen, azzal elérhető, hogy az emberek odamenjenek. Mert, ha egy helyi képviselő vagy a jelölt szeretné, hogy meghallgassák, a kutyát sem érdekel. Az emberek csak arra kíváncsiak, akiről azt gondolják, hogy hatalommal rendelkezik. Ez az aura, ami vonz bennünket. Ha megtanulnánk, hogy a saját sorsunknak mi magunk vagyunk az urai, akkor kíváncsiak lennénk bárkinek az okos gondolataira. Ha viszont azt tanultuk meg, hogy az életünk attól függ, hogy a nagyemberek mit akarnak velünk csinálni, akkor az "alsó szinten" történő dolgok nem érdekelnek minket.

- Ezek szerint baloldalon is megvan az igény "a vezetőre"?

- Bizonyára megvan. Csepeli György szociálpszichológus például azt mondja, nem megy anélkül, hogy ne jelenne meg egy olyan személyiség, aki meg tudja mozgatni az egész tömeget. És ameddig nincs meg ez az ember, addig a baloldal labdába sem rúghat. És szerinte jelenleg nincs meg ez az ember. Mintha ezzel azt is mondaná, hogy ameddig nem találunk egy olyan tömeget, amelyben szintén egyszerre veszi mindenki a levegőt, addig a baloldal nem rúghat labdába. De nem biztos, hogy igaza van. Nem biztos, hogy egy adott típusú tömeggel szemben csak ugyanolyat lehet szembeállítani. Épp azt akartam kifejezni, hogy ezek különböző tömegeknek látszanak, de az őket alkotó tagok lehetnek ugyanazok, át lehet menni egyik hangulatból a másikba. Az individualitás és az autonómia, de a feloldódás a közösségben is benne van mindannyiunkban. Attól függ, hogy melyik közösségből vagyunk kiábrándulva, hol érezzük jobban magunkat, hogy melyik közösség merült éppen ki. A 90-es évek szabadságára jött egy olyan hullám, amely az állami szétesésben rendet akar tenni, mondván: ha nem működik az állami intézményrendszer, akkor csak az együtt lélegző tömeg tud rendet rakni. Majd ebből is ki fogunk ábrándulni, mert ebben nem tud megjelenni individualitásunk és kreativitásunk. Föl kell szabadítani az egyéni erőforrásokat, hogy megjöjjön a kreativitás, ami gazdag és változatos világot teremt. A politikai mezőben ezek hullámoznak mindenütt a világon. Nálunk a hullámok sokkal szélsőségesebbek, s bizonyos politikusok sikeresen rájuk is kapaszkodnak.

- Miért felejtik el az emberek, mit csinált Orbán négy év alatt, miközben nem felejtették el, hogy mit csinált Gyurcsány a megelőző négy évben?

- A tömeg attól függően felejt, vagy sem, hogy milyen típusú. Az autonómiájukra büszke, valamilyen szakmát értő tömegek nem felejtenek. Számon is kérik, hogy mit ígértek nekik és abból mi valósult meg. Az együtt lélegező tömegek viszont hajlamosak arra, hogy az eléjük rakott szlogent és zászlót elfogadják, s elfelejtik a többit. Hogy az emberek mire emlékeznek, s mire nem, az attól függ, mire vágynak. Ha közösségi biztonságra, akkor elfelejtenek mindent, s igazodnak, ha ilyenfajta igényük épp nincs, akkor számon kérnek.

- Tehát nem kompország vagyunk, ahol két domináns közösség van és hol az egyikhez, hol a másikhoz húznak többen?

- Ez komoly vitatéma és egyre inkább azt gondolják sokan, itt a Méltányosságnál is, hogy két - történelmileg visszatérő - elit képezi a két oldalt, amelyek kiegyezésére szükség van, sőt, ha ez nem történik meg, akkor nagy bajok lesznek. De én most nem az elitről beszélek, hanem a társadalom egészéről. A társadalom szintjén pedig nincs két Magyarország.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!